Kopognak felettem, tologatják a székeket, csikorog a parketta és valaki egyre csak utasítgat. Ősz van, és az emberek megváltoznak, mások lesznek a színeik, más ízű a beszélgetés a szájukban.
Csöpög a csap, és nem tudom, felálljak-e elzárni. Lehet, nem is a csak, lehet csak az eső. Vagy ez zaj sem a lakásból jön, hanem fentről.
Holnapra köd lesz és tömeg a villamoson, buszokon. Nem fog csöpögni a csap vagy esni az eső. A zöldséges kidobja a ma megrohadt áruit, néhány hajléktalan pulcsira vadászik a város közepének peremén.
Kopognak az ajtón, talán rosszul hallom és még mindig felettem rendezik be az új otthont, új életet bérelnek. Egyenletes némaságban múlik az idő, olyan, mint a fal egy doboznyi fehér festékkel.
A kopogás nem szűnik, de nem is halkul, csak a valósághoz láncol. Kinézni az ablakon annyi, mint meglátni az embert, és csendben maradni.
– Ma nem romlott meg egy áru sem.
– Légy szíves, javítsd már meg azt a csapot.
– Üdv a végtelen emeletről, itt örökre szóló bérelt lakásod lesz.
– Nyisd ki az ajtót!
– Holnap köd lesz. Elő kellene venni a vastag pulcsikat a szekrényből. Nem tudod, melyikben lehetnek?
– Szia drága, van kétszáz forintod nekem?
Holnap nem lesz kopogás, nem jön több lakó se látogató. Köd lesz; megváltozott, idegen szavak hánykolódása a rázós buszúton.
Zsebkendőbe törölt nyálas mondatok hevernek a kuka mellett a sárgás-barna levelekkel.
2 hozzászólás
Szia Dorothy!
Mintha éjszakás lettél volna… 🙂 Rokon értelmű ez a vélelmem szerint reggeli képed! 🙂 És a hétköznapi események közé hogy belefészkelte magát a belőled áradó egyedi meglátás, vélemény: "Kinézni az ablakon annyi, mint meglátni az embert, és csendben maradni." És az utolsó sor is teljesen impresszionista, abszurd módon találó vélemény és valóságszövet: "Zsebkendőbe törölt nyálas mondatok hevernek a kuka mellett a sárgás-barna levelekkel." 🙂 Mintha mind-e mellett azt érezném ki soraidból: hiányolod az emberek önnön nagyszerűségüket elfogadó és kimutató megnyilvánulását a varázslatos létezésnek… Mintha a érezném a szürke körben rohanó emberek elsikkadó élet-csodáját… olyan az egész, mint az utolsó sárkánytolyásból rántottás készíteni!
Köszönettel: Gabe
Kedves Gabe!
Köszönöm szépen a kedves szavak, és örülök, hogy elgondolkodtál rajta. 🙂
Nem az a lényeg, én mit szerettem volna írni, hanem az, ahogyan te értelmezed. 🙂