Daciat a székelyeknek!

Két székely atyafi Székelyudvarhelyrõl Bukarest felé tartott a rozoga Daciával. Közben rájöttek: rossz irányba mennek, hiszen Vásárhely felé kellene menniük, de ha már elindultak, nem fordultak vissza, hogy szerencséjük legyen. Egy csapat alpinista talált rájuk, valahol a Kárpátok túlsó oldalán, egy szakadék mélyén.
A helyszínre érkezõ rendõrök csak a feketedoboz által rögzített beszélgetés alapján tudták rekonstruálni a történteket. Miért csodálkoznak a feketedobozon? Hiszen az egy olyan típusú Dacia volt, amit lezuhant és kiszuperált MIG-alkatrészekbõl raktak össze, külön a székelyek számára. Még katapulttal is ellátták. Akik eddig kipróbálták a katapultot, azok mind egy szálig a Regátban kötöttek ki. Mivel nem ismerték a nyelvet, és nem tudtak felvilágosítást kérni a visszaúttal kapcsolatban, valamennyien ott ragadtak. S hogy azért a Székelyföldön se csökkenjen drasztikusan a lakosok száma, Regátiak foglalták el helyüket. Ez így természetes, így európai.
Visszatérve a feketedobozra, a berendezés ezt a beszélgetést rögzítette:
(Három órányi csend-említettem már, hogy székelyek ültek az autóban…)
Egy bölcs nyugalomba burkolt hang:
– Áron bátyám, bukdácsolt egyet a kocsi, s jajgatást es hallottam. Ejsze átmentünk egy gyalogoson.
– Az á, nekem es erõsen úgy tûnt.
– Aztán mé` nem nyomta meg bátyámuram a féket?
– Nyomtam én, öcsémuram, de megbokrosodtak a lóerõk.
– Ha nyomta volna, nem hágjuk meg azt az atyafit. Hogy nyomta kend azt a pedált?
– Lábbal nyomtam, öcsémuram, me` a kezembe` a gyepjû vót.
– Nem gyepjû a, hanem volán. Már korábban es mondani akartam, hogy amit bátyámuram a kezében tart, az a biztonságossági öv.
– Úgy es mondhatom neki, de attól még nem vándorol vissza a lélek abba a szerencsétlen emberbe.
– Nem kéne visszacurukkolni?
– De, kéne…
– Akkor mé` nem térünk vissza?
– Me` ahhoz elõbb meg kéne állni.
– Oszt mé` nem áll meg, bátyámuram?
– Én megállnék, öcsémuram, de a fogat nem hallgat rám. Hiába húzom be a kötõféket, me` nem áll meg a füstös szekér. Ejsze megbokrosodtak a lovak.
– Ejha, ezt nem ússzuk meg büntetlenül!
– Dehogy nem, bízza csak rám, öcsémuram.
– Kend tudja, elvégre kend a fogatos. De mégis, mibõl gondolja, hogy megússzuk?
– Hát nem látja, hogy gyû az az éles kanyar?!…
– Áááááá…
– Áááááá…
A vizsgálat lezárása után kiderült, hogy a székelyek voltak a hibásak, amiért a fedélzeti számítógépet nem állították át a román menüre, vagy legalább az oroszra, miután elhagyták Székelyföld határát. Emiatt kipufogtak a dugattyúk, kikotyogosódott az olajszintmérõ pálca, s az irányjelzõ is csak szaggatottan mûködött. Továbbá: a fékpofák magyar nyelven pofáztak vissza a tömítészabáló, dák gyártmányú fékolajnak, a rendszámtábla olvashatatlanságig bemocskolódott, az ablaktörlõ két karja nem körbe-körbe, hanem csak jobbra-balra mozgot, elvonva a vezetõ figyelmét, az olajszivattyú nem volt kellõen megolajozva, a szélvédõ nem védte a szelet, a poroltó nem oltotta a port, csak a tüzet, meg ilyenek.
Az eset kapcsán a kormányszervek által levont tanulság: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy javuljanak a székelyek életkörülményei. Elsõ lépésben minden székely kapjon Daciát…