Ebmonológ
Csak ketten vagyunk. Te gondoskodsz rólam, én pedig védelek téged. Árnyékod vagyok, bár sétánk fura koreográfia. Előtted lépdelek és hátrafelé nézek, hogy jössz-e, mert ha nem látlak, félek, hogy rossz helyre lépek, hogy eltévedek. Éreznem kell mindig, hogy itt vagy, értem vagy, mert én érted élek. Érted, hogy mi ez a kötelék? Én nem. Csak azt tudom, hogy simogatásodért bizserget a vágy, ha farkam tövét vakarod, a gerincemben érzem a kéjes zsibbadást. Valami arra kényszerít, hogy a közeledbe férkőzőnek megmutassam, milyen ragyogóan fehér a fogam. Éjszaka macskaként lopakodok hozzád, ágyad mellé heverve érzem csak a megnyugvást. Ha szuszogásom felébreszt, és lenyúlsz, tétova ujjaid megtalálják fülem. Álmosan bundámban matatsz, és én kéjesen horkanok, mert az érintésed érzéki, finom. Számomra beszűkült a világ. Csak ketten vagyunk. Gondoskodásod éltet. Én pedig védelek, életem árán is megvédelek téged.
6 hozzászólás
Kedves Matyi! Ugye számítottál rám? Te sem, én sem csalódtam. Félszavakból is…
Bár bevallom, hogy ennél a mondatodnál kis ideig elidőztem: "farkam tövét vakarod, a gerincemben érzem a kéjes zsibbadást" de rájöttem, nincs evvel semmi baj. Ez valóban igy működik. :-))
Gratulálok. Wolf.
Igen, vártalak. De nem is lennél férfi, ha nem ezt a mondatot szúrod ki. Köszönöm, hogy olvastál.
Tetszett! Szerintem a kutyád úgy érezhet, ahogy itt leírtad, hisz Te vagy vele, Te ismerheted. Bár én félek a kutyáktól, főleg ha ugatnak. gratulálok!
Barátsággal Panka!
Szia!
Gyerekkoromban nagyon féltem a kutyáktól. Ha az utcán szembe jött egy, képes voltam még a fél várost is megkerülni, csak hogy ne kelljen elmennem mellette.
Ezt már kinőttem. Sosem kerültem túl közel a kutyákhoz, nem is vagyok nagy kutyabarát.
Évekig éltünk falun, ahol a kert őrzése miatt fontos szerep jut a blökiknek. Nekünk is volt egy. Mi neveltük fel. Rendelkezett egy nagyon jó tulajdonsággal. Sosem ugatta meg a kerítésen kívül közlekedőket, viszont veszedelmes kinézete, pofája miatt ijesztő volt, ahogy szemmel kísérte az elhaladókat.
(folyt.köv.)
(Folytatás)
Úgy tudom, hogy a betörők fel szokták mérni a terepet nappal. Nos, a legtöbb kutya ugat, de finomsággal lekenyerezhető. El tudom képzelni, mit gondolhattak a mi kutyánkról, ha egyáltalán előfordult, hogy minket is "felmértek".
Mivel a kutyánk kinti állatként volt tartva, nem volt olyan közeli a kapcsolat, ám soha nem hagytam ki, hogy ne lapogassam meg az oldalát, és ne dicsérjem meg, naponta többször is. Kinti eb létére sosem volt egyedül. A lányaim akkor még nem voltak ovisok, ezért egész nap az udvaron játszottak. Ha otthon voltam, mindig akadt dolgom a kertben, vagy a ház körül, így szinte állandóan körülöttünk volt. Mennyi mindent eszembe juttattál írásoddal.
Üdv.:-)))
Kedves Matyi!
Boldog lehet az a kutya, amelyik ezt a monológot tollba mondta.
Szeretettel: Rozália