Csodaország 2. fejezet. 1. rész.

Így amikor Kitti megjelent az ajtóban már kész volt a terv. Közös erővel elérték, hogy a lány velük menjen, s most mindannyian a Balaton felé tartó autóban ültek.
– Nincs is fürdőruhám, amit felvehetnék. – Kapcsolt Kitti, megtörve a csendet. – Úgyhogy én kiszállok valahol. Maguk csak menjenek. Köszönök mindent, azt, hogy volt egy nyugodt éjszakám. Nagyon hálás vagyok, de nem akarok a terhükre lenni. – Fogta meg Károly kezét a kormányon. – Álljon meg jó? Kérem szépen!
– Butaságokat beszélsz kislány! Miért lennél a terhünkre? Örülök, hogy jól aludtál. Miért gondoltad meg magad? Az előbb azt mondtad, velünk jössz! Az csak kifogás, hogy nincs fürdőruhád! Pihenned kellene egy kicsit. Kikapcsolódni, hogy megnyugodj. Azt gondolom, hogy egy pár nap a Balcsin segít.Nyugodtan át tudod gondolni a továbbiakat. Ott nyugalom van, és béke.. Rád is rád fér, azt hiszem. – Károly hangjából áradt a nyugalom. Mindenképpen azt akarta, a lány velük tartson. Komolyan gondolta, ez lesz a jó megoldás, egy pár nap, lazítás.Érezte, neki is szükdsége van társaságra, hisz tavaly is egyedül járt itt. Örült, hogy a fia itthon van ismét. Most nyugodt volt és évek óta először boldog.
-Komolyan nincs. Láthatja csak az van nálam, ami a kórházban velem volt.Ott pedig nem kellett fürdőruha. – próbált ismét hátrálni Kitti. Nem tudta eldönteni mit tegyen. Érdekes módon jól érezte magát közöttük, de félt. Félt, hogy egyszer vége lesz a vakációnak, s ismét egyedül marad bánatával, fájdalmával. Úgy gondolta inkább nem éli bele magát, hanem elmegy, minthogy megszeresse őket. Az utóbbi időben csak rossz történt vele, és sehogyan sem tudta elképzelni, hogy valaki nyisson felé. Azt hitte, nem érdemli meg, hogy örüljön az életnek, mert ő életben maradt. A baleset óta mindig ezt érzi,sehogyan sem tud szabadulni a gondolattól. Inkább menekül a jó elől.
— Tudom, hogy nincs holmid, de nem ez az igazi oka igaz? – Kérdezett rá hirtelen Károly. Ösztönösen ráérzett a lány félelmére. Megérezte, valami más van a háttérben, azért titkolózik, azért menekül.
– Honnan tudja? – kapta fel a fejét Kitti, s a férfira emelte könnyes kék szemét.
– Éreztem. Valami bánt igaz? Ha gondolod, és érdemes vagyok a bizalmadra, mond el nyugodtan. Amikor úgy érzed, beszélni szeretnél róla, csak szólj.
– Nem akarom terhelni a gondjaimmal,biztos van magának is elég.
– Igaz, de ezért csak szólj. Lesz rá idő, itt az egész nyár. Most csak az a dolgod, hogy próbálj megnyugodni, s érezd jól magad.
Lassan leértek a nyaralóba. A nap magasan járt az égen, s ontotta melegét a földre. A fák és virágok kókadtan tikkadtak, de az emberek örültek a jó időnek, s vidáman lubicjoltak a hűs habokban.
A társaság rövid pihenőt tartott a kellemes szobában, majd fürödni indult.
– Felőlem mehetünk – lépett ki a szobából a francia lány, – Kitti is mindjárt jön.
– Mehetünk – jelent meg az ajtóban Kitti is, rövid rábeszélés után. Kitti ugyanis ismét hátrálni próbált, de Monique szelíd rábeszélésének engedve elindult utána.
– Rendben menjünk. – szólt halkan Károly, és Kitti után indult.- Ne légy szomorú, minden elrendeződik meglásd. most csak azt kell tenned, amit szeretsz. Gondolom szeretsz fürdeni.
– Igen, Zolival itt töltöttük a szünidőket. Mindig lejöttünk, ha tehettük.
– Merre?
– Siófokon van nyaralójuk.
– Elmenjünk majd arra?
– Nem!!! – Tiltakozott hevesen Kitti. – Nem akarok találkozni velük!
– Miért? – Kérdezte Károly, és várta a választ, de hiába, Kitti nem szólt többet.
Csendben ballagott mellette, lehajtott fejjel. Károly féloldalt nézte a lány arcát. Látta, hogy egy könnycsepp gördül végig rajta.Megérezte, valami olyan dolgot érintett megint, amit nem kellett volna. Megállt, s megfogta a lány vállát.
– Mi baj? Valami rosszat mondtam? Ne haragudj! Nem akartalak bántani csak… Elmondod mi bánt, Megkönnyebbülsz tőle, meglátod.
– Nem akarok velük találkozni, mert biztos haragszanak rám azért, mert…, mert én élek, Zotya pedig nem!!
– Jézus! Ez butaság! Miért haragudnának rád ezért? Tényleg így gondolod? Te, te buta kislány! – Átkarolta a síró lányt, vígasztalni próbálta. – Ezért nem haragudhat rád senki.
– Nagyon szerették a fiúkat. Egy szem gyerekük volt, s nagyon megviselte őket is Zoli halála. Én meg csak úgy becsöppentem közéjük.
– De szeretted a fiúkat. Neked is rossz, mint nekik. Ha beszélnél velük, biztosan tisztáznátok ezt.
– A kórházban meglátogattak, mondták, hogy továbbra is mellettem állnak, meg szeretnek, de csak azért mondták, mert beteg voltam., Nem tudok még velük beszélni, szemükbe nézni.
– Butaság! – Károly hanja remegett, sehogy sem sikerült elrejtenie, megrázta, amit hallott. Nem gondolta, hogy ez a gyerek ekkora önváddal küszködik. Elhatározta, segíteni fog rajta, azt ugyan még nem tudta hogyan, de azt igen, ki kell mozdítania ebből az állapotából.Tuda nem könnyü megemészteni, bármi is történt.
Lassan leértek a partra. Tamásék már fürödtek, nagyokat nevetve lubickoltak a habokban.
– Apuuu!!! Gyereee!! Tök jó a vííííz!!! – hívta apját Tamás.
– Jössz?- kérdezte Károly, miközben fürdőruhára vetkőzött.
– Menjen csak, én inkább napoznék. – Szólt halkan Kitti, s levette pólóját, nadrágját, s végignyúlt a füvön.
– Rendben, ha meggondoltad magad, csak szól. – Károly elindult a vízbe, de még egyszer visszafordult, s hirtelen megállt. Kitti lehunyt szemmel feküdt a füben, karját párnaként használta. Szőke haja szétterült, mint egy aranykorona. Formás testén játszott a napsugár, ahogy az a falevelek özött táncolt. A férfi ösztönösen elindult visszafelé, s megállt a lány fölött. Szemei örömmel pásztázták végig a formás idomokat. Nézte arcát, amelyet még nem látott ilyen szépnek. Ívelt szája enyhén nyitva, ahogy fürdik a napsugárban. Lehunyt szemmel feküdt, s most simák voltak vonásai. Magasan ívelt szemöldöke dúsan díszlett szeme fölött. A látvány lenyűgözte, s csak nézte.Szemei megálltak enyhén gömbölyögő pocakján, amelyen már egyértelmű volta másállapot. Nézte, s nem tudta levenni a szemét róla. Másodpercekig állt így, és itta a látvány, majd hirtelen kapcsolt, nagyot nyelt, s remegő hangon alig hallhatóan kérdezte.
– Tényleg nem jössz a vízbe?
– Nem.
– Miért? A baba miatt? – csúszott ki a száján akaratlanul.
– Honnan tudja? – űlt fel Kitti – Monique mondta?
– Nem,már látszik egy kicsit. Láttam már kismamát. – válaszolta zavartan.
– Tudtam, hogy sokáig nem tudom titkolni!
– Miért kéne? Így alakult. Most csak azt kell eldöntened magadban, hogy mit akarsz!
– Van válastásom? – kérdezett vissza a lány ingerülten.
– Azt akartam csak mondani – telepedett le Károly is a lány mellé – azt, hogy hová, merre indulj, azt neked kell eldöntened, s hogy mit akarsz kezdeni az életeddel. Most már nem csak magadért vagy felelős, hanem azért a kis jövevényért is, akit a szíved alatt hordasz. Ha úgy döntesz egyedül vágsz neki ennek a feladatnak, tudnod kell, nem lesz könnyű. Egyedül kell döntened mindenben, s döntéseidnek súlya van. Egy gyerek nevelése, gondozása komoly erőpróba.
– Tudom, csak azt nem, képes leszek-e rá. Lesz-e elég erőm, energiám?Sokszor úgy érzem, hogy nem. Pedig akarom őt, mert ő az egyetlen, aki megmaradt nekem Zoliból, Zolitól. Szeretnék jó anyukája lenni, de kétségek gyötörnek, vajon képes leszek-e rá?
– Biztos. A legtöbb nő ösztönösen tudja, mit kell tennie ilyenkor. Igaz, vannak mkivételek. Sajnos az én feleségem pont egy kivétel volt.Nem sokat törődött a fiával. Sokszor veszekedtünk is emiatt, meg az ital miatt. Úgy gondolta, ha én zenélek, ő ihat. A kettő pedig nem ugyanaz. Én mindig józanul játszottam.
– Zenélt?- Nézett rá csodálkozva a lány
– Igen, doboltam.
– Sokat ivott a felesége?
– Igen, sokszor olyan részeg volt, hogy fel sem tudott állni.
– Ha tudta, hogy iszik, miért vette el?
– Akkor még nem tűnt fel. 19 éves voltam, és nagyon szerelmes. Azt hittem elég, ha én szeretek, de rájöttem az kevés. Egy idő után pokollá vált minden. Reméltem, ha Tomi megszületik más lesz, mert a terhessége alatt nem ivott.De utána még vadabb, elviselhetetlenebb lett. A végén már odáig jutott, hogy magára hagyta a gyereket is, s lassan 8 éve nem is láttam.
– Tomi hogy viselte?
– Nehezen.Eleinte hazavárta, de aztán, ahogy cseperedett, értelmesedett letett róla. Hogy most mit tart az anyjáról nem tudom.Egy idő óta nem beszélünk róla. Ez tabu téma lett. Én próbáltam új életet kezdeni, föladtam az addigi munkám, amit szerettem, s egy állandót, kiszámíthatót kerestem. Matematikát kezdtem tanítani, hogy tudjam biztosítani a nyugalmat, állandóságot a fiamnak. Érezze, számíthat rám. Sokszor azért hiányzott a zenélés, hisz gyerekkorom óta azt csináltam, de nem bántam meg, hogy így döntöttem. Amikor látom, hogy boldog, az mindenért kárpótol. Erről beszéltem az előbb. Neked kell döntened a sorsáról, lehet, ez számodra kedvezőtlen,de az a fontos, neki mi a jó. Én akkor eldöntöttem, abbahagyom a dobolást, hogy többet lehessek a fiammal, biztosítani tudjam számára mindazt, amire szüksége van. Elsősorban rám volt szüksége akkor.