-És tudod, Enegrád, majd ha ismét támadni fognak a nyugatiak a székelyekre, akkor Csaba királyfi eljő, és megvéd minket. – meséltem fiamnak.
– De apu! Már mindenki azt mondja, hogy meghalt Csaba!
-Nem. Csaba örökre él. Amit megígért a székelyeknek, az úgy is van. de most már aludj. – megcsókoltam fiam homlokát, majd kimentem. Feleségem ott a Tisza partjánál, egy öreg fűzfa tövében. – Bolda, be kéne jönnöd most már.
-Nem kellene a gyereknek már ilyen régi mesét mesélni. Úgy se hiszi el.
-Tudod jól, hogy családi hagyomány.
-Oh, Hümér, ez már háromszáz éve történt. Már senki se hisz Csabában.
-Nem szabad elveszítenie a gyereknek se a hitet, mikor közeledik nyugat is.
-Úgy tűnik, itt a székelyek vége.
-Nem, nincs! A székelyek remek harcosak. És Csaba lelke segíteni fogja őket.
-Hümér, ebben már senki sem hisz! Csak te, a hagyományaid miatt!
-Igen, lehet. De tudod, eddig ez tartotta életbe a családomat. Bevált 400 évig.
Nem tudtam otthon maradni. Felültem lovamra, s elvágtattam oda, ahova mindig édesapám vitt. A Tisza egyik kanyarulatába. Mennyi hagyomány fűződik családomhoz. S mind Agenor Hümén Enegrádtól származik, aki már 300 éve nem él. Sose tudtuk eldönteni, hogy valójában megtörtént e mindez. Csak hittünk benne. S most van a legnagyobb hitre szükségünk. A magyarok felől semmi hír, szintén 300 éve, s a nyugatiak már támadnak. Megígérték, hogy eljönnek, de hol vannak már? Már biztos elfelejtettek minket. Szép rokonok! Mi, székelyek, azonnal segítségükre siettünk volna. És Csaba? Ő is segített nekik legyőzni a keletieket, az Urál mentén…
3 hónappal később
Felszerelkeztünk, minden székely férfi készen volt meghalni a hunok maradékáért. Eljött a mi időnk is, mint a hunoké. Én hun származású vagyok. Az én rokonom Agenor Hümén Enegrád volt az utolsó hun. Ezért is becsülték a családomat a székelyek. Agenor Hümén rám egy ezüst kardot és egy ezüst pajzsot hagyott. Ez csak egy másolat volt. Az eredet mellett fekszik a sírban. Mert az eredetivel ő sok embert legyilkolt. Felesége, Samari tette mellé az ezüst fegyvereket, valószínűleg ő akarta, hogy így legyen. Sokat titkolózott. De egyetlen mondat mindig megismételt fiának: „Az Isten kardját csak az kapja meg Csabától, ami tudja uralni a Föld minden emberét bal kezével, s aki tudja, mit jelent leszállni az égből a Földre”.
Szükséges volt, hogy délelőtt támadjanak a nyugatiak, hogy lássunk is valamit. Kevés esély volt erre. Fehérség lepte be a Földet, mintha a Föld is gyászolna. Gyászolná a székelyeket, az utolsó hunokat.
Teljes meglepetésünkre éjjel támadtak a nyugatról érkezők. A kis székely csapat összekuporodott, s várta végzetét.
Ekkor rengeteg csillag kezdett lehullni az égből. A Tejúton megjelent pár lovas, és csillag képében leszállt a földre. Az elől vágtázó vezér kezében egy gyönyörű aranymarkolatú kard volt, amit épp kihúzott a bársonyhüvelyéből, és előre tartott.
Egy fekete lovon ülő harcos megállította lovát. Ezüst kardja és ezüst pajzsa volt. Pajzsán a családom címere: két kard fölött egy kereszt. A ló ágaskodott, erre a férfi felemelte a kardját. Megcsillant valami a kardon. Egy rövid szó. A saját kardomra néztem, amire az volt írva, hogy „Hümén”. Felemeltem én is a kardom, ahogy az a kis csillag, s a nyugatiak ellen vezettem a székelyeket. Nem voltunk egyedül így. Visszatért hozzánk Csaba.
Véget ért a küzdelem, s hazatértünk. Sok sebesült volt, de senki se halt meg. Fiam hozzám futott.
-Apu, apu! Láttad? Csillag szállt a Földre!
-Igen, fiam. Láttam.
-Csaba királyfi a Hadak Útjáról érkezett. – suttogta a feleségem.
-Tudom.
1 év múlva
A nyugatiak nem támadtak többé, s egy jó hír érkezett kis táborhelyünkre: végre megérkeztek a magyarok, és készen állnak elfoglalni a régi hazánkat. Végre, nem kell félnünk senkitől, semmitől. Hála legyen Csabának és hadának. Minden székely férfi felfegyverkezett, s készen állt a magyarok fogadására. Nem féltünk semmitől. Most már tudtuk, hogy Csaba fejedelem megvéd minket, akárhol akárki támadjon. Nem féltünk semmitől se…
2 hozzászólás
"Vezesd még egyszer győzelemre éped
Csaba királyfi csillag ösvényen!"
Ezt juttatta eszembe ez a rész.nekem ezt a reményt sugallta, ami itt valósággá is vált.
"Az eredet mellett fekszik a sírban." "… csak az kapja meg Csabától, ami tudja uralni a Föld minden emberét bal kezével, .." Csak két mondat a sok közül, aminek semmi értelme. Miért nem olvasod el, mielőtt mások elé teszed? Ha "történelmi" regényt írsz, a minimum, hogy legyenek történelmi ismereteid.