Döntetlen

Reggel hétre rendeltek be a vizsgára.
Nem ért váratlanul, csak készületlenül. Vizsga nélkül nem lehet új évet kezdeni, ezért, gondoltam, elmegyek, csak úgy, brahiból.
A pontosság a királyok udvariassága. Fél órát késtem, oda lett a fele királyságom. Sag schon.
Néhányan ácsorognak a „Vezető” feliratú ajtó előtt.
Engem szólítanak. Belépek. Egy nomád külsejű pofa ül az asztalnál. Előtte a névtáblája, dr. Szak Barbár. Felpillant a nem létező jegyzeteiből, szemüvegét az orrára tolja, és mondja a verdiktet.
– Old timer az ötvenes évek közepéből… keresse Mekelek kollégát, hátul a csarnokban!
– Jó napot, Mekelek urat keresem.
– …napot, mi tetszik?
– Vizsgázni jöttem.
– Reggelizett?
– Nem, azt mondták, éhgyomorra jöjjek.
– Mit szokott reggelizni?
– Hát, mikor mit, sonka, tojás, vaj, kenyér, tejeskávé, ilyesmit.
– Ez kb. egy ezres, ennyit már spóroltam magának, adja ide. Tudja mit, adjon kettőt, aztán ebédig elhúzzuk a vizsgát.
Meg sem lepődöm, mert mostanában minden vizsga előtt van beugró is. Ezen szerencsésen átmentem, jöhet maga a vizsga.
– Álljon az egyes aknára! Lássuk a gumikat, emelje fel a lábát! Kopott a talpa. Mikor vette?
– Tavaly nyáron.
– Szóval négy évszakos. Nincs egyenletesen lekopva, maga csámpás. A kettőt keresztbe kell cserélni – mondja a mester.
Jó ötlet erre, még nem is gondoltam.
– Valami hiba lehet a felfüggesztéssel, mert nem lehet átszerelni. Így nem engedhetem át. Itt van egy keveset futott gumicsizma, ezt vegye fel. Kétezer!
Nyújtom a pénzt. Zsebre gyűri.
– Lássuk a futóművet! Aha… befelé dőlnek a lábai, lúdtalpas. Szerencsés ember, van itt valahol egy betét, az segít. Kettőezer, csak magának. Megköszönöm, és kifizetem.
– Most nézzük a karosszériát! Kérem, itt már komoly bajok vannak. Ütött-kopott, ráncos, májfoltos bőr, kopasz fej. Én megbízom, a kuncsaftjaimban otthon rendbe hozhatja magát. Hátul az Avon-raktárban felveheti a szereket. Regeneráló, hidratáló krémek, szájfény, szemspirál, borotvahab, arcvíz, eldobható pengék, hajnövesztő fésűk. Harmincötezer. Hányas szélvédőt használ? – kérdi.
– Hat + egyes cilinderes, bifokális.
– Ilyen nincs raktáron, de vigye el ezt a két szódásüveget, majd otthon körbevágja az alját, és berakja a keretbe. Csak nyolcezer. Eddig meg is vagyunk – mondja a mester, és nekilát gumikesztyűt húzni a jobb kezére. – Még megmérjük a CO-kibocsátást, és végeztünk is. Legyen szíves térdig leengedni a nadrágját, és az izmait ellazítani.
– Kérem, szépen nem lehetne másképpen?
– Nem! Uniós előírás. De tudja mit? Van nekem szívem, szólok a segédemnek. Laci nővér!
Egy bájos mosolyú, légies mozgású fiatalember érkezik.
– Lacus, kipufogóvizsgálat, helyettesítsd az urat.
– Húszezer – mondja a segéd.
Átnyújtom.
– Végeztünk, kérem az igazolványát, bepecsételem az érvényességet.
– Az APEH-es jó lesz?
Mekelek mester arca szürkére vált. Belékarolok, és egy kicsit arrább sétálunk.
– Tudja mit? Van nekem szívem. Mondja, reggelizett már? – kérdem, és tartom a markom.