Dalma meglepetés partit rendezett érkezésükre. Jó kedvű volt, sziporkázó, mosolygós, mint régen – jutott Laci eszébe.
Az asszony ezúttal kifejezetten vágyott a férfi ölelésére és ő kezdeményezett. Laci kínosan érezte magát, de hát Dalma a társa, természetes, hogy a mosolyszünet és a külföldi távollét után végre újra kívánja az együttlétet. Milyen tüzes tud lenni és még mindig kívánatos és szép – gondolta, miközben nézte a békésen alvó párját. Ez az, ami az első perctől kezdve működött náluk, talán ezért is maradtak együtt. Dorinát el kell felejteni, kislány még, túl lesz rajta. Soha nem gondolta, hogy megleste őket, ezért volt ez a „rosszat álmodtam” játék. Működtek a hormonok, a jelenet pedig, amit sajnos látott, felkorbácsolta a vágyakat benne. Nem, biztos, hogy nem szerelem, amit a nevelt lánya érez iránta. Az apja lehetne. Ha Dalma velük van, nem iszik annyit, az soha nem történt volna meg közöttük. Lágyan cirógatta kedvese arcát, fel kell kelned, éjszakás vagy szívem!
Miután dolgozni ment, Dorina bejött hozzá. Dorka, ez nekem nem fog menni. Szép volt, jó volt, de itthon már nem folytathatjuk. Nekem édesanyád a társam. Te pedig be fogod látni, hogy csak a felkorbácsolt vágyaid hajtottak hozzám. Sajnálom, hogy nem voltunk eléggé éberek édesanyáddal. Nem lett volna szabad látnod bennünket szerelmeskedni. Sajnálom Dorina. Idővel megtalálod a hozzád illő társat és Te is belátod, hogy csak az érzékek játéka volt az, amit szerelemnek gondoltál.
Laci és Dalma közös élete stabilizálódni látszott. A hónapok pedig szaladtak. Dalma befejezte az egyetemet és megkapta a diplomáját, amit a baráti körrel ünnepeltek meg. Ott volt a prof. is. Ettek, ittak, beszélgettek, a tetőfokára hágott a hangulat, mikor Lacinak feltűnt, hogy Dalma már jó ideje nincs közöttük. Mégiscsak ő az ünnepelt, mi lehet vele? Hol van?