,,Jönnek az évek, és megtörik a fényed?”
Izgatottan szedegetem fel az asztalon heverő könyveim. Ráérek még; mégis sietek. Nem az egyetemi előadás kedvéért; miattad teszem.
Te is; Mindig megteszed. Ha egyszer igazán bátor leszek, megkérdezem. Megkérdezem, miért vagy ott jó előre és miért aranyozza be a lényed azokat a személytelen épületeket.
Megkérdezem, honnan jött a hangodban megbúvó szeretet, amitől hirtelen szeretném ismerni a szüleidet. Firtatni fogom az okát, honnan a hangból az a megfoghatatlan szín, amitől szeretem hallani: ,,szia”. Megteszem, ha egyszer igazán bátor leszek. Kiderítem, honnan a járásodból a láthatatlan varázs, amiből mindig felismerem a lépteidet. Firtatom majd a szíved erejét, mely a tekinteteden átsugározva vonzza feléd az embereket.
Látom az erőd, hallom a hangod és beleremegek. Elgondolkodom a rohanó időn és kétségbe esem. …
,,Jönnek az évek és megtörik a fényed?”…
,,Meddig tart ez a tiszta, ártatlan csoda?”
…,,Házasság, szex, házimunka, gyerekek”… Kétségbe esem. ,,Rohan az idő, hallod a dalunk?”
…,,én felszedtem pár plusz kilót, te egyre később jársz haza. Nem nevetünk, nem beszélgetünk. Nincsenek nagy vitáink és feldúlt veszekedéseink. Nem rontunk egymásnak, én nem csallak meg és te nem ütsz meg soha… Énekelek. ,,Hallod a dalunk?”..Három éve lecserélt autó,új mosógép. Én takarítok, te nyírod a füvet. Élünk és nem vitatkozunk. ,,Mondd, hová tetted a vasalót?” ,,Én nem látom sehol; az elveszett, egykor volt dalunk…”
…Megérkezem, megmásztam az összes lépcsőfokot. Zihálok és kijózanodom. Nem csalódtam. Ma tudj Isten miért, megint korai vagy. Huszonkét éves vagy, és én szeretem hallani a hangodat. Nem őszültél meg , és az én tizenkilenc évem sem kapott az időtől; arcára rakódott borús ráncokat. Erre vártam: Te itt vagy ,én itt vagyok. Itt vagyok, tizenkilenc éves, suta ,ügyetlen és izgatott. Hely után kutatok, letenném a kabátomat. Mögöttem lépdelsz; beleszédülök. Felém fordulsz, beszélgetünk. Nem vagy fellengzős és nem játszod meg magad. Csak mesélsz és beszélsz; egyszerűen, őszintén érzem a szavaidat.
A szemedbe nézek és hidegen hagy az összes ok és okozat. Ígéretet kapok a jóságodtól; zálogot. ..,,Mondd ez a tisztaság nem kopik meg; nem fakul soha?”.. Úgy fájt eddig élni. De megtalált a szavaidban megbúvó csoda. ..,,Nem kopik meg, és nem fakul soha?”..Te mosolyogsz, én a mosolyodban élek. ..
..Egy év múlva , tíz év múlva ,húsz év múlva,
…mosatlan szennyes, álmatlan éjszakák, üvöltő gyerek? Érdektelen mozdulatok, ,,elmentem, majd jövök”- fecnik az íróasztalon? ,,Mondd a törölközőt hová tetted már megint? Meglesz az, asztalon, és mintha hallottam volna még, de Nem hallom Már, az elveszett dalunk…
…Szelíden mosolyog az erőd és tiszta még ebben a villódzó neonfényben is. Múlik az idő, mindjárt megérkeznek a csoporttársaink. .Eddig akartam még, hogy ígérj, de már nem akarom.
..Ne ígérj, hazug a szó. Hallod a dalunk? ,,Mindig,Örökké, Soha?” Egymás szemében fontosak maradhatunk?.. Ne ígérj, csak hallgasd a dalunk.
Add holnap is; a megváltó jóságodat. Add a tekinteted és engedd, hogy a dolgok velünk változzanak.
..Add a kezed. Huszonkét éves vagy, tudom, hogy a kezem te is szívesen fogod. Váltsd meg a világot azzal, hogy mesélsz valamit nekem. Huszonkét éves vagy, és nem érdektelen.
..Nem akarom, hogy ígérj. Nem akarom látni az arcodon a száz éves ráncokat. Ne ígérj, hazugok a szavak….Csak szeress és hagyd, hogy a dolgok velünk változzanak.
4 hozzászólás
Ez nagyon szép… A történetben feszegetett dilemmát megértem: engem is ez tartott vissza sokáig a házasságtól. Ám a dolog szerencsére nem mindig a kihűlő szerelemről, az elszürkülő hétköznapokról szól. Négy éve házasodtunk össze, és nekem ez a tapasztalatom. Úgyhogy hajrá, Adrienn!
Kedves Adrienn! Pont most tettem fel a novelládat az amatőr versíróknál. Tudod, ahhoz képest, hogy 19 éves vagy, valami iszonyú mélységében villantasz bele a házasélet szerelmet elszürkítő pillanataiba. Mindez atért van, mert hagyjuk, hogy így legyen. Vágyjuk a szerelmet, és a mellettünk élő emberből a vasaló, házimunka, . . . válik fontossá, és nem az, hogy megsimogassuk, hogy együtt nevessünk, hogy öleljük egymást, nem a szexért, hanem , mert jó. Ó és még mennyi mindent felidézett bennem az írásod. Te ne hagyd, hogy ez veled így legyen!!!! Ha ennyire látod, akkor a pillanatokat csodává varázsolva, soha nem múlik el az érzés. Ica
Kedves Helen Bereg, köszönöm szépen a hozzászólásodat és az észrevételedet:)
Tudod, nem saját tapasztalat ez persze, de félig meddig lehetne annak tekinteni, a környezetem miatt. Szűk családi körben, és a rokonság körében is látok sok megromló házasságot magam körül. Eleinte ez megijesztett nagyon, és feltettem a kérdést: velem is ez történik majd? Most már elcsitultak az érzéseim, rájöttem, hogy a 19 évemmel nincs jogom senkinek a házzaságát, életét sem bírálni.
Nem tudom, én tudnám-e jobban csinálni, de ha egyszer odakerülök, szeretnék majd tenni és küzdeni azért, hogy megmaradjon a kapcsolatban nem csak az egymás iránti megbecsülés, hanem a szeretet is, és az érdeklődés.
Valóban nagy érték a pillanat,
🙂
Kedves Adrienn!
Én is sok megromlott házasságot látok magam körül, de azért kivételek is vannak. Idén lesz a 13. házassági évfordulónk, és még mindig boldogok vagyunk együtt. A házasfeleken múlik, hogy meg tudják- e őrizni a varázst, vagy pedig hagyják, hogy a hétköznapok legyőzzék őket.