Dem az ezüst farkas 7.

Már 2 éve annak, hogy Reinie meghalt, s a két farkas testvér kezdte elfeledni. De azt nem, hogy mind a ketten egy falkát örököltek. Napóleon akarta a falkát, már tagja volt, s jó barátja a vezérnek. Dem viszont gondolni se akart rá, hogy legyőzze Kryptot.
Krypto tudta, hogy Deon örököse a közelben tartózkodik, de azt nem vette észre, hogy a falkájában. Napóleonban bízott, s ez a testvér nagyon szerette volna megszerezni a hatalmat, s eltávolítani öccsét. Így elárulta Kryptonak, hogy az erdőben van Deon örököse. A vezér csak annyira nem bízott barátjában, mert szürke volt, és ő nagyon utálta a más színű farkasokat… Küldött pár „kémet”, derítsék ki hol van Deon fia.
Dem barátai eltervezték, hogy saját falkájuk lesz, és Dem lesz a vezér. Ő ugyanis tapasztalt, bátor, erős, megfontolt.
A fiatal farkas most már tudta mi az az ember, megtanult mindent, amit egy farkasnak tudnia kell. De falkavezér nem akart lenni. Nem érdekelte Krypto.
Valami azonban minden éjjel kitört belőle, és játszani akart, megtudni, hogy mi a baja. Fogalma se volt, hogy ő 5%-ban kutya. Mintha Poul, az utolsó kutya a családjában, kényszerítette volna arra, hogy tanuljon meg az emberrel barátkozni. Mintha Poul, és a farkas Dem-ben harcoltak volna egymás ellen, egy hosszú küzdelem, aminek talán sose lesz vége, és a fiatal olykor kutya, olykor farkas. Azért nem akart falkát, mert Poul sem akart, nem vágytak rá, csak barátokat akartak. S egyik éjjel, Dem elindult kutyaként, s több napig felülkerekedett benne a kutyai ösztönök. Nem nézett, de látott valamit, de nem tudta mit…
Krypto egyik kéme Rolles-ékhoz csatlakozott, ott megtudta, hogy Dem a falkavezér. Azt viszont nem tudta, hogy ő Deon fia. Ki kellett derítenie, hogy kicsoda mostani, kezdetleges vezetője. Megkérdezte Roll-t, aki szintén nem ismerte a barátját, s egyre érdekelte honnan is jött a fiatal farkas. Meg se kérdezte a falkáját, hiszen ha a legjobb barát nem tud semmit, akkor mit tudna a falka. Elindult hát meg keresni Dem-et, s felderíteni múltját.
De a fiatal már messzi járt, tudatlanul. S csak akkor eszmélt fel, mikor észrevette, hogy követi valami. Ez a szag majdnem olyan volt, mikor két éve harcolt azokkal a kutyákkal. De kicsit másabb, ahogyan minden embernek más a szaga. Ez nem vadászkutya, hanem valami más. Már megszokta, hogy lead egy figyelmeztető morgást, és várja a választ, s most is szokás szerint nem volt. Itt senki se akar harcolni? Elég békés hely, de hol is van most? Pár másodperccel később észrevette, hogy hárman vannak, s ha nem is vadászok, veszélyben van, legalábbis farkas ösztöne ezt súgta. Viszont volt valami más is benne, s azt mondta, hogy nyugi, nem lesz baj. Ha nincs morgás, nincs harc. Hamarosan előjött az egyik kutya, egy németjuhász. Dem még sose látott ilyen állatot. Mintha farkas lenne, de még sem. Sokáig álltak egymással szemben, s várták, hogy valaki lépjen már valamit.
Ahogyan Dem, a kutya se látott még hasonló állatot. Ismert pár farkast, de fehéret, vagy feketét, de ez egy keverék. Mintha ő is németjuhász lenne, de még sem az.
-Ki vagy? – kérdezte az idegen. Dem nem szólalt meg. Kis idő után, ismét megszólalt a németjuhász. – Te farkas vagy, vagy kutya?… Mit csinálsz itt?… Honnan jöttél?
-Hol vagyok? Kik vagytok? És te mi vagy? – kérdezte Dem is, bár gondolta, hogy nem fognak válaszolni, így hát várt. Közben megjelent a másik két kutya is, egy malionis és egy akita inu. Az utóbbi látott már ilyen farkast, harcolt is velük, mert arra volt kiképezve, egy vadászkutya volt. Dem azonnal tudta, hogy ezek ketten nőstények. De ilyeneket se látott még. Huskyval küzdött két évvel ezelőtt, s az hasonlított az akitára. Ugrásra készen állt, mert félt, hogy megtámadja. Bár nősténnyel egyáltalán nem akart küzdeni. – Dem vagyok. – De tovább nem tudott válaszolni.
-Farkas, szürke farkas. – mondta barátainak az akita inu. – Harcoltam már ilyennel, és azt hiszem, hogy jobban harcol a fekete és fehér társainál.
-Nem akarok küzdeni! – szólalt meg ismét a fiatal.
-Mi sem!… Honnan jöttél? – kérdezte a malionis.
-Nem tudom… Csak arra emlékszem, hogy elindultam éjjel, és valahogy most itt vagyok… – válaszolta megnyugodva a farkas. – Hol vagyok?
-Itt nincsenek farkasok! – mondta kicsit idegesen a németjuhász. Majd kicsit higgadtabban így folytatta: – Nem tudom, hogy kerültél ide, de itt csak vadkutyák vannak, akik nem szeretik a te fajtádat. Jobb, ha visszamész oda, ahonnan jöttél.
-Ugyan! Miért ne maradhatna itt? Senki se tudja, hogy nem kutya! – a malionis valamiért kiállt Dem mellett, mert tudni akarta ki ő.
A 3 éves farkas maradhatott ott, ahol farkasok helyett kutyák élnek. Bár nem tudta, hogy ő benne kutyavér folyik, s most valamiért farkas társait, mindenkit, akit eddig ismert, elfeledett, mert benne küzdelem folyt, és most Poul kerekedett felül. Most megtapasztalhatja, mi okozza a gondjait, különös szokásait, de az első életét elfelejti egy időre.