Kr. e. 597 Adár 2.
Legrosszabb a sorsa annak, ki nem élhet szabadon, kinek idegen parancsol. A Nép, melyet az Úr választott, szemelt ki magának újból eme gyötrelmet tűri el, mint ahogy tűrte azt Egyiptom rabigája alatt. De mint Egyiptomban, úgy most is ott áll a kétségek felett a remény, a remény egy elfogott nép számára. Az Uram biztosan kiválaszt valakit, kit méltónak tart arra, hogy kivezesse az ő keze által, a megtért népet, mint ahogy hajdanán kivezette őket Mózes segítségével a Nílusnak országából, a Fáraók Földjéről. Törvényt adott nekik, mindenekfelett állót, hogy ehhez szabják Életüket. Ez volt az, mi által én magam is szabadulást nyerhettem volna. De nem!!! A Nép nem tudta elérni azt, hogy helyesen járjon Istennek Útján, hogy ezáltal az én szellemem újra Élet adományozójává és ne elvevőjévé váljon. Az ember vétke nem az volt, hogy nem hit az Úrban, hanem az volt, hogy belé volt kódolva a hibázás lehetősége. A hiba tett tönkre mindent! Ez volt az, mi aztán elterelte a Népet az ösvényről, majd pedig magától az Uramtól. A Törvény immáron nem oldozhat fel, nem vethet véget a Halál uralmának. Kitartás Nép, melyre ráragyogott a sötétség!
Kr. 585 Áv 15.
A szenvedés hosszú és gyötrelmes. Ám az Ég továbbra is fényárban úszik és akadnak a fogság helyén olyan emberek, kik bár nem tartoznak Uram Népéhez, de híven szolgálják hatalmas Uramat. Három fiát is mindig figyelmeztette: „Első az Úr, őt szolgáljátok!” Mindig hű volt hozzá, sosem hagyta el, de mégis jöttek napok, mik megkeserítették az ő Életét. Mások ilyenkor elhagyták volna az Urat, de ő nem. Ő kitartott, ahogy én. Ez volt az mire felfigyeltem, ez volt az, mi közelebb csalt hozzá. Ez volt minden, de nem volt nagy dolog. A szív mely ilyenkor is ellenáll az ERŐS. Az ilyen léleknek Uramnál a helye, aki nem tudom miért bünteti eme szerencsétlent. Nem volt nagyobb hibája, mint az, hogy hajlamos volt a hibázásra, de nála a hibázás nem vezetett Uram elhagyásához. Nem volt nála jobb ember! Béke legyen vele!
Kr.e. 30 Tevet 2.
Közeleg a Fejedelem. Szívemben érzem lassan itt lesz. S én nem vagyok rá felkészülve, aggódok, hogy nem fog érdemesnek találni. Nem kívánok mást, mint a régi korszak végét. Új jövendőt várok, mely által szabadulást nyerhetek. Újból szabad leszek, láncaim lehullnak rólam, s nem kell elvennem mások Életét. Nem kívánok én már több vért, több szenvedést és megvetést. Békét szeretnék, csendességet és nyugalmat. Örökrészt az én Uram jobbján, az én Uramnak, a Felséges Istennek szemei előtt lenni és Őt dicsérni a Nap minden egyes másodpercében. Azt hittem, hogy én fogok ismét hozzá térni, visszarepülni oda ahonnan jöttem és ahová tartok. De nem, Ő jön el hozzám, Ő jön el mindenkihez, kinek szüksége van rá. A Nép, mely eddig sötétségben lakozott most Fényességest fog látni, magát az én Uramat, ki elhozza számára a váltság megszűnését. A vér, nem lesz többé átok, áldássá válik minden nép számára. Dicsőség érte Uram, dicsőség a Hatalmas Fejedelemnek!