Clar: Állj, állj! Te meg mit csinálsz?
Konstantin: Éppen szárnyalok. Csak a liturgikus hatás miatt teszek úgy, mintha bicegnék ezekkel a mankókkal.
Clar: Nem úgy értettem! Pihenned kellene! Hová mész egyáltalán?
Konstantin: Pihenni? Már két napja fekszem, és próbálok felkelni. Végre sikerült. És a kérdésedre a válasz: a kabinomba.
Clar: Nincsen már kabinod.
Konstantin (megfordul): Ez esetben: Tomphynhoz.
Clar: Miért?
Konstantin: Hogy mehessek a kabinomba.
Clar: Nem fog örülni neked.
Konstantin: Ez érdekel a legkevésbé.
Clar: Miért keltél ki? Még…
Konstantin: Úgy van, menjünk vissza és siránkozzunk, hogy elpatkolok! Tökéletes terv…
Clar: Nem úgy értettem…
Konstantin: Értem én, nyugi.
Kopogtatni, vagy valami?
Clar: Most elfoglalt.
Konstantin: Én meg haldoklom. Szerintem, az én ügyem sürgősebb.
Jó reggelt! Szép esténk van!
Tomphyn: Szervusz! Hogyhogy… Mit keresel itt? (zavarban)
Konstantin: Szép diplomatikusan: mit szeretnék? Egy kocsit, tengerpartra néző házat, ja meg a lottónyereményt. De egye fene, most beérem szimplán a kabinommal.
Tomphyn: Sajnos a régi kabinod már nem üres.
Konstantin: Semmi baj, tudok várni, míg kirakod a lakót.
Tomphyn: Nem értettél meg. Teljes létszámban vagyunk. Szinte minden kabinban ketten vannak. Műszakváltó párok. Takarékosan használjuk a helyet. A régi idők már megszűntek.
Konstantin: Rendben, akkor hol van egy kabin…
Tomphyn: Kabin még nincs. Majd valamikor szerzek egyet. De figyelmeztetlek, minimum egy lakótársad lesz.
Konstantin: Addig mit csináljak?
Tomphyn: Van egy jó hírem. A hajó – mivel Szövetségi, immár több feladatot is ellát. Például nálunk van egy csapat, akik a Szövetség részleteivel foglalkozik, jobban mondva annak kidolgozásával.
Konstantin: ÉS?
Tomphyn: Arra gondoltam, mi lenne, ha csatlakoznál hozzájuk.
Konstantin: Majd vetek rájuk egy pillantást. Hol vannak?
Tomphyn: Az előadóban.
Konstantin: Itt van előadóterem? Minek? Kabinok alig vannak a legénység számára, de előadóterem, az kell… Ezt nevezem én helytakarékosságnak. Clar, csak tudja, merre vannak, nem?
Clar: De.
Tomphyn: Azonban Clar most szolgálatban van.
Konstantin: Jól leplezte.
Tomphyn: Nem mehet.
Konstantin: Ugyan már! Nem bombáznak, és nem rabolják Diánát…
Tomphyn: A dolgok mint mondtam, megváltoztak. Vége az informalitásnak.
Konstantin: Hogyan jutok akkor oda?
Diána megjelenik az egyik oldalsó képernyőn
Diána: Ahogy régen is tájékozódtál.
Konstantin: Áruló (Diánához)!
Diána: Mehetünk?
Konstantin: Menjünk!
Konstantin, Clar el (külön), Tomphyn marad
Konstantin (folyosón lépdelve – a legénység sürög-forog körülötte, kerülgetik): Király… ez a katonásdi. Ennyit a szép magányos éjszakákról.
Diána: Szokd meg.
Konstantin: Van más választásom?
Diána: Nem igazán. Itt balra. Aztán jobbra!
Konstantin: Messzire van?
Diána: Nem igazán.
Konstantin: Mennyire nem igazán?
Diána: Már itt is vagy.
Bent három férfi (Vladim, Ramo, Dronald), Vladim a terembeli asztalnál ül és csészéből kortyolgat – feltehetően kávét, Ramo mellette, egyik kijelzőn olvasgat valamit, Dronald csak néz maga elé a semmibe, kifejezéstelen arccal.
Nem zavartatják magukat Konstantin láttán, semminek nézik. Folytatja mindenki azt, amit addig csinált.
Ramo: Tudtátok, hogy a Háború és Békében több, mint 500 szereplőt mozgat Tolsztoj?
Vladim: Nem.
Dronald: Jelentés, jelentés? (jellegtelen izgatottsággal)
Vladim: Nem adom oda az enyémet! A múltkor is ugyanazt írtad le, csak átírtad a neveket és az időpontokat. Nem! Csináld meg magadnak!
Dronald: Miért vagy ilyen?
Vladim: Csak mert nem adom oda, nem vagyok szemét. A személyi jelentést azért hívják személyi jelentésnek, mert személyesen kell megírni. Három hete tőlem kéregeted el.
Dronald: Add már oda!
Ramo: A múltkor tőlem kérted el. A kapitánytól kaptam is érte, mert azt hitte, én másoltam rólad. Majdnem felfüggesztett jelentés meghamisításáért.
Dronald: (semmi válasz, csak néz maga elé továbbra is boci szemével)
Konstantin: Ez lenne a csapat? Mármint „A” Csapat?
Diána: Igen.
Konstantin: Várj csak… lehet, én vagyok ilyen őslelet, de eredetileg ez nem az a bizonyos csapat, ami a Szövetség részleteivel foglalkozik?
Diána: Ahogy mondod.
Konstantin: Értem. Pontosan hogyan is válogatták össze őket? Mármint biztosan nem böktek odafent három előnévre, utónévre és aztán azokból összerakva állapították meg, hogy kik is jöhetnek.
Diána: Miért érzek gúnyt a hangodban?
Konstantin: Semmiért. Csak valahogy furcsa érzésem támadt.
Diána: Pedig mindegyikük neves politikus, közgazdász, szakember. Továbbá folyékonyan beszélnek nyelveket, ami a diplomácia során elengedhetetlen.
Konstantin: Nevesek, mi?
Diána: Úgy van. Vladim, akit kávézni láttál, a Szövetségi fejlesztés és konstrukciós részleg igazgatója. A felettesed. Ahogy Ramo is.
Konstantin: A nemzetiségire gondolsz?
Diána: Nemzetiségi? Hogy érted? Színesbőrű?
Konstantin: Úgy van!
Diána: Elfogult álláspont.
Konstantin: Bocsesz, de saját kézből tapasztaltam, hogy mindenféle kirekesztés és kivitelezés ellenére is, azért dolgozni nem nagyon szeretnek (nagy részük persze). Bár, ahogy elnézem, egyik sem az a munkálkodós típus…
Diána: Miért? Mert nem esnek össze a fáradtságtól, nem lehet vágni a cigarettafüstöt a teremben, nincsenek egy szeméthegy tetején, és nem szaglanak a több napos fürdéshiánytól?
Konstantin: Na jó, ez övön aluli volt!
Diána: Dronald pedig kitűnő eredménnyel végzett a legrangosabb egyetemeken és a legbefolyásosabb posztokba küzdötte fel magát alig három év alatt. A Szövetség pénzügyi és kutatási részlegének igazgatója.
Konstantin: Lássuk, mihez kezdhetünk ezekkel a paprikajancsikkal…
Ramo: Elnézést, de maga kicsoda? És mit csinál itt?
Vladim: Igen, nem úgy néz ki, mintha a legénység köreibe tartozna…
Konstantin: Nos, a nevem Konstantin, és tekintettel az alkalomra és az ismeretségre, rövid leszek. Magamról azt mondanám el, hogy az 1900-as évek végén születtem egy aprócska országban. Nem tanultam semmi hasznosat, nincs diplomám, és fogalmam sincs arról, mi lehet az, hogy embargó, azt talán maguk tudják, engem nem érdekel…
Dronald: Az gazdasági zárlat!
Konstantin: Nyugalom, cowboy! Nem csak gazdasági lehet… mint észrevették, néha viccelek, néha nem, így jobban teszik, ha minden szavamat komolyan veszik.
Vladim: Maga nem a főnökünk. Miért beszél így? Úgy állít be minket, mintha maga alá lennénk rendelve.
Konstantin: Miért van olyan érzésem, hogy maga mindig puccsot fog szervezni ellenem!? Igazuk van, nem vagyok a főnökük. Azonban Tomphynnal ellentétben…
Dronald: Nem Tomphyn a felettesünk.
Konstantin: Minden szavamba bele akarnak kötni? Tudom jól, hogy nem ő a felettesük. Azonban ha nekik küldözgetik a kamujelentéseiket, nagy eséllyel kirúgathatja magukat. Comprende?
Vladim: Latin?
Konstantin: Olasz… hagyjuk. Belátva, hogy azt hitték, vagyok olyan művelt, hogy latinul karattyolok, maguk sem lehetnek túl nagy zsenik.
Dronald: Egyáltalán ki maga?
Konstantin: Ki vagyok én? Vagyok, aki vagyok. Ki mondta? Aki tudja, kap egy piros pontot!
Ramo: Álljon le! Egész végig csak mellébeszélt!
Konstantin: A fenébe… nem jó a válasz. Mózes mondta Egyiptomban a fáraónak, persze előtte az Úr mondta neki, hogy kábítsa ezzel a féligazsággal az uralkodót. És ha már itt járunk: a következő néhány mondat erejére nem beszélek mellé – ahogy önök mondták egyhangúlag a tekintetüket nézve. Bocsássanak meg a tájszólásomért. Azért van, mert küszködöm a szavakkal, hogy meg ne bántsam magukat, és ne aludjanak rossz lelkiismerettel – csak vicc volt! Még köztes nyelven sem tudok. Egy hasznos kis kütyüvel oldották meg a szakik annak idején. De hol is tartottunk? Ja, hogy ne beszéljek félre…
Ha már itt járunk, maguk mit művelnek itt? Százezrek haltak meg, mire létrejött a Szövetség – pár nap alatt. Most meg? Itt ücsörögnek, iszogatják a kávéjukat, arra gondolnak, hogy az asszony odahaza félrekefél-e, vagy éppen Tolsztoj elemzéseket, vagy tudom is én, miket böngésznek…
Ezt már az én időmben is úgy hívták, hogy naplopás! Dolgoznának napi 12-16 órában fizikai munkát! Ott aztán elgondolkodnának, milyen is az ilyen embereknek, akik nem tudják, hogy jó dolgukban mit csináljanak.
Dronald: Kikérem magamnak! Majdnem 10 évig tanultam és küzdöttem, hogy ide juthassak.
Konstantin: Hová? A Szövetség tanácsába? Hatalmas áldozat. Akik maguk alatt vannak, ha csak kinéznek a hajó folyosójára, már olyanokat látnak, akik napról napra ugyanúgy kelnek, és ugyanazt csinálják keményen, és minden energiájukat beleölve, hogy megéljenek. Meddig is tanult?
Dronald: 10 évig.
Konstantin: Hol is volt, amikor volt a Föld ostroma?
Dronald: A kongresszusi hajón.
Konstantin: Had frissítsem föl az emlékezetem… az nem az volt, amelyik éppen lelépett, amikor Diána „öngyilkos-Geronimo-akcióra” készült?
Dronald: Azért mentünk el, hogy az elfogásunkkal ne segíthessük az idegen erőket.
Konstantin: És a kint harcoló pilóták miért nem menekültek?
Dronald: Mert nekik az a dolguk, hogy meghaljanak a hazáért.
Konstantin: Nem! Azért, mert nem volt olyan jó ürügyük, mint maguknak. Egyébként is… ha közülük nem egy meghalt azért, hogy elég idejük legyen a maguk hajójának pont-görbével elhúzni a Földről, maguk miért nem végzik a maguk dolgát? Ők meghaltak, maguk meg itt ücsörögnek és ütik az időt bunkósbottal.
Dronald: Elég legyen a sértegetésből! Hívom a biztonságiakat…
Konstantin: Remek. Addig had kérdezzek valamit: eddig pontosan hány és milyen részletet dolgoztak ki?
Vladim: Hát… egyes bekezdéseken változtattuk a 13-as paragrafuson belül.
Konstantin: Hmm… értem.
Ramo: Továbbá 4-es paragrafusban is találtunk hibákat a Szövetségi alapítóokmányban. Módosítottunk pár mondatot.
Konstantin (meglepődik): Alapítóokmány? Az oliháktól kapták? Vagyis írták alá?
Ramo: Igen. Az Admirális ünnepélyesen fogadta az oliha követeket. Egy hős volt.
Konstantin: Hogyne. Mert addig nem volt próbálkozás arra, hogy az oliha világiakkal kapcsolatot teremtsenek? Jól mondom?
Ramo: Persze, ezt minden óvódás tudja.
Konstantin: Mondja ezt egy 4000 évesnek! Még Matuzsálem is megirigyelhetné…
Dronald: Ne hazudozzon!
Konstantin: Rendben. Mennyi idő, mire ideérnek a biztonságiak?
Xar: Mi történt?
Ramo: Ez az imposztor zavarja a munkánkat!
Xar: Konstantin? Miért? Hogy?
Konstantin: Szervusz Xar! (kezelnek)
Xar: Szia! Mi újság?
Konstantin: Semmi, csak egy kisebb mesedélutánt tartok…
Xar (másik katonához): Gyere, vaklárma!
Konstantin: Xar! Beolvasok 3 bürokratának! Akarod nézni?
Xar: Hmm… nosztalgia!?*
Konstantin: Ha már így egybegyűltünk, Diána…
Diána: Mi történt?
Konstantin: Kérek szépen egy frissen ropogós csatornát az én ivócimborámhoz!
Xar: Az egódra gondolsz?
Konstantin: Nem, Tomphynra. De ott a pont!
Diána: Máris…
Tomphyn: Mi az, Konstantin?
Konstantin: Semmi, csak ugrálnak a halak, és én ott vagyok…
Tomphyn: Mennyit ittál? Egyáltalán hogy került alkohol az orvosiba?
Konstantin: Találgass! Megcsapoltam a denaturált szeszt…
Tomphyn: Hol vagy?
Konstantin: A teamemmel.
Tomphyn: Azt hittem, visszamentél pihenni.
Konstantin: Azt tenném, de tudod, valamiért nincs kabinom!
Tomphyn: Mondtam, hogy megoldom pár órán belül!
Konstantin: Tudom, és nem is foglak zaklatni, ha megtennél egy szívességet.
Tomphyn: Ha most azt mondod, hogy menjünk vissza a Földre cigarettáért, akkor sajnos nemet kell mondanom.
Konstantin: Tényleg, ezt is el kell még intéznem… (fejéhez csap)
Tomphyn: Micsodát?
Konstantin: Semmit, semmit… Tomphyn, éppen azon gondolkodtam, hogy mióta is ismerjük egymást?
Tomphyn: Mit akarsz?
Konstantin: Egy kis kitérőt kellene tennünk az Oliha világ felé.
Tomphyn: Nem lehet! Ez nem sétahajó. Őrjáraton vagyunk. Hivatalos és nyílt paranccsal.
Konstantin: És ha azt mondanám, hogy a Szövetség egyik létfontosságú részletét kellene tisztáznunk…?
Tomphyn (pár másodperces hümmögés, majd dühösen): Rendben!
Konstantin: De csak ha nem jelent túl sok papírmunkát!
Tomphyn: Pár perc és odaérünk.
Konstantin: Helyes… (a teremben levőkre veti tekintetét, nagy részük kicsit elalélva) Hol is tartottunk?
Xar: Valami olyasmiről volt szó, hogy sértegetted őket.
Konstantin: Hát persze! Mit is mondtak? Hogy megdolgoztak mindenért? Dordil, a karórája…
Dronald: Dronald vagyok.
Konstantin: Ja, tényleg. Dordil az, akit annak idején egy gránáttal dobtam fejbe… hogy mehetett ki a fejemből!? Dronald, csini karórája van. Ami elgondolkodtató.
Dronald: Hogy karórám van?
Konstantin: Igen. Egy olyan hajón, ahol teljesen felesleges, mert szinte minden sarkon vannak kijelzők, amiken láthatná az időt, és egy olyan helyen, ahol be van zárva, mondhatni kötetlen munkaidővel. A harmadik okot nem is akarom részletezni.
Dronald: Harmadik okot?
Konstantin: Mindent meg akar ismételni? Rendben; mit sütsz, kis szűcs? Tán sós húst sütsz, kis szűcs? Ez már nem megy, mi? Ha már így rákérdezett, mennyibe fájt az az óra? Mert kb. úgy néz ki, mint a négyezer évvel ezelőttiek. És az „antik” darabokat biztosan nem ingyen osztogatják. Kitalálom az árát, akármilyen pénznemben is számoljuk. Minimum 6 számjegyű, mi?
Dronald: Hét?
Konstantin (Xarhoz): Abból hány üveg vodka jön ki?
Xar: Hat számjegyű.
Konstantin: Az igen! Ajándékba kapta?
Dronald: Nincs hozzá semmi köze!
Konstantin: Vagy a felesége volt ilyen kedves (Dronald gyűrűjére mutat), vagy valamelyik fejes cimbijétől kapta – valamilyen szívességért. Vagy mert csak szimplán a barátja. Ami bizony megmagyarázza, miért van olyan munkája, amiben egy percet sem kell igazán dolgozni…
Dronald: Nincs semmi joga…
Konstantin: Ennek vége! Kifundáltak már valamit mondjuk… nem is tudom. Teszem azt a Szövetségi erők független haderejét illetően? Mondjuk a speciális osztagokat érintően?
Dronald: Milyen értelemben?
Konstantin: Teszem azt egy egységet, ami a hajókon szolgál?
Dronald: Az meg minek?
Konstantin: Speciális feladatokra. Hogy ne álljon meg az élet, ha sor kerülne vészhelyzetekre!
Dronald: Nem, teljesen felesleges lenne. A katonáink…
Konstantin: Földi mértékkel. Minden földhöz ragadt.
Xar: Olyan, mintha nem egy őslakó beszélne.
Konstantin: Úgy értve, szerintünk, képzettek. Szerintem, nem. Önök győzködnek, én tudom. Kapnak egy napot arra, hogy kifundáljanak egy megoldást erre az egységre! A kérdés: kik a legrátermettebbek különösen szélsőséges viszonyok közötti küldetésekre, kik azok, akik a legfüggetlenebbek és a Szövetség lekötelezhetné őket?
Dronald: A mi embereink, természetesen!
Konstantin: Nem-nem… nincs találgatás. Holnap ugyanekkor visszajövök, addigra legyen meg a megoldás!
Ramo: Persze! Mi kitalálunk valamit, maga meg rábólint, és azt mondja, hogy maga is arra gondolt.
Konstantin: Maga is itt van? Vladim haverját sem hallottam már régen! Ne azon törjék a fejüket, hogyan akarok csalni, hanem hogy mi a megoldás! Én megmondom Xarnak, ő meg egy dokumentumba beírja Diánának. Holnap együtt megnézzük, hogy egyre gondoltunk-e… Áll a fogadás?
Diána (bejelentkezik): Megérkeztünk az Oliha világra. Korlak üdvözöl.
Konstantin: Kapcsold csak mondjuk a képernyőre!
Diána: Erre a kisebbre?
Konstantin: Nem, a telefonomra! Persze, hogy oda!
Diána: Rendben.
Korlak: Üdvözlet Konstantin!
Konstantin: Üdvözlet!
Korlak: Tomphyn mondta, hogy valami életbevágóan fontos dolgot kell megbeszélnünk.
Konstantin: Hát, pontosabban a Szövetséget illető részletről – ami életbevágó (számomra) – és meg kell hagynunk, elég nagy kiskaput hagytam ezzel.
Korlak: Mi lenne az?
Konstantin: Egy kis szociológia… figyeld itt meg ezeket az arcokat – (Xar felé tekint) – Te is! Figyeld csak meg, mit fog hozni a csordaösztön, ha már az egyént meggyőzik…
Korlak: Nem értelek, de jó újra látni.
Konstantin: Persze, persze, a protokoll. Egy kis felvilágosítás kellene. Ugyebár van ez a Szövetség, amit összehoztatok nekünk – meg még sok, más fajnak. Hogy is volt az elején? Kitől kaptátok az alapítólevél első verzióját?
Korlak: A Diánáról…
Konstantin: „A” nélkül! Csak azért, mert néha allergiás rá…
Korlak: Diánáról. Diána fogalmazta köztes nyelven.
Konstantin: Miért is Diána fogalmazta?
Korlak: Mert te sem olvasni, sem írni nem tudtál köztes nyelven.
Konstantin: Hmm… ez érdekes. Szóval én írtam volna? (hátranéz) Most figyeld! (kicsit vár, majd a három tanácstaghoz szól) Miféle harmadik paragrafusról hadováltak itt nekem? Meg hasonlókról? Esetleg ezzel a szöveggel szokták kiszúrni Tomphyn szemét, meg a borzsuá barátaik által létrehozott tanács fejeseit átverni? Nálam nem működik. (Korlák felé fordul) Köszönöm, hogy rögtön szakítottál időt. Sajnálom, hogy ilyenekkel zaklattalak…
Korlak: Semmi probléma!
Konstantin: Látják?! Egy követnek nem kellene így beszélnie, mégis így beszél.
Korlak: Attól függ, kihez beszélek.
Konstantin: Így természetes, egy diplomatikus válasz! Találkozunk még, további minden jót!
Korlak: Nektek is, Szövetségeseink!
Diána: Kapcsolat megszakadt.
Konstantin (a szótlanok felé, miközben Xar baloldalán mosolyog): Most megtanulták az első szabályt. Attól, hogy valaki hallgat, még nem kell semmibe venni! Attól, hogy valaki henceg, még nem kell az egekbe magasztalni! Lehet, de felesleges. Hiszen minek ámítjuk magunkat bármivel is, ha elpatkolunk… akkor meg már mit ér az igazság? Kinek jó az? Maguknak lehet, de én ma éjjel is alszom, és a következő pár évig tartó életemben is jól fogok aludni. Maguk pedig a beteges hatalomvágytól és a lustaságtól alszanak jól. Mostantól mindenki marad a maga oldalán! Enyém az a jog, hogy én – aki 4000 évvel ezelőtt ünnepelte a legutóbbi születésnapját, aki idióta mindenhez, aki egy senki – megcsinálom azt két hét alatt, amit maguk – agyontanult, irodaférgek, semmirekellők, kitüntetett, „ötös-voltam-és-anyuci-kedvence-aki-milliomos-volt-és-nem-kellett-dolgoznia” tisztviselők – évekig húznának. Hogy miért beszélek így, miért mondom így? Mert magukkal ellentétben nekem sietnem kell. Ha meg magukra bíznánk, előbb jönne le a következő megváltó, minthogy picivel is többet tegyenek ehhez a Szövetséghez az emberek, mint a senkik, akik csak élvezik. A jó hírünk forog kockán, ami talán megmentheti egy nap az életünket – ja, vagy azokét, akik még idejében el tudnak iszkolni…
Xar: Merre tovább?
Konstantin: Az az én titkom.
Xar: Mint biztonsági tiszt, nekem is van hozzá némi közöm.
Konstantin: Van, de nem mondom el. Egyébként is, mi lett a muskétás korszakkal? Véget ért a lázadás?*2 Esetleg akkor még pacifista voltál?
Xar: Ne játszd a tudatlant! Muskétások vagyunk még mi hárman, akik eredetileg is voltak.
Konstantin: Hmm… kik is voltak, apu?
Xar: Én, Spence, Clar.
Konstantin: Szamár előre… Nem tudod véletlenül, merre volt a régi kabinom?
Xar: Oda akarsz menni?
Konstantin: Igen, de ez a fránya előadó bekavart – és természetesen az a kiesett két hónap…
Xar: Két emelettel lejjebb. De hát neked nincs is kabinod!
Konstantin: Nekem nincs, akihez megyek, annak van.
Xar: Meg kell állítanom téged.
Konstantin: Nem fogsz.
Xar: Miért?
Konstantin: Természetesen azért, mert tudod jól, nem viccből csinálok dolgokat. (elgondolkodik) Na jó, azért néha azt sem vetem meg. De hidd el, megéri neked, ha nem állítasz meg!
Xar (felfelé bök): Diána mindent lát és hall, szóval nincs mese. Mit akarsz a régi kabinodnál?
Konstantin: Nyugi, kapsz belőle!
Xar: Már semmid sincs ott. Volt egy tubus fogkrém, fogkefe, tusfürdő, meg egy-két konzerv.
Konstantin: Csak ennyi?
Xar: Igen. Ennyi maradt, miután kitakarítottuk a szemetet.
Konstantin: Tudtam, hogy nem kell bejárónőt felfogadnom. (elindul)
Xar: Nincs ott semmi!
Clar jár arrafelé és megszólítja
Clar: Neked most nem megbeszélésen kellene lenned a tanácstagokkal?
Konstantin: Nem, nem… a kérdés rossz volt. Úgy hangzik jól; neked nem 2003-ban kellene lenned az idióta főnököddel?
Clar: Egyébként mit csinálsz?
Konstantin: Nem látszik? Mekka felé imádkozom. Napjában ez a harmadik.
Clar: Most komolyan. Mert ezen a szinten én vagyok a biztonsági tiszt.
Konstantin: Nincs véletlenül egy Xar nevű klónod? Csak mert mintha az előbb láttam volna – és pontosan ezeket a kérdéseket tette fel – majdnem pontosan. Miért van olyan érzésem, hogy Tomphyn direkt osztott be ide titeket!?
Clar: Megvan az oka.
Konstantin: Úgy legyen! (felnéz, közben kinyílik az ajtó) Szezám, tárulj!
Clar: Ennek most vége! (elé áll)
Konstantin: Nyugi… majd kimagyarázom Tomphynnak.
Clar: Ezt nem! Egy katonatársad kabinjába hatoltál be.
Klot: Ki az?
Clar: Látod!?
Konstantin: Alszik… (az ágyban fekvő és félálommal küszködő Klothoz) Nyugalom, csak a szerelőktől vagyok. Néhány vezetéket át kell néznem!
Clar (halkan): Teljesen megőrültél?
Konstantin: A biztonság kedvéért itt van velem Clar biztonsági tiszt is. Aludjon csak tovább, pár másodperc…
Clar: Mit művelsz?
Clar: Mit akarsz a vezetékekkel?
Konstantin: Csak a tartalékaim. (kiemel két vodkásüveget (tele), majd két karton cigarettát és a középen levő ládába teszi)
Clar: Ez a te tartalékod?
Konstantin (visszateszi a fémlapot, majd az ágy mellett lép oda egy másikhoz és emeli le ugyanúgy): Mit ittál? (kis szünet) A harmada…
Clar: Te dugi piát és cigit rejtettél el a falakban? A vezetékek között? Arra nem gondoltál, hogy veszélyes is lehet? Ha csak a papírt nézzük… meggyullad és máris…
Konstantin (visszatesz mindent a helyére, immár a földön kutat ugyanolyan titkos helyért): Veszélyes? Hmm… most, hogy így mondod. Ha veszélyes lett volna, biztos nagy bajban lettetek volna (elővesz valamit)…
Clar: Egy pisztoly!?
Konstantin: Szolgálati fegyver! Ha már közlegény vagyok.
Clar: A hajón senkinél sem lehet amióta… (Klotra tekint)
Konstantin: Végeztünk is. Köszönjük, hogy zavarhattuk. Higgye el, ez nekünk nagyobb élvezet, mint magának… Szép álmokat! (Clar-re néz) Kapd föl!
Clar: Miért?
Konstantin: Mert egyik kezemben mankó, a másikkal meg nem fogok egyensúlyozni… (kilép a kabinból)
Clar: Ezt hogy simítod el? Beszélsz Tomphynnal?
Konstantin: Nem.
Clar: Akkor?
Konstantin: Nem zaklatom ilyen apróságokkal…
* A jelenet hasonlít Dr. House 4. évad 3. részében látható jelenetre…
*2 Megj.: „Fúj 30Y, fúj… szutyok, szedett-vedett banda, fiatalok nyalókával… fúj…