David berontott az ajtón és azt ordibálta:
– Meg tudom csinálni! Meg tudom csinálni!
Ann felugrott az egész falat beborító Múltleső elől, amin épp egy nagyon régi, bográcsolásról szóló, dokumentumfilmet nézett, és egyenesen belefutott David, felé nyújtott, karjaiba.
– Tényleg? Biztos? Honnan tudod?
– Onnan, hogy visszanéztem és nem volt ott! – lelkendezett David.
Nem volt ott. Ez bíztatóan hangzott, de mivel mindig Ann vállalta az „ördög ügyvédje” szerepét, (milyen találó, régies kifejezés) leültek, hogy megbeszéljék ezt a fantasztikus felfedezést.
David megígérte, hogy ha sikerül, akkor elmondja azt, hogy mit művelt az elmúlt néhány évben, bezárkózva a kutató szobájába. A lány csak annyit tudott a kísérleteiről, hogy az emlékezettel kapcsolatosak. David csak annyit dörmögött, ha faggatta, hogy átalakítás, megszüntetés, pótlás, ilyesmi.
– Emlékszel, hogy milyen volt az orsós magnószalag? – kérdezte Anntől.
– Persze. Szerinted mire használom a Múltlesőt? – replikázott a lány.
– Rendben. No, valami olyasminek képzeld el az emlékfolyamot. Akkoriban, amikor az orsós magnószalagot használtak, abból ki is lehetett vágni részeket, majd újra összeragasztani azt a két részt, ahonnan kivágtak. Vagy például a filmszalag … azt is… – próbálta érzékeltetni az emlékfolyam milyenségét David.
– Aha, szóval „kivágsz” egy akkora részt, amekkorát akarsz, összekötöd a végeket és már ott sincs. – próbálkozott a megfejtéssel a lány.
– Ühüm, bár technikailag jóval bonyolultabb a dolog, de nagyjából így. Kivéve azt, hogy nem amennyit akarok, hanem, csak egy napot. Előhozom a folyamot, megkeresem az évet, a hónapot, a napot, és eltüntetem.
– Miért csak egy napot? – kedvetlenedett el Ann.
– Fogalmam sincs. Nem megy több. Próbáltam sokféleképpen, de nem megy. Csak, egyetlen napot tudok kiiktatni.
– Lehet, hogy majd idővel meg tudod azt is oldani. Egyelőre, így is bíztató. Na, és megváltoznak az utána lévő emlékek? – kérdezte meg óvatosan Ann.
– Nem tudom. – volt a lesújtó válasz – Csimpi, csak egy csimpánz, nem tudunk érdemben kommunikálni.
Ann elgondolkodott. Egy nap. Milyen sok minden történik egy nap leforgása alatt, aminek persze következményei is vannak, vagy lehetnek. Eseményeket, érzéseket generálnak, hisz minden összefügg mindennel. Vajon csak eltűnik az a nap, mintha csak simán kivágták volna, mint egy szemölcsöt, vagy…?
– Végezd el rajtam is a kísérletet. – Ann hangja nagyon határozott volt.
– Biztos, hogy ezt akarod? És, ha…?
– Ha sosem csinálod meg emberen, sosem tudjuk meg. Egy biztos. Én nem akarom többé…
David bátorítóan megszorította Ann kezét és átsétált vele a kutató szobába. Fejére helyezte a leolvasót és azt mondta, hogy reméli, minden rendben lesz. Az, hogy pontosan mit értett „rendben” alatt, az még Ő maga sem tudta pontosan. Várt, míg Ann intett a szemével, hogy átgondolta percről-percre annak a napnak a történéseit és dialógusait. Bár, biztos volt Ann válaszában, azért megkérdezte.
– Melyik nap legyen?
– Ez, ugye nem lehet kérdés? 2206. május 12. – jelölte meg a napot Ann, és még azt is hozzátette: kedd.
16 hozzászólás
Ötletes! Bár a végén elmélkedtem. Ha netán a születése napját iktatta ki? Vagy csak én nem voltam figyelmes? Mostanában épp videókat szerkesztek. Lassíthatom is akár, meg fel is gyorsíthatom. Meg visszafelé is játszhatom. És persze részeket is kivághatok.
szeretettel-panka
Panka! Tulajdonképpen azért is íródott ez a novellám, hogy aki hajlamos az elmélkedésre, elmélkedhessen. Ha lehetősége lenne, hogy csak egy nap kimaradhasson az emlékei közül, melyiket választaná? Tudós főhősöm még csak a kivásásig jutott el, (és annak sem ismeri a következményeit), de ez a lassítás-gyorsítás, nem beszélve a fordított lejátszásról igazán kiváló gondolat. Jó lenne tudni azt is, hogy mikortól tárolunk emlékeket. Én nem emlékszem a születésemre, de persze ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs benne az emlékfolyamomban.
Kedves Szusi! Vajon hogyan választanánk, ha kitörölhetnénk egy napot az emlékezetünkből? Mindenkinek vannak rossz napjai, de ezek a napok is alakítottak a személyiségén valamilyen mértékben.
El szoktunk játszani a gondolattal, hogy "mi lett volna, ha?", de azzal a gondolattal nem szoktunk eljátszani, hogy "mi nem lett volna, ha?".
Jó lett volna, ha tovább folytatod a történetet, mert így egy kicsit csalódott voltam. Feldobtad a labdát, és fenn maradt. Csak annyit lehet tudni, hogy egy rossz emléktől szeretett volna megszabadulni Ann /Én nem akarom többé…/. Vajon a kísérlet után mennyire változott meg a személyisége, miután kitörölte David azt a napot?
Egyébként már léteznek memóriatörlő gyógyszerek /ZIP, propofol/, és ami létezik, azt valószínűleg használják is. Judit
Pont ez a kérdés Judit. Az, hogy ha tehetnénk töröltetnénk-e, csak egy napot az életünkből, úgy, hogy nem tudnánk előre, hogy utána mi és hogyan alakul. Igen. Ezt a kérdést tettem fel, anélkül, hogy leírtam volna: Mi nem lett volna, ha….? Ann, egy percig sem gondolkodott, minden kockázatot vállalt. Vajon másnak is vannak ilyen napjai? A labda fent maradt.
Szusi, valahogy nekem is hiányérzetem támadt a végén. Jó lett volna tovább olvasni, mi történt azon a napon, miért éppen az a nap? A születésnapja nem lehetett, mert akkor semmit sem tud meg a kísérletező… Vagy én voltam figyelmetlen, tudnom kellene?
Kérdőjelek maradtak bennem…
Ida
Ida, persze kitalálhattam volna valami kis történetecskét arról a napról és akkor szép kerekded történet lenne. Akkor azon lehetne elmélkedni, hogy annak a napnak a történési tényleg indokolják-e azt az iszonyú kockázatot, amit Ann vállalt az eltüntetésével, avagy sem. Én inkább azt szerettem volna, hogy aki olvassa, az gondolkodjon el a saját élete napjain és önmagának válaszolja meg a kérdést. Ezzel kerülhet az a bizonyos labda fentről, le.
Szia!
El lehet gondolkodni az írásodon, az emlékezetet, ha lehetne szabályozni, lehet, hogy volna olyan nap, amit az ember ki szeretne törölni az életéből. Nekem ez jutott eszembe, miután olvastam. Gondolom a rosszabb napok lennének ezek, a fájó pillanatok.
Marietta
Ez pontosan így van Selanne. Vannak dolgok, amelyeket szeretnénk meg nem történté tenni, de nem lehet. A főhősnőnek is csak egy napra van lehetősége.
Sajnos, nekem is kérdéseim és hiányérzeteim maradtak.
Befejezetlen az egész.
Irén, sajnálom, hogy így érzed…
Kedves Zsu!
De jó is lenne eltüntetni napokat az életünkből!
Novelládhoz szeretettel gratulálok: Noémi
Noémi, nagyon szerencsés ember az, akinek nem volt legalább egy, ilyen napja…
Hát bizony, csatlakozni vagyok kénytelen azokhoz, akik befejezetlennek ítélik a történetet. Az ötlet jó (végre valami eredeti) de nagyon szőrmentén intézted el.
Kate, nincs olyan, hogy befejezett történet. Minden történetet lehet folytatni, akár a végtelenségig is, ja és bárhol el is lehet kezdeni. Lehet minden mozzanatot és okot leírni, és lehet az olvasóra bízni. Én inkább arra törekedtem, hogy elgondolkodtassam az olvasót, hogy vajon az Ő életében lenne-e egy olyan nap, amit kitöröltetne, ha lehetne az életéből, még úgy is, hogy nem ismeri a következményeit. Azaz, mindenáron.
Ha ez felvetődik az olvasóban, akkor elértem a célom…és ott fejeződik be…
Szusi, kedves!
Igazad van, azoknak is akik vállalják azt a kitörülhető 1 napot. Az élet s a történése az életnek nem annál az egy napnál kezdődik, vagy folytatódik.
Már megvan a lehetőség a születés előtti életbe való visszatérésre. Akkor az időtörlés lehetősége is létezhet már, csak minekünk, itt élő halandók előtt, ezt még nem hozták, hozzák nyilvánosságra.
Valamire készül az intelligens világ, az elfogott UFO-k, azok jóval magasabb lények tudását már megcsapolták, csak még nem készítették föl a világot e magasabb tudás létezésére.
Kicsit kitértem, de úgy érzem a fönt játszódó időhöz kezd nagyon hasonlítani a mai "felfedezések" kora.
Az előadásod, fantáziámat használva pozitívan értékelem.
Üdv. Inda.
Inda, én pusztán egy kezdetleges lehetőségét vázoltam fel az élet egy napjának törlésére azzal a szándékkal, hogy aki olvassa, elmélkedhessen, hogy Ő vajon megtenné-e ezt, az adott körülmények között. Hogy egyáltalán van-e ilyen napja, és ha van, akkor kitöröltetné-e úgy, hogy a következményekről egyelőre fogalma sem lehet. Amikor mindent tudunk valamiről, úgy nem nehéz a döntés. Ha szinte semmit, akkor nagy a kockázat. Vajon megéri? Ez itt a kérdés?