Úgy kezdődött minden, hogy megérintettél.
Megérintettél, és minden megváltozott.
Mielőtt jöttél, magányos voltam. Egyedül voltam, és magamban vacogtam.
Most rám borultál, és meleget adtál. Megérintettél, és betakartál.
Irányt mutattál. Közös irányt. Célt tűztünk ki. Közös célt.
Immáron együtt mozgunk. Eggyé váltunk.
Suhan a világ. Összekapaszkodunk. Táncolunk.
Egyek vagyunk. Nélküled én bizony mozdulni sem tudok.
Ahova mutatod, oda megyek. Ahova megyek, oda mutatok.
Végül is én csak egy egér vagyok.
2 hozzászólás
Szia!
Kicsit abszurd nekem ez a románc, bár a szagelszívóknál ez már biztosan csak így van 🙂
Az utolsó előtti sor fogott meg, a többi még csiszolható, persze csak szerintem; nem vagyok igazi prózás.
Üdv!
Hanga
Barátnőmtől kaptam egy drága grafikai egeret, ahhoz írtam… Szerinte is elég abszurd.
Köszi az észrevételeket!