Csillag szállt a Földre (7)

Wunder és én már rég készen álltunk volna indulni, de még nem lehetett. Az egyetlen boldogságom itt csak a Tisza maradt. S mindig eszembe jutott Attila, akárhányszor a Tiszához mentem. Kellemesen folydogált ez a folyó, de egy szerdai napon, hiába volt jó idő, a Tisza mintha megőrült volna. Már akkor éreztem, valami nincs rendben. S szerdától nem pihent meg. Már mindenki azt hitte, elárasztja a környező területek. Pénteken beborult az ég, s nem lehetett tudni, mi fog történni. Pannóniával megszakadt a kapcsolat, nem tudhattuk mi történik ott. Mindenki behúzódott, hírt nem kapott.
Egy hét múlva a kovács jelezte, hogy készen van. Összepakoltam cuccaimat, s mindent, amit szükségesnek láttam, majd elindultam a kovács fele. Az eső esett, 1 hete, s a keresztények, így a kovács is, aki félig átállott már a táltos hitre, félig maradt a keresztényen, azt hitte negyven napig esni fog, s mindennek vége. Az a hír járta, hogy a papok is rosszat mondanak. De hát honnan tudhatnák az itteniek, ha fogalmuk sincs, mi folyik Pannóniába? S a papok ott vannak, Csaba mellett.
-Gondolom hallottad te is, mit híresztelnek. – mondta a kovács.
-Hallottam. – feleltem.
-Mit gondolsz? – kérdezte.
-Azt, hogy butaság az egész! Kitalálták a keresztények, s hazudtak a hunoknak. – válaszoltam.
-Szerintem inkább egy táltos találta ki.
-Az is lehet! De honnan jutott az eszébe?
-Nem látszik meg rajtuk, de van eszük ezeknek! Valójában bátrak és vakmerőek, a férfiak és a nők egyaránt, de nem minden hun egyforma.
-Én még nem találkoztam másféle hunnal, csak olyannal, aki harcos.
-Régebben vagyok itt, mint te. Tudom én, hogy milyenek ezek.
-Ha te mondod…
-És már indulni is akarsz?
-Igen.
-Biztonságos ez?
-Hát…
-Ne menjél még, ne menjél.
-Sietnem kell, vár a fejedelem. Csak rázzam le az esőt, és majd a tiszta vidéken biztonságba leszek.
-Valóban nem Pannónia felé megy, de azért légy csak óvatos!
-Az leszek.
Majd elvettem, ami az enyém volt, s visszamentem. Vártam még egy napot.

Másnap már nem esett annyira. Kihasználtam ezt az előnyt, s elindultam két lóval, Kroikaze egyik itthon maradt legszebb lovával. A másik Wunder volt természetesen. Már csak azért is kellett egy másik ló, hogy mindent el tudjak vinni, amit összeszedtem. Nem volt sok minden, de úgy gondoltam, így hamarébb odaérek.
4 napig küzdöttem az esővel, s tüdőbaj veszélye fenyegetett, illetve, hogy a lovaim megbetegednek. De túléltem az esőt, s kijutottam belőle.

Eltartott, míg végre a Dunához értem. Meglepetés ért a Dunánál: holtestek halmozták el, Sicambria közelében. Sicambriában nem lehetett inni állatnak és embernek, mert vérrel volt teli. Hát megkérdeztem egy hun asszonyt:
-Mi történt itten? Hol van Csaba?
-Amint látja, uram, csata. Csabát legyőzte Aladár.
-Miket beszél?
-Hát kérem, Aladár visszatért, s itt legyőzte Csabát, két hét után…
-Az… az nem lehet… Merre ment?
-Görögország felé.
El kezdtem vágtatni, hogy minél elébb utol érjem Csabát…