Ramo: Tudja, hogy káros az egészségre?
Konstantin (eltűnődött arcot vág): Tényleg!? Hmm… eddig csak szopogattam, szóval nem árt.
Dronald: Mi?
Konstantin: Nem „mi?”, hanem „mi van?”*1! Őszintén, mennyire néznek hülyének? Most tényleg… egy hónapja vagyunk együtt. És még mindig… (elhallgat)
Ramo: A cigije…
Konstantin: Igen, mielőtt megkérdezné, miért nem vitatkozom és olvasok be, válaszolok magának – sőt, mindannyiuknak. Immár 28 napja játszom ugyanazt. Bejövök „reggel” 12 óra felé, aztán meg „kora” délutánig, kb. 8-ig itt ülök. Magukkal. Teljesen feleslegesen, mivel az utóbbi 57 változtatást, javaslatot és ötletet én adtam maguknak, jobban mondva a Szövetségnek. (eltapossa a csikket)
Dronald: Miért ilyen? Miért szemetel?
Konstantin: Istenem! Miért büntetsz engem? Had magyarázzak el valamit… Minden éjszaka jön egy takarító, aki felmos, felsöpör. Ez a csikk nem oszt, nem szoroz. De ha nem lenne itt, nem lennék itt én sem. Ha nem lennék itt, még mindig a fogaikkal próbálnák kinyitni a Szövetség konzervjét. Érti? (Vladim felé fordul) Vladim szívem, miért vagy ily szótlan?
Vladim: Maga a sértegetései legmélyén igazat mond.
Konstantin: …és íme, a 28 nap, és megfogant!…
Vladim (feláll): Bármire, amire mi gondolunk, utálattal és megvetéssel tekint. Azért, mert valóban igaz. Mi azért vagyunk itt, mert ez a hivatásunk, ebből élünk és a családjaink is. Maga viszont nem törődik semmivel és senkivel – legalábbis ezt mutatja ki.
Konstantin: Ó ne… Isten bizonyára mégiscsak halott*… Elég legyen! Átcsaptunk a romantikus kapcsolatok szappanoperáinak műfajába. Ennél már csak a nyálas zeneszámokat utálom jobban!
Nem hazudok maguknak, eddig sem tettem. Egy hónapig leszek még itt. Akarnak csinálni valamit addig? (körbenéz) Elmondok egy főszabályt: vonatkoztassanak el – hogy emberek, hogy élőlények, hogy egyének! A Szövetség csak így tökéletesedhet. Ha az egyén lemond a felesleges vágyairól, amik nem rontanak életkörülményein, és nem hajszolják felesleges kiadásokba, a köz sokkal emberibb lesz.
Dronald: Ön most az alapvető emberi jogok megcsonkításáról beszél.
Konstantin: A történelemkönyvek talán így írják majd, de én az arányról beszélek. Nem surranókat képzelek el emberek arcán, de nem is egyéneket fekve orgiákon. Azért egyél, hogy élj, ne azért élj, hogy egyél! – Azért dolgozz, hogy élj, ne azért élj, hogy dolgozz! Aki amennyit dolgozik, kapja meg az arányait a társadalomtól. A kivételeket pedig ne forgassa ki senki azokon kívül, akik ténylegesen jogosultak a társadalom által nyújtott kedvezményekre.
Ramo: A társadalom átszervezése lenne a következő? Az lehetetlen. És nem is fogjuk támogatni!
Konstantin: Oh, Tomphyn! Pont téged kereslek…
Tomphyn: Ugye meggondoltad magad? (sétálni kezdenek)
Konstantin: Nem erről lenne szó. Másról.
Tomphyn: A tanácsadók? Értsd meg végre, nem tehetek semmit! Én csak továbbítom a jelentéseket. Nem állok felettük. Nem én vagyok a felettesük.
Konstantin: Mit ér egy rendszer, ha vezetői romlásba döntik? Mit érnek tanácsadók tanácsok nélkül?
Tomphyn: Amíg nem tudsz hivatalos okot felmutatni…
Konstantin: Hivatalosat? Egyik sem késett még, egyik sem káromkodik, esetleg ütlegel mást…
Tomphyn: Ezek szerint, hivatalosan nincs ok, hogy eltávolítsam őket a hajóról.
Konstantin: Úgy vélem, nem lehet erősebb indok, annál, hogy alkalmatlanok mindenféle szellemi tevékenységre a Szövetség tökéletesítését tekintve.
Tomphyn: Szokd meg őket! Ha elmennének – valamilyen csoda folytán, hasonlók lépnének a nyomdokaikba. Észre sem vennéd.
Konstantin: Ilyen embereken múlik a Szövetség? Ilyen emberek kezébe adtátok a hatalmat?
Tomphyn: Ez nem hatalom. Tanácsadók – értsd már meg!
Konstantin: Had kérdezzek valamit. Nem végzik a munkájukat – ezt régen a hajókon halállal fizették meg ilyen szinten – elégedetlen vagy velük? Mégsem tudod eltávolítani őket. Az ötletek 99,71%-át én adom, de én egy hónap múlva elmegyek a hajóról. Ez nekem nagyon is úgy tűnik, mintha a hatalmat gyakorlók a saját képükre formálnák a Szövetséget… (Konstantin visszamegy, Tomphyn utána – a három tanácsos csendben nézi végig a jelenetet)
Tomphyn: Mi jár a fejedben?
Konstantin: Itt hagyom Diánát. Elmegyek a Földre. Ott az én helyem. Ha tanácsadókra lenne valahol szükség, ilyen konkurenciát bármikor túlszárnyalok – és még ezek a legjobbak (dörmögve).
Tomphyn: Ezt nem teheted! Nem tudnál elhelyezkedni! Még csak valódi papírjaid sincsenek. Sem bankszámlád, sem semmi másod! Még életed sincs! (a hangulat megfagyott)
Konstantin: Úgy vélem, olyannak felhánytorgatni hiányosságait, aki abban szenved – esztelenség és barbarizmus. Nem a saját hibámból nincs életem.
Tomphyn: Ó, dehogynem! Csináld azt, amit szoktál! Titokzatoskodj, manipulálj másokat úgy, hogy mosod kezeidet…
Konstantin: Az marad Pontius Pilatusnak. Én nem ítélkezem, csak gondolkodom. Ezek használhatatlanok. És ha már itt tartunk, mit csinál most Diána?
Tomphyn: Ezt meg hogy érted?
Konstantin: Ha úgy vesszük, Diána volt az első szövetségi hajó. Mindezek ellenére a legalantasabb küldetéseket kapja – teszem azt, egy őrjárat valami kietlen részen… kérlek szépen, őrjárat mire kell? Élnek az egyezmények és a szövetségek. Akkor meg mire jó ez? Megmondom én: Tomphyn, téged bizony félretettek az útból.
Diána (hirtelen megjelenik az egyik képernyőn): Ez csupán fikció.
Konstantin: Fikció, mi? Milyen híre volt Diánának két hónappal ezelőtt? Nem tudom, de biztosan nagy! A dezertált hajó, ami végül visszatért megvédeni a Földet, s hogy utolsó vérig harcoljon az ősvilágért… Ha valahova belibbennénk, talán beszélnünk sem kellene senkivel, rögtön csatlakozna egy tagvilág. Ehelyett…
Tomphyn: A szövetség adja az utasításokat és osztja ki a küldetéseket.
Konstantin: Olyan vezetők, mint ezek – mármint semmi személyes… A helyedben elgondolkodnék a Szövetségben való helyünkről. Bocs, helyetekről! (otthagyja)
*1 Kiss Ádám egyik Stand up-os poénja
* Friedrich Nietzsche – Zarathustra („… Isten halott – az emberek iránti könyörületességébe halt bele…”)