Az anyák nem fogják, vagy legalább nem merik bevallani, hogy nem mindegyik gyerek ari meg cuki, és olyan is van, akinek nem kellett volna megszületni. A kis Echidna annyira balul sikerült, hogy Phorküsz tengeristen ezt mondta a feleségének: Vidd innen ezt a kis kígyót, látni sem akarom! – Ez volt az egyetlen eset, amikor Phorküne egyetértett a férjével, de hogy mentse a menthetőt, visszaszájalt: Ezt itt, ezt a viperát? Ez nem is a mi lányunk, csak a Tartaroszék annyira utálják, hogy mindig ide küldik játszani. – Hát igen, felelte Phorküsz, Gaia összes gyereke SNI, vagy diszkalkuliás. Miért nem mondod meg neki, hogy nem vagyunk itthon, éppen nyaralunk valahol Kis-Ázsiában? – Miért én mondjam meg? Te nem bírod elviselni. Még jó, hogy nincs lába; nem rugdossa szét a veteményeket.
Ahhoz képest túl sokat lábatlankodik nálunk, sóhajtott a tengeristen. Remélem, nem csábítja el valamelyik fiamat, aki aztán olyan papucs, hogy elveszi feleségül.
Ne aggódj, nyugtatta meg Phorküne, Tüphónt nézte ki magának. Tudod, akinek az a hatalmas barlangja van Kilikiában. Van neked fogalmad arról, mibe kerül manapság egy ekkora barlangot fenntartani? – Várj csak, szakította félbe Phorküsz, Echidna és Tüphón testvérek, ha jól tudom. – Amíg a liberálisok kormányoznak, semmi gond. Benne van az állai jogok nyilatkozatában, hogy mindenki azzal, és úgy, ahogy akar.
Milyen is volt Echidna? A régi szerzők csak abban értenek egyt, hogy felül ember, alul vipera, és Arimában született, amiről senki sem tudja, hogy eszik vagy isszák. Kalliszthenész történetíró szerint Kilikában, a Kalikadnosz folyó partján, a Szarpedon nevű hegyfokon, de ezek adatait se táplálták be a GPS-be. Egyesek szerint az arca nagyon szép volt, mások szerint ronda, lényeg, hogy a félelmetes Tüphónnak tetszett, és nem is nyugodott, amíg számos gyerekkel meg nem fertőzte a vérét. Sok örömük lehetett a kedves kicsikékben, mert olyanok voltak köztük, mint Orthrosz, a kétfejű kutya, a pokol kapuját őrző, sokfejű Kerberosz, az ugyancsak sokfejű lernai sárkány, aki rögtön két újat növesztett, ha egyet levágtak közülük, az oroszlánból, kecskéből és kígyóból összeragasztott, tüzet köpő Kiméra, a szfinx, a nemeai oroszlán, Ladon sárkány, aki a Heszperidák kertjében őrizte az aranyalmákat, sőt még a keselyű is, aki a Kaukázusban csipegette Prometheusz máját. Remélem, egyet sem hagytam ki a díszes társaságból.
A Kiszera méra bávatag nem ebből az alomból való, még mielőtt.
Egy idő után Tüphón belefáradt a nemzésbe, és azt gondolta, sokkal jobb király lenne belőle, mint apa. Ebben valószínűleg igaza volt, Zeusz azonban másként vélekedett. Megcélozta egy pár mennykővel, aztán bezárta az alvilágba; most is ott van, unalmában néha megrengeti a földet, és sziszeg, mint a kígyó. Echidna nem bánta, mert legalább elindulhatott az önmegvalósítás rögös útján. A projektek közül a lehető legegyszerűbbet választotta: kényelmesen elhelyezkedett egy keresztúton, és mindenkit megevett, aki arra tévedt. Sajnos ezen a módon nemcsak a forgalom csökkent, hanem a hol jogosan, hol jogtalanul kivetett parkolási díjakból származó bevétel is, ezért Héra megparancsolta a kedvenc százszemű óriásának, Argosz Panoptésznek, hogy rövid úton végezzen Echidnával.
Baj van, főnökasszony, mondta erre Argosz, Echidna halhatatlan.
Nem mondod, csodálkozott a tehénszemű Héra. Miért kell neked mindent tudnod? Öld csak meg, aztán majd bocsánatot kérünk, mint Obama és a pápa szokott.
A halhatatlan Echidna meghalt, de senki sem számolt azzal, hogy több is van belőlük. A leghíresebb abban az országban élt, amit később elneveztek Szkítiának. A nagy Héraklész éppen az elkóborolt marháit kereste, amikor egy barlangban ráakadt egy másik Echidnára. Ez is kígyó volt övön alul, és csúnya, mint Keleti györgyi, amikor reggel kibújik az ágyból. Megígérte, hogy visszaadja a marhákat Héraklésznek, ha szexel vele.
Hol a lyuk? – kérdezte Héraklész tárgyilagosan.
Echidna megmutatta neki, és idővel született három fiuk. Mi a fenét csináljak ezekkel? – kérdezte a boldog anya.
Nézd, mondta Héraklész, itt van egy íj meg egy öv. Ha valamelyik fiad fel tudja ajzani az övet, és a derekára kötözi az íjat – vagy fordítva. Végül is, nekem mindegy – akkor küldd el hozzám. A másik kettővel csináljon a gyámügy, amit akar.
Szküthész volta legfiatalabb fiú, aki megfelelt Héraklész kényes ízlésének, és az egész szkíta nép tőle származik.
Valamelyik Echidnának van egy szobra az itáliai Lazio-ban, Pirro Ligorio követte el a 16. század közepén. Angol spárgában ábrázolta a hölgyet, akinek a lábai kígyók, és középen, hogy máshová se lehessen nézni, csak oda – szóval, ki hitte volna, hogy mit meg nem engedtek maguknak egyes építészek, szobrászok és régiségbúvárok. Két pápát se zavart, akkor nekünk se lehet semmi kifogásunk.