Egy mesebeli házikó kertje orgonával volt kerítve. Volt ott kék, lila és fehér, illata a legdrágább parfümmel is felért. Nemes-, bazsarózsa, és labdarózsa vetélkedett, melyikük a szebb, az értékesebb. A kerti pipacs is beszállt a versenybe, aki az udvar melletti kiskertet egész nyáron át díszítette. A tulipán kitárta szirmait a napnak, melyek estére szégyenlősen bezárkóztak. Hiába bújt el az ibolya és a gyöngyvirág, mert a lágy szellő elárulta az illatát. Őszirózsák tarkasága hívta fel a figyelmet magára. A liliomok pedig nem mehettek be a házba, így a kertecskében álltak egymásra vigyázva, az illat meg csak szállt-szállt messzire, talán egészen fel a magas egekbe. Ámde a nagy kertben volt csak az igazi csoda, ott virágzott a sok-sok gyümölcsfa: cseresznye, meggy, körte, alma, szilva, ringló, dió és hozzájuk hasonló. A bokrok is jól megfértek. A málna íze a szájat megédesítette. A ribiszke fürtökben kínálta magát, de nem búsult az egres se, beérve fenséges volt őkelme. A naspolya szerette, ha a dér játékból megcsipkedte, csak azután érett be. Az utca végén friss patak folyt, melyben nyaranta sok kisgyermek pancsolt. Ilyen álomszép helyre érkezett meg egy szép napon a kicsi királykisasszony. Édesapja, a király, olyan erős volt, mint egy paci, akinek jó volt a nyakában lovagolni. Keze alatt égett a munka. Minden fát át tudott varázsolni. Addig fúrta és faragta, ütötte és vágta, míg ki nem kerekedett belőle egy bölcső, hinta, hordó, kád, vagy aminek éppen akarta. A királyné a legjobb édesanya volt a világon. Soha, de soha nem hagyta magára a királykisasszonyt, egész életében biztatta, bátorította, segítette, kényeztette az életénél is jobban szerette. Ő maga szerény volt, kevéssel is beérte, mégis mindig meglátta, hogy mire van a másiknak szüksége. Rossz szava nem volt soha, nem volt senki sem számára mostoha. Bölcsebb volt a napkeleti bölcseknél. Szavai a királylány szívében vannak elrejtve, onnan veszi elő, amikor szüksége van tanácsra, segítségre. Ma már csak álom, vagy inkább emlék, hiszen minden ilyen volt, nem is olyan rég. A drága szülők elköltöztek, a királylány időközben egyszerű, öreg asszony lett, de a szívében őrzi, hogy királylány volt egykoron.
Csodaszép álom
Szerző: Tóth Lászlóné Rita
9 hozzászólás
Kedves Rita!
Csoda szép mese. Sajnos mese, mert a valóságban manapság nagyon ritkák az ennyire odaadó, egymásra és másokra is figyelő, mindenkivel szemben jó szándékú emberek, szülők.
Tény, hogy minden gyermek, aki szeretetben, figyelemben nő fel, élete végéig magával viszi, használja és továbbadja mind azt, amit gyermekként kapott.
A kert leírása magával ragadott. Imádom a kertet, virágokat… a természetet.
Öröm volt olvasni a meséd.
Szeretettel: Vox
Kedves Vox!
Csupán annyiból volt mese, hogy nem “királyok” voltak, de a kert és a gyermek szeretetteljes felnevelése, életének, sorsának figyelemmel kísérése épp ilyen volt. Arra, hogy manapság ritka, azt tudom válaszolni, hogy nem manapság volt. És már csak azért is tűnik mesének, mert annyira más világ volt akkoriban.
Köszönöm az olvasást és örülök, hogy a gondolataiddal gazdagítottad soraim.
Bizony minden tiszteletet és elismerést megérdemelnek azok a szülők, akik szerény körülményeik ellenére, biztos, szeretetteljes otthont “varázsolnak” a gyermekeiknek.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Elbüvölöen szép kertet mutattál be!
Talán még elbüvölöbb az a szeretet,amely a ´királyi´
családban uralkodott!
Gratzulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Jólesően olvastam kedves soraid. A gyerekeknek nem okostelefon, személygépkocsi és luxusnyaralások kellenek, hanem egyedül is kizárólag a szeretet és az odafigyelés. Orgonából azért volt a hosszú telek bekerítve, mert a szülőknek nem tellett kerítésre. Azon aztán télen vastagon ült a hó, lugast képezve a sok-sok fával. Amikor kisütött a nap, minden egyes hópelyhen csillogott. Az utcán – mely mondhatni, hogy meredek volt – a fiúk szánkópályát készítettek, egy része ugratós volt a nagyoknak, a másik fele sima a kicsiknek. A környező utcákból is jöttek a gyerekek, olyan vidám gyermekzsivaj volt, mely zene volt a szülők füleinek, hiszen azt látták, hogy a gyermekeik boldogok. Az utca végén volt egy patak, azt meg nyaranta kedveltünk nagyon. Belementünk és ott tapicskoltunk, hűtöttünk magunkat. Karikáztunk, labdáztunk, ugróköteleztünk, vagy ugróiskolát játszottunk. Nem hiányzott a fogócska, bújócska sem. Soha sem lógott kulcs a nyakamban és mindig volt friss főtt étel. Télen duruzsolt a kályhában a tűz és lángnyelvek táncoltak a politúrozott bútoron. A szoba-konyhás házba – a szoba és a konyha közé – felszerelt a király egy hintát, hogy a gyermekek télen is tudjanak hintázni. Még hosszan sorolhatnám milyen igazi gyermekkorunk volt. Mentes mindenféle politikai, szexuális hírektől, még a Mikulást és a Jézuskát vártuk és őszintén tudtunk örülni annak, hogy a szépen kifényesített cipőben reggelre ott volt az alma, dió, szaloncukor és Tibi csoki. A karácsonyfán gyertyák égtek, kinn hullt a selymes, puha hó, mert betakarta a szürkeséget.
Szeretettel: Rita
Ledves Rita!
N
Nagyon szép gyemekkor lehetett!
Kitörölhetetlenül szép emlékek!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Igen. A király nem engedte meg, hogy a királynő dolgozni menjen, így aztán otthon végezte a soha véget nem érő házi munkákat, de tette mindezt jókedvvel, örömmel. Mindig volt ideje a gyerekeire és a férjére. Szerény volt és szolid, a szórakozása az olvasás volt, amit akkor “cselekedett”, amikor a gyerekek már aludtak. Valamilyen sütemény minden héten volt – bukta, női szeszély, természetesen karácsonykor bejgli – diós, mákos – zserbó, de készen állt bármikor palacsintát sütni, vagy krumplis lángost. A kályha tetején – amikor már nem volt olyan forró – sült a krumpli, amit házi zsírral és saját savanyúsággal fogyasztottunk, majd ezt követte az alma. Lekvár, méz, dió, bödönben házi zsír, mindig volt otthon. A burgonya, a zöldség és a gyümölcs a pincében polcokon, veremben. Nem tudtam, hogy szegények vagyunk, mert soha nem éheztem és nem fáztam. Mikor korán sötétedett és még nem volt hó, akkor kártyáztunk, malmoztunk, vagy a királynő mesélt nekünk.
Köszönettel és szeretettel: Rita
Szia!
NAgyon szép mese. Felidézte a saját gyermekkoromat. Hol vannak már azok az évek! Hol? Valóban, a szívünkben, lekünkben. Köszöi az élményt! üdv hundido
Kedves Hundido!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a hozzászólást. Ezek szerint Te is királylány voltál és ha az voltál, azt is maradtál. Ha rossz passzban vagyok, mindig eszembe jut, hogy mennyire vártak és örültek nekem a szüleim és, hogy a szegénységük mellett is mindent előteremtettek nekünk, mert született egy testvérkém is, aki hála Istennek ma is megvan nekem. Mindenben számíthatok rá.
Szeretettel: Rita