A házak falain, a fákon, a járdákon a múlt éjszaka esőjének a nyomát őrző tócsákon, a kirakatok szürke bambaságában szinte mindenütt ott van a múlt éj nyoma. De ott van annak
a néhány embernek az álmos szemeiben, is, akik kénytelenek ekkor valamiért az utcán lenni. Éles ellentétként sárgul ebbe az éji-hajnali hangulatba a Nagytemplom kivilágított épülettömbje. De ott van mellette ellenpontként a közlekedési lámpák álmos sárga villogása. Az úttest teljesen üres. Az egyetlen villamoson kívül, amely hangos fékezéssel és ajtócsapódással zörög be a megállóba egyetlen jármű sincs közel s' távolban. A kékesszürke éji égboltot viszont a keletről felébredő Nap égőpiros korongja lassan bevilágítja. Az éji ég szürkéskék felhőrétegét a Nap megpróbálja szétszabdalni. Egyelőre azonban úgy néz ki, hogy a sötét felhők szabdalják fel a napkorongot. Ám a Nap segítségére siet a szél. ,,Odébb tolja" a hasas fellegeket a Nap útjából. Így az hamarább tud az égre ,,penderülni." Ekkor a színek szinte egycsapásra megváltoznak, megélénkülnek. Mintegy varázsütésre egyszer csak megtelik a környék élettel. Lassanként megindul a járművek forgalma. Az utcákon sétálók nézegetik a csillogó kirakatokat. Már a közlekedési lámpák sem unott sárgán villognak, hanem váltakozó színeikkel irányítják az egyre erősödő forgalmat. A Nagytemplomot megvilágító reflektorok kialszanak. Egyelőre nincs rájuk szükség, hiszen már felkelt a Nap és ezzel egy új napra virradtunk. Debrecen felébredt.
1 hozzászólás
Nagyon jól megragadtad a hajnal hangulatát.