„ …
Azok a kedves férfiak,
Akikért élünk szívvel,
Ahol kell, mindig ott vannak,
Mert szívük a miénk mellett
…”
Oroslya Vellena – Csók az ezredfordulóról (részlet)
I. sz. 6000
– Akkor menjünk, vagy sem?
– Csak akkor megyünk, ha mindenki megy…
– Én nem akarok.
– Miért nem?
– Ez a hajó az eddigi legjobb dolog, ami valaha is történt velem.
– Itt maradni őrültség, halál!
– Ha nem akarsz, maradunk…
– Tudom, mégis nagyon rossz dönteni.
– Akkor most megyünk, vagy sem?
– Nem. Legalábbis én nem. De ti menjetek.
– Katonák vagyunk az Istenért is! Valamit kellene már kezdeni!
– Én maradok, az biztos.
– Akkor mi is…
– Ne vállaljatok miattam ennyit!
– Te vagy a család harmadik tagja – megérsz ennyit!
– Ez nagyon buzis volt…
– Mégis igaz. Kezdettől fogva együtt, végsőkig kitartunk.
– Még ha Diánán is kell megdöglenünk?
– Még szép, hogy akkor is! Sőt! Csak így vagyok hajlandó meghalni.
… 40 másodperc…
– Maradunk?
– Hogy a viharba ne!?
– Egy hatalmas buli… azért vágjátok, hogy dezertáltunk?
– Még nem! Ezt a néhány pillanatot ki kell élvezni!
– Kibontod?
– Még szép! Az ember egyszer követ el csoportos öngyilkosságot a barátaival…
– Erre megéri!
– A három testőr!
– Testőr a fenét! Muskétások!