Most, és mindenkor!
Levelet hozott a postás. Erről jut eszembe a régi, meg az új bürokrácia, – de úgy is fogalmazhatnám, hogy pazarlás akkor, és most és mindörökké… Ugyanis mindig létezett olyan időszak, amikor küzdöttek ellene, akarom mondani: akartak ellene küzdeni, – nem sok eredménnyel. Életem folyamán volt szerencsém tapasztalni, hogy elszaporodott a bürokrácia, s ennek velejárója, az űrlapok, a rengeteg, a kelleténél sokkal több papír (és sok minden más) felhasználása, nem beszélve az ember ehhez fűződő munkájáról.
Az ötvenes-hatvanas évek idején még takarékoskodni kellett papírral, írószerrel (mindennel), ugyanis hiánycikknek számított. Idős munkatársam (egyik osztály vezetője) annyira vitte a takarékosságot, hogy az elrontott, mások véleménye szerint szemétkosárba való iratokat szétvagdosva, arra írta kézzel – és küldte (házon belül) a tájékoztatókat, följegyzéseket, leveleket. Eme cselekedete még engem is mosolyra késztetett, mert én például az egyik oldalán már használt papírokat kizárólag fogalmazványnak használtam. Ez annyira rögzült bennem, hogy még ma is jegyzetnek, piszkozatnak ezt használom tollal írás, még első olvasásra számítógépes nyomtatásra is.
Később azt kellett tapasztalnom, hogy az apparátusba kerülő hivatalnokok (gyermekeim korosztálya) már nem ismerték magát a takarékosság fogalmát sem! Gyakran voltam tanúja annak, hogy ifjú kolléganőim bekészítenek az írógépbe több példány papírt indigóval, leírnak 2-3 sort, s miután elrontanak a szövegben egy betűt vagy szót, nem javítják ki, hanem mindet bedobják a papírkosárba, jobb esetben az indigót kiszedték belőle. Az pedig, hogy a tiszta részét levágják – amit később rövidebb feljegyzésekre, levélre fel lehetne használni – eszükbe se jutott.
Mostanában, a számítógépek általános elterjedésével, pazarlás terén még továbbléptünk, takarékosság szempontjából pedig – visszafelé haladunk. Mindig, mindenütt kérdeznek, kíváncsiak ránk; ezért ha kell, ha nem, egész- vagy többoldalas, sokoldalas űrlapokat kell kitöltenünk – legtöbbször csak azért, hogy abban néhány sort vagy adatot írjunk be… Szerény véleményem szerint kitalálhatnák (azok a nagyon okos emberek), azt is, hogy többféle űrlapot, kérdőívet szerkesszenek: rövid űrlapot, hosszú űrlapot, nemleges űrlapot! Mindenki kiválasztaná a neki éppen megfelelőt. Ekkor a hat helyett elég lenne egy oldal, ahová csak a személyi adatait kell beírnia a kérelmezőnek, esetleg még azt a szót alá is húzhatja, hogy nemleges! De nem! Ez nem jó! Csak a hatoldalas kell, mert lehetséges, hogy néhány embernek mind a hat oldalon akadna kitöltenivalója!
A pazarlásról példák: a Vízművek Rt. a (többemeletes) lakásokban elhelyezett két-két vízórát leolvasva, levélben küldte ki mindig a számlákat a felhasználóknak. Két számlát mindenkinek (külön a melegvíz, külön a hidegvíz-fogyasztásról), ugyanaznap postázva, két borítékban juttatta el nekem – és még ki tudja hány vízhasználónak! Egyszerre küldik, én is együtt kapom meg a két borítékot! Sosem tudtam megérteni, miért nem lehet egy borítékba beletenni a két számlát!? (Persze én azt is el tudtam volna képzelni, hogy egy lakás két vízóráján mért vízfogyasztást egyazon számlán közöljék, és egy borítékban postázzák nekem!). De miért takarékoskodnának? Nem a cégnek jelent külön költséget, csak megelőlegezik, majd beszámítják a víz árába, s a fogyasztókra áthárítják!
Sok kicsi sokra megy, – mondja a közmondás. Érdemes lenne kiszámolni, hogy mindez mit jelent havonta, évente, 10 évente, – aztán kis városunk, megyénk, s országos viszonylatában is! Ilyen tekintetben mindegy: nekem vagy a cégnek kell-e megfizetni, de itt az elkerülhető pazarlásról van szó, arról az elvről, továbbá a munka-, posta- és papírköltségről, amit nálunk aztán nemigen szokás újrahasznosítani!
(El se merem hinni, mi történt a közelmúltban! Ezeket a sorokat még 2002-ben jegyeztem le, s íme! Vannak még csodák! 2003-ban föltalálták!, hogy lehet másként is, mert már csak egy számlát kapunk a Vízművektől, s mindkét vízórán mért fogyasztás ráfér, – annak az ára, sőt, a benne levő adó is! Ki hitte volna el mindezt korábban?)
A következő eset is nemrég’ történt. Az APEH egyszerre két emeltdíjas (tértivényes) ajánlott levelet küldött nekem. Mi lehet az?, bontom fel kíváncsian, mert mint törvénytisztelő állampolgár, mindig időben teszek eleget mindennemű kötelezettségnek. Véletlenül jó sorrendben bontottam ki a borítékokat. Az elsőben közlik velem, hogy nyilvántartásukban az előző évről nekem (egészségbiztosítás címén) 7 (nem tréfa, tényleg hét) forint tartozást tartanak nyilván. – Jó, gondolom magamban, majd postára adom, hogy ne jelentsen gondot a hivatalnak!
Kibontom a másik borítékot. Abban arról tájékoztatnak, hogy a nyilvántartásuk szerinti a 7 Ft tartozásomat, a vonatkozó (pontosan megjelölve!) jogszabályok értelmében törlik a nyilvántartásukból, mivel a rendelet ilyen és ilyen paragrafusa, bekezdésének X pontja szerint az 50 (?) Ft alatti tartozást törölni lehet!!! – És ezért a 7 forintért valaki dolgozott bizonyos ideig, fölhasznált két borítékot (ha már annyira fontos volt mindezt velem közölni, miért nem egyet?), mindkettőben 2-2 oldal (!) papírt a számítógépből (fontos, a semmi indokolására [!] fölsorolni a paragrafusokat!), nem beszélve a többi (posta) költségről! Egek! Ennek mi értelme lehet???
Még mindig az APEH, de ez is mostanában történt: A napokban panaszolta ismerősöm a következőt. A veszteséges „üzlete” után adózott. Levelet kapott a HIVATAL-tól: Utazzon be a megyeszékhelyre, mivel valami hiba történt a lapok kitöltésénél. Mivel két műtéten esett át az eltelt két hónapban, röviden vázolta helyzetét, hogy képtelen utazni, ezért kérte, tegyék át az ügyet a városukban levő kirendeltséghez, hogy ott tudja kijavítani. Átnézte, és átnézette mással is, és talált egy olyan (ami az adózás szempontjából teljesen lényegtelen) hibát, ahol a nullát egy sorral lejjebb kellett volna bejelölnie. Kérte, a hibát javítsák ki ott. Levelére nem kapott választ. Gondolta: ha nem reagáltak a levelére, rendben van a dolog. Igen ám, de egy hónap elteltével jött a hosszú, több oldalas dörgedelem, hogy miket vétett a paragrafusok ellen, benne a büntetés, és megbírságolták 20.000 forintra. Itt már pontosan le tudták írni a „vétket” (olyan hangnemben, mintha valaki legalább bankot rabolt volna ki), mivel nem töltött ki, s nem küldött be egy olyan ívet, amit az elmúlt évben sem kértek tőle, s amelyben a sok igazoló szám mellett összesen 3 oldalon három NULLÁT kellett volna beírnia, jelezve azt is, hogy azonnal pótolja, különben a bírság többszörösére emelkedik! Folytassam? Ismerősöm eleget tett a három nullás kimutatás beküldésének, és „kegyelmi kérvényében” „térdre borulva” kérte az összeg elengedését, összeszedte a már súlyra is sok orvosi papírjait, operációkról, és a rövid idő alatt kezeléseken megjelenését igazoló dokumentumait, és csomagként, ajánlott küldeményben juttatta el. Remélte, hogy ezzel vége kálváriájának.
De ki tudhatja, valahol egy másik ügyintéző megint melyik lábával kelt fel az ágyból azon a napon, amikor ügyében újból előveszi iratait? Előző esetet követően, nem is olyan sokára levél érkezik neki a Nyugdíj Intézettől. Immár három borítékban! Hát ez mi? Magam vagyok nyugdíjas a családban – gondolja. Az esethez hozzátartozik egy kis magyarázat: Ezt megelőzően volt egy közjegyzői esete a családnak, ahol gyermekek (hivatalos formában) megbízták örökségük intézésével nyugdíjas édesanyjukat. Ugyanis apjuk elhunyt (aki jóval korábban elvált édesanyjuktól). Halála után lemondtak az örökségről. Azonban az apa még életében, bizonyára lehetett valamilyen kárpótlási járandósága, amit felvett. A kárpótlást később kiegészítették. Mivel időközben jobblétre szenderült, így gyermekek – mint örökösök – jogosultak lettek a különbözetre.
Később három levélben – külön-külön közlik gyermekekkel, hogy intézkedtek „örökségük” átutalásáról! Tették ezt annak ellenére, hogy egyszerűség kedvéért közjegyzőnél szabályos, hivatalos formában – anyjukat megbízták az ügy intézésével, sőt, az örökség felvételével is, hogy majd ők utólag testvériesen megosztoznak rajta. Ezért nyugodtan küldhették volna egy levélben, egy borítékban, az anya címére az értesítést! Nemsokára hozta a postás – peresze, külön-külön három névre, három utalványon – a gyermekek „örökségét”, fejenként 2000 forintot! Még szerencse, hogy a postás jól ismerte az asszonyt, nem kért külön hivatalos, postai meghatalmazást tőle, – a gyermekek anyjától, – anélkül is átvehette. Nos, ennyit a hivatalok bürokráciájáról! Amikor a gyermek elolvasták a levelet, s tudomást szereztek örökségükről, mindnyájan jót mulattak „örökségükön!”
Csak azt nem értem, miért nem tájékoztatták már az első levélben őket az örökség várható összegéről, hogy arról is lemondhassanak. Senki sem járt utána, hogy az örökség összege az ilyen „takarékos” intézkedések, levelezések, emeltdíjas ajánlott levelek, s egyéb díjakra elegendőnek bizonyult-e?
Én pedig a biztosító társaságtól kaptam több ízben, több-borítékos hibás és értelemzavaró tájékoztatókat. (Számítógép korszakában összetévesztették a negyedévenként esedékes díjakat a havonta esedékessel.) Ők tévedtek, de ahelyett, hogy udvarias levélben elnézést kértek volna tévedésükért, a lakásbiztosításomat önkényesen törölték nyilvántartásukból! Nem akarom részletezni ebbéli kálvária-járásomat, hány személyes utánjárással sikerült az ügyet visszaterelni a valóságos helyére.
De hasonlóan küldenek az önkormányzattól és egyéb helyekről egyszerre 2-2 borítékot ugyanazon névre, címre, külön a gépkocsi- és külön az építmény-adókról… A napokban azonban örömmel tapasztaltam, hogy az OTP Bank automatáiban az egyenleget kijelző tájékoztató méretét felére csökkentették! Nocsak! Talán észrevették, hogy addig a fele mindig üresen maradt, és kárba veszett? (Pardon: én a sima részt levágtam róla, amiből elegáns kis jegyzetpapír lett. De lehet, hogy egyedül voltam az országban, aki ezt is fölhasználta.)
Anyagtakarékossággal kapcsolatos véleményemet megosztottam egy magasan kvalifikált számítógépes szakemberrel (mai fiatallal). Válasza nem nyerte el tetszésemet. Engem mindenáron arról akart meggyőzni, hogy a sok kiküldött levél kevesebbe kerül, mintha postázáskor kiválogatnák, és egy borítékba zárva küldenék ugyanannak a címére szóló iratokat! (Na, ezt én nem hiszem el, mert ha bemegyek egy hivatalba, vagy vállalathoz, legtöbb helyen most is látni lehet – ha nem is unatkozó, de a munkába nem belerokkanó embereket (természetesen tisztelet a kivételnek), akik ráérnének a leveleket átválogatni.
Nekem változatlanul az a meggyőződésem, hogy bármilyen okos is a számítógép, mégis az embernek kell okosabbnak lennie. Szerintem igen is, be lehet állítani (megkonstruálni) úgy a gépet: jelezze, hogy két (vagy több) levél szól egyazon címre! Persze, a cégek, hivatalok csupán saját előnyeiket veszik számításba, mivel figyelmetlenségük a címzett rovására történik. Miránk, a víz, áram, stb. használójára áthárítják – és a víz- áram, fűtés, stb. – költségébe beszámítva – a pazarló ráfordítás díját! Ilyen „csekélységre” ma már miért adnának? – „Gazdag ország” vagyunk!
14 hozzászólás
Kedves Kata!
Írásod valóban tanulságos. Több kötetes regényt is lehetne írni a bürokrácia útvesztőjéről meg a pazarlásról.
Szeretettel: Rozália
Kedves Kata!
Ahogy írtad, tényleg a létező bürokráciáról szól az írásod! A mai magyar valóságról! Régen is így volt és sajnos most is így van! Még ha azt mondják, hogy nem.
Mikor fogunk már végre elektronikusan hivatalos levelet kapni???
L
Kedves Eszti!
Sajnos úgy van, ahogyan te is érzed, több kötetet is írhatnánk róla. De az eredmény nem jelentkezik az életünkben. Nem csökken, inkább szaporodik a bürokrácia és a pazarlás is.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Kdves Lenabuci!
A mai magyar valóság ugyanaz, mert ezen a téren semmit nem változott a világ, most ugyanúgy megy a pazarlás és nő a bürokrácia. A fölösleges bürokrácia, mert bizonyos mértékig nem lehet nélkülözni.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Kedves Kata!
Jól megfogtad a témát! Sajnos ezért tartunk ott, ahol tartunk, még a gazdagabb országok sem engednek meg maguknak ennyi pazarlást.
Gratulálok, hogy kigyűjtöttél egy csokorra valót, tanulságul…
Üdv: fátyolfelhő
Kedves Fátyolfelhő!
Kösz, az észrevételeidet, és az osztályzatot.
Hasonló témából van még jónéhány puttonyravalóm.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata,
érdekes témát vetettél fel, magam is több tucat sztorit mesélhetnék (talán fogok is) a pazarlásról, ami főleg akkor szembetűnő, mikor az adófizetők, a fogyasztók pénzéből teszik mindezt. Jól sikerült az írás, egyes részeinél mintha Nagy Bandó pötyögte volna a sorokat.
Kedves Dávid!
Én mindig is amolyan gyűjtögető voltam. Nem csak gyerekkori szalvéta-gyűjtésre gondolok, hanem pl. úgy neveztem, hogy "aranymondások"-at, jó írásokat, könyveket, bélyeget, s nem sorolom. S később a gyűjteményeimnek hasznát vettem. Most azonban az írásomban foglaltak olyan gyorsan sorakoztak egymás után, hogy kényszert éreztem azokat összegyűjtve papírra vetni.
Sajnos, példák mindig jönnek hozzá, időnként kampányszerűen küzdenek ellene, de nem nagy sikerrel.
Köszönöm, az észrevételedet és megtisztelve érzem magam, hogy meglátogattál.
Üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Ez a régebbi írásod sajnos semmit nem vesztett azóta sem az aktualitásából. 🙁
A takarékossághoz okos szervezés, és józan ész kellene, de ezekből van sajnos a legkevesebb. "Könnyebb" megírni, és kifizetni egy lekérdező programot, és ész nélkül kiküldeni ami kijön a számítógépből, mint átgondolni a rendszert.
Írásodról a régi, jó, szalonképtelen mondás jutott eszembe a számítógépes ügyintézésről:
"Ha sz..-t viszek bele, sz.. jön ki belőle". Nomeg borítékolva egy csomó bosszúság a címzettnek.
Judit
Kedves Judit!
Valóban semmit nem változott, de ha mégis egy kicsikét, akkor most nagyobb a bürökrácia és egyben a pazarlás is, min valamikor régen volt. Olyan hosszú számlákat kapunk, olyan szöveggel, amit az átlagember meg sem ért. Minek? Aztán az a töméntelen hidetés, propaganda-anyag, amit leraknak a postaládákhoz… Ésszel föl nem fogható, mert semmi értelme. Ott járnak át az emberek rajta, amíg ki nem dobják (ráadásul nem is a papírgyűjtőbe, hanem legtöbbször) egyenesen a szemétbe!!! Ennyire érdekli az embereket a sok-sok drága, legtöbb színes-nyomtatással készült anyag, amit küldöznek. S ilyen inséges világban, szerintem nem csak pazarlás, de bűn is az értékeket nem megbecsülni.
Ha rám jön, nem tudom abbahagyni, annyira felbosszant az ilyesmi.
Köszönöm az érdeklődésedet.
Szia: Kata
Kedves Kata!
Bürokrácia van most is, de nagyon!
Szeretettel Mária
Kedves Mária!
Mióta vissza tudok emlékeni, azóta folyik ellene a harc. De úgy látom, ezt a modern technika sem tudja legyőzni. Az a rengeteg reklám, ami a postafiókjaink alatt naponta öszezsúfolódik, már az is megér egy "misét", kilószámra dobálják ki azonnal úgy, hogy senki el sem olvassa… Mi értelme van ennek?Számítótépek használata óta a kilométeres papírok, a cégkkel kötött szerződések (pl. a TV-re, telefonra, internet-használatra kötött szerződésünk legalább 5o oldalas, olyan apró betűkkel, hogy el se lehet olvasni). Kinek kell az? Most is tudnék felsorolné jónéhány példát.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! A téma kitűnő, mindennapi probléma. Jó, hogy van aki foglalkozik ezzel és ráirányítja a figyelmet a problémára. VAJON A MEGFELELŐ EMBEREKHEZ ELJUT-É? VAJON OLVASSÁK-É?-VAJON TESZNEK-E VALAMIT? Minél civilizáltabbak, tanultabbak, "gazdagabbak", magasan kvalifikáltak vagyunk annál rosszabb a helyzet? Remélem nem marad a kérdések sorozata. Köszönöm, hogy felvetetted, megírtad, olvashattam. Hofi kellene: az illetékes elvtársaknak eljuttatni. Puszillak Éva
Kedves Éva!
Egyetértek a véleményeddel. ez bizony örökös téma, ha szó is esik róla, nem tesznek ellene semmit. Marad minden a régiben. Ráadásul kitalálták a kitűnő számítógépet, s mégis, minden késik… CSak a banki havi számlakivonatra utalok: Amíg a helyi bankban készítették, nyilván egyenként, minden ügyfélnek Nem sz.géppel, addig sokkal, de sokkal korábban kaptam meg, mint most, amikor központilag intézik és sokat késik.
Nem is akarok a automatákról szót ejteni, hogy mennyi gondot okoz. Amikor pl. telefonon
sürgetnek vagy ajánlanak valamit, s nem lehet a helytelen adatokra, stb. aznnal válaszolni… Engem nagyon zavar.
Köszönöm értékes gondolatidat.
Szeretettel: Kata