A mindentől-elvonatkoztatás lehetősége. A térből kisodródás. A hajlandóság és a hajlam egymásba hajlíthatatlansága. Üvegszerű elmúlás fészkek és csak oltalmazva reptetnek ki eddigi kényszergörcseimből. Mély utak építése morajlik a kettő között. Az ittlét és az ottnemlét.
Hova kell úszni hogy már ne lássuk? Diagonalitásom a pályántartással összevetül. Orbitális keringés-maradvány mozdít. Visszaeshetek?
Diagonális
By Ngaboru
2 hozzászólás
üdv, kedves ngaboru!
Valóban fejfájdítóan emberfeletti gondolatok, a 'ma' fiainak és lányainak. Szerencsére nekünk van egy nyelvünk, ami a leginkább alkalmas a világon az effajta 'elvonatkoztatásokra'. Köszönet a Gondviselőnek, és köszönet neked, hogy ilyen gyöngyöket tudsz felszínre hozni a reád bízott tengerszakaszból!
barátod, Báldi B. B. C. Bálint
🙂
Üdv kedves Béci Bálci:)
Néha azért úgy érzem hogy a hínár nem enged felszínre.
Szerintem ez pont az amikor a hínár végre elenged.
Köszi hogy olvastál.