Az akitának semmi esélye se volt a hatalmas farkassal szemben. A küzdelem elkezdődött, de a farkaskutya megszakította, vonyítással. A küzdelem leállt, s Dem bátran megszólalt:
– Hagyd békén Krypto!
– Hogy mered? – kérdezte a falka.
– Ki vagy te, és mit akarsz? – a fehér farkas nyugodt és ideges is volt egyszerre. Hangja nyugodtságot, de szemével ölni tudott.
– Dem vagyok, Deon fia. Hagyd a kutyát, s küzdj meg velem! – mondta a fiatal.
– Honnan tudjam, hogy nem hazudsz?
– Ugyan! Engem keresel születésemtől fogva, s most kételkedsz? Azt hittem várod az alkalmat, hogy megölj.
– Várom is, Deon fia! Ma…
– Éjfélkor!
– Még nem te vagy a vezér, és nem is leszel!
– Születésemtől fogva az vagyok!
– Hogy mered?!
– Ráérsz éjfélkor, ott, ahol Deont ölted meg!
– Remek lesz! Apja és fia ugyanazon a helyen pusztul el, a hatalmas Kryptotól! Kitűnő választás!
Még pár percig farkasszemet néztek, majd Krypto fordult meg először. Liniando és Dem együtt maradtak, s még ott voltak Rolles-ék és Rénóék. Tovább hallagtóztak, bár megszeppenve, ugyanis mindannyian ismerték a hatalmas vezért, Deont, mármint hallásra, s mindvégig ott mellettük állt a fia, akit nem vettek észre, ráadásul, ha ezt megtudja a fiú, soha nem bocsájtja meg nekik – szerintük. S a 11 farkas, meg egy csoport vadkutya nem ismerte meg őt. Olyan szégyenérzetük volt ekkor, de ha Dem tudta volna, nem haragudott volna meg semmiért. Ekkor viszont 13-an inkább magukra hagyták a kutyát, s a farkast.
– Miért nem mondtad el? – kérdezte Liniando.
– Mert én sem tudtam! Valahogy kiesett minden! Mikor a ti földeitekre léptem, mindent elfeledtem, s visszafele veletek találkoztam. Majd mikor nemrég jöttem haza, eszembe jutott minden, s tudtam, hogy az az út, melyen te elindultál idevezet. Siettem, ahogy tudtam, hátha hamarabb érek ide, de egy barátom feltartott. Végül elszabadultam tőle, igaz, már kicsit késő, mert nem szeretnék meg küzdeni, nem akarok falkát… – Liniando és Dem még álltak egymással szemben, majd az akita ezt kérdezte:
– Van még valami, amit nem mondtál el?
– Nincs. – hazudott Dem. Tudta jól, hogy nem ő lenne az igazi vezér, hanem Napóleon, s ha megszerzi apja örökségét, bátyjának adja. Ha nem, akkor majd, egyszer kiderül az az igazság is, amit még Krypto se vett észre: ő a fiatalabbik, s az idősebbet illeti az örökség.
– Dem! Tudnod kell, hogy szeretlek!
– Én is, azt hiszem. De el kell menned! Felejts el! Gondold azt, hogy megölt Krypto. Nem élhetsz farkasok közt. Neked máshol a helyed.
– Ahol a szív, ott a haza!
– Tudom, de nem maradhatsz itt, mert nem biztos, hogy én nyerek. S akkor neked véged! Jobbat érdemelsz nálam! Én farkas vagyok, te kutya! Nem illünk össze!
– Volt már olyan, hogy farkas és kutya társak…
– De te nem akármilyen vagy! Te utálod az én fajtámat, mert ellenünk vagy képezve. Nem tudom mért nem öltél meg akkor. Menj el, mert itt bármi megtörténhet. Viszlát, és sok sikert! – Dem még megvárta, hogy Liniando forduljon meg előbb. Majd a megbeszélt helyre ment, bár még volt idő éjfélig.
Nem sok mindenre emlékezett, de a kép, mikor Deonhoz odament, és látta, az nagyon fájt. Ettől függetlenül nem gyűlölte Kryptot. Nyugodt maradt, s nem érdekelte a halál se. Azt, hogy elküldte az akitát, kicsit már bántotta. Próbálta magát becsapni, de hiába. Még se ment utána. Küzdelme lesz, s Deon-t fogja megbosszulni. 3 év után, s még most se volt benne biztos, hogy legyőzheti. De mennie kellett. Egy kutya nem tartozik farkasok közé, és fordítva sem helyes. De ugyan miért vesztette el emlékezetét? Miért nem él úgy, mint fajtársai? A választ ő nem tudta, nem is értette az egészet, de kíváncsivá tette. Elhatározta, ha győz, Napóleonnak adja a falkát, és elmegy kideríteni az igazságot.
A teliholdas éjjelen, egy kis szél fújt, s mikor éjfél lett, Krypto megjelent. Rolles és csoportja, illetve az egész falka, köztük Napóleon is várta a küzdelmet. Napóleon eltervezte, ha Demnek nem sikerülne, akkor ő is harcol. Ellenkező esetben öccsével küzd meg. Nem tudta, hogy az öccse nem is akarja a falkát.
Krypto erős, tapasztalt, de öreg, Dem fiatal, tapasztalt, gyors, ügyes volt, és körülbelül olyan erős, mint ellenfele. Semelyik más farkas nem állt volna ki ellene, csak Krypto és Napóleon. Valójában a kutyák mások, azok nem gondolkoznak, lényeg nekik, hogy legyen ellenfél. Különösen a képzett kutya az, amelyik esztelenül küzd egy nála akár erősebb állat ellen, s életét is feláldozza gazdájáért.
Poul kiképzett volt, s Dem vérében benne folyt ez, nem félt Kryptotól, de nem is akart küzdeni, mert Poul sem akart, ő igaz, hogy erős és tanult volt, de nem szeretett harcolni, csak ha muszáj volt. Dem nem tehetett mást, hiszen családját mentette meg, akit már elküldött, de ez nem számított, hiszen magát se ismeri.
Éjfélkor elkezdődött a küzdelem. Hosszan farkasszemet néztek, mint Leónidasz és Xerxész, a különbség csak az, hogy Dem csapatja nem küzdött Krypto falkájával. Nem is kellett, hiszen nem Spárta és a Perzsa Birodalom küzdelme ez, hanem két hatalmas farkasé, akik igencsak különbözőek félig-meddig. De mégis, Leónidasz gyengébb, de képzettebb volt, s győzelemre tört. Xerxész elvesztette erejét, s már majdnem feladta, de jött Ephialtész, elárulta Spártát, s vesztettek a kiváló harcosok. Az, hogy Spárta egy maroknyi csapattal majdnem megnyerte a küzdelmet, köszönhető volt annak, hogy képzettek, közel harcban verhetetlenek, és fegyelmezettek voltak. A szerencsétlen perzsák hiába hoztak íjakat, ha a szorosban nem lehetett használni, hiába volt több katonájuk, ha nem tudták bekeríteni őket, s hiába kaptak okos vezetőt, ha az tehetetlen. Az árulás után még megmenekülhetett volna a maroknyi csapat, de Leónidasz nem ment, ő a hazájáért küzdött, s hősként halt meg.
A farkas küzdelmet Krypto kezdte meg, de rossz irányba haladt. Ott támadott, ahol Dem a legjobban tudott védekezni, s a kezdés elrontotta az egészet. A fiatal eleinte csak védekezet. Sokat gondolkozott, hogy mégis hol támadjon. Félt, hogy elhibázza. Most teljesen magára hagyta Poul, farkas volt testben, s lélekben. De Leónidasz is jól választott, mikor a Thermopülai-szorost választotta. Dem is jól támadott végül, Krypto torkát célozta meg, ugyanis a farkasok többnyire, a nagyobb állatoknak átharapják a torkát, s most ő ösztöne ezt súgta. Ebben viszont nem volt a legtapasztaltabb, s mikor úgy érezte elengedte, de ez igencsak hibának bizonyult. A vér szökőkútként folyt Krypto torkából Dem erős fogazatától, de ez nem állíthatta meg. Szeme elvörösödött, gyűlölködött, s támadt, veszettként harcolt. Dem egyre jobban gyengült, egyre több sebet kapott, nem tudott védekezni a megbolondult farkas ellen. Földre került, s már látta, ahogyan megszületik, apját, ahogy tanítja bátyját, ahogy meghal. Mire visszatérnek anyja és testvérei már nincs ott, találkoznak Reinie-val, aki elvezeti őket egy falkához, akik ellenségesek. A falkát megtámadják az emberek és a kutyák. Reinie meghal, Napóleonnal visszamennek szülőföldjükre, ott bátyja magára hagyja. Találkozik Rolles Zone-nal, majd a többi farkassal. Éjjelente valami furcsaság történik vele, valami hívja és ő megy. Elveszti az emlékezetét, találkozik három kutyával, az egyikbe beleszeret. Vadkutyákkal él együtt, majd visszatér valami okból hazájába, emlékezik, Rolles-sal való barátsága véget ér. Megmenti Liniandot, kihívja Kryptot, s most ott fekszik, ahol apja. S látja a múltat. Látja elődjeit, köztük Poult. Poul elmegy, s ő követi őt.
– Nem szabad még feladnod! – mondja.
– Hogyan győzhetném le? – kérdezi Dem.
– Nem segíthetek, de te kutya is vagy! Találj ki valamit! Ha nem megy, tudd meg, Deon veled van. – válaszolja Poul. – Most indulj, és győzz! De vigyázz, mert Napóleon nem lenne jó vezér! Ne bízz benne! Légy óvatos!
S visszatér a helyszínre. Egy gyengébb ellentámadást indít, ami sikerrel jár. Felugrik a földről, s erőt gyűjt. Deonra gondol, hogy ő meghalt, s most őt fogja megbosszulni. Szeme ég, gyűlölni kezdi Kryptot, s megtámadja. Eléri Krypto torkát, ami végzetes a farkasnak. Próbál védekezni, de nem sikerül, a szorítás egyre erősebb, s már a földön is van. Még most sem engedi el Dem. Még azután se engedte el, miután Krypto meghalt, mert gyűlölte még mindig, hiába volt halott. S eszébe jutott, hogy ő nem ilyen. Eleresztette, megnyugodott. Ekkorra már a farkasok ünnepelték, de ő elgondolkozott. Mikor ismét magához tért, ezt mondta:
– Új vezéretek van, de az nem én vagyok! Deonnak két fia született, s én a fiatalabbik vagyok!
– De te ölted meg Kryptot! Te vagy az új vezér! – válaszolta a falka.
– Átadom a vezetést a bátyámnak, Napóleonnak! – Napóleon megdöbbent. Csak úgy át akarja adni?! Mit gondol ez?! Biztosan megakarja úszni az újabb harcot, mert tudja, úgy is ő nyer.
– Átveszem a falkát, mert én vagyok az igazi örökös! – válaszolta Napóleon. Dem pedig elment. Rolles utána sietett.
– Várj, Dem! – kiabálta fiatal farkaskutya után, de hiába. A farkas elsietett, s nem volt más eszében, csak hogy kiderítse, milyen kutyának lenni. Engedett a benne lévő kutyának, s most már nem vesztette el emlékezetét.
1 hozzászólás
Nem változtál. Nem gondolod át, hogy mit írsz le, valahogy zavaros az egész. A mondataid, hogy úgy mondjam: furcsák. "A küzdelem elkezdődött, a farkaskutya megszakította vonyítással." Szerinted ez így jó? Szép, hogy láttad a spártaiakról szóló filmet – gondolom erre hagyatkoztál, – de hogyan jön ide? Zavaros. A helyesírásod is, hát, ….. hogy is mondjam….. Tanulj még! – matyi