Bolond hajónk, ha majd a révbe ér,
s kikötve újra partra léphetünk,
vajon megint terem nekünk babér,
ha álmaink idillje messze tűnt?
Csalásaink csupán, mi érdemünk,
e nagy kaland sajogva múlik el,
sebét tetézve rá megannyi bűnt
e málladó világ nem érdemel.
De hát e vad tivornya így esett,
mohón felettük önmagunkat is,
a részeg ajkainkon önfeledt
dalunknak árja reszketeg, hamis.
Talán kijózanodni kéne már,
ha még maradt netán, ki arra vár?
4 hozzászólás
Kedves Imre!
“Talán kijózanodni kéne már,
ha még maradt netán, ki arra vár?”
Reméljük,hogy maradt!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Sajnos egyre kevesebben vannak a józanok,
a balga hév pedig egyre csak tarol.
Köszönöm, hogy versemnél időztél.
Barátsággal, Imre
Kedves Imre!
Telitalálat.
Nincs senki, aki arra vár. Tartunk a másnaposságtól.
Üdvözlettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Örülök, hogy versemnél időztél.
Barátsággal, Imre