Cseszlebuki

Cseszlebuki

Hol volt, hol nem, élt egyszer egy király. Volt egy szép leánykája, Estike. Egy nap jött egy torzonborz ördög Cseszlebuki, s elrabolta a királykisasszonyt.
Hej, búsult a király! Kidoboltatta, hogy annak adja leányát, s fele királyságát, aki visszahozza Estikét. Többen útnak eredtek, de vagy nem találták meg azt a helyet, ahol az ördög lakott, vagy aki oda is ért, nem tért vissza.

A király egyre szomorúbb lett. Már majdnem feladta a reményt, hogy valaha előkerül a lánya, amikor egy ifjú jelentkezett. Megígérte, hogy egy élete, egy halála, visszahozza Estikét. Mirkó – mert így hívták az legényt -, csak annyit kért a királytól, hogy egy éjszakát hadd alhasson a lánya szobájában. Azt gondolta, hogy ez tán a segítségére lesz. Különös álma volt! Megjelent egy manó s ezt mondta:
– Légy jó és nemes, a szíved majd vezet! Csellel győzd le a gonoszt, a lányt így megkaphatod! –aztán eltűnt.

Felriadt Mirkó, és a különös álmán gondolkodott. Elköszönt a királytól, s elindult. Ment, mendegélt. Az út egyszer csak elágazott. Gondolkodott, jobbra vagy balra menjen? Hirtelen eszébe ötlött az álma: "szíved vezet". Ez vajon mit jelenthet? Ekkor meglátott a balra kanyarodó úton egy kis madárkát, aki kiesett a fészekből. Megsajnálta, odament, és visszatette. A madárka anyja hálásan csipogott. Mirkó leült a fa alá pihenni. Még mindig az álma járt a fejében, s ezt mormolta:
– Furcsán vigyorgó, nevető, te kis manó, jer' elő!
Láss csudát! Ott termet egy aprócska manócska. Piros sapkája úgy a szemére volt csúszva, hogy alig látott ki alóla.
– Hívtál, itt vagyok! Ezek szerint megfejtetted az álmodat!- vigyorgott.
– Hát… igen…azt hiszem- motyogta Mirkó.
– Óh, pardon! Még be se mutatkoztam! Mákszem manó vagyok! És…segítek neked!
– Miért pont nekem segítesz megtalálni Estikét?
– Azért, mert csak neked jutott az eszedbe, hogy a szobájában aludj. Mert te érezted, hogy ez lehet a megoldás kulcsa: az álom. S persze nem utolsó sorban, így velem is találkozhattál- mosolygott.
– S hol találom meg? Milyen csellel szabadítsam ki?
– Az Ördög-völgyben, egy barlangban lakik Cseszlebuki. Kedvence a "szederegresbodzamorzsa" torta. Ezt visszük, én már meg is sütöttem!- húzta ki magát Mákszem manó. – Ha ennek a tortának megérzi az illatát, se hall, se lát! Te addig, míg eszik, kiszabadítod Estikét. Aztán, illa berek, nádak erek…Nem fog utánunk jönni, mert a süteménybe altatót kevertem! -megint kaján vigyor jelent meg az arcán. – Ez a csel, ugye érted?!
Hoppla-hó, kis manó, finom torta, ja de jó! – előhúzta a tortát kabátja zsebéből.
Mirkó csak ámult – bámult, hogy férhetett bele a torta a manó zsebébe. Elindultak. Hamarosan megérkeztek Ördög- völgybe. Mákszem manó kirakta a "szederegresbodzamorzsa" tortát. A finom illatra előbújt egy torzonborz ördög, Cseszlebuki. Körbenézett. Mivel nem látott senkit, nekiesett a tortának. Úgy falta, majd megfulladt.
A manó és Mirkó egy bokor mögül nézték, hogy tömi magába Cseszlebuki a tortát.
Kicsit vártak, majd Mirkó beszaladt Estikéért a barlangba. Gyorsan elmondta neki, hogy ki ő, s miért jött. Lábujjhegyen kiosontak. Mikor már tisztes távolságba értek, visszanéztek. Látták, hogy Cseszlebuki, egyre lassabban tömi magába a tortát. Feje, le- lebicsaklik, aztán horkant egy hatalmasat, eldőlt, és mély álomba merült.
Estike és Mirkó megköszönte Mákszem manónak a segítséget. Megbeszélték, ha szükségük lenne egy kis "manósegítségre", hívják majd a mondókával. Elbúcsúztak.
Az öreg király nagyon megörült, mikor meglátta a lányát és Mirkót.
– No, édes fiam! Betartom szavamat, tieéd a fele királyságom, és ha a lányom is úgy akarja, holnap megtartjuk a menyegzőt.
Estike boldogan bólintott, mert nagyon megtetszett neki a bátor legény. Azonnal kihirdette a király, hogy lánya férjhez megy a megmentőjéhez, és mindenkit szeretettel várnak az esküvőre.
Másnap Estike és Mirkó elmondta a varázsmondókát, hogy Mákszem manóval együtt mulassanak az esküvőn. Ott is termett boldog vigyorral az arcán. Mit hozott? Nem találjátok ki! "Szederegresbodzamorzsa" tortát. Persze ebben nem volt altató!
Minden vendég megkóstolta Cseszlebuki kedvenc süteményét.
Mirkó és Estike máig is élnek, ha meg nem haltak.