Egy Angyal jegyzetei részlet 1

A hét bűn

S elérkezet hát a csata. Mely során az Angyalok alá ereszkednek az égből, hogy megküzdjenek az emberiséget sújtó hét bűn harcosával.
Ez a nap volt mely során hősök születek s bukottak szálltak alá. Melyben a jó fényesen felfegyverezve küzdőt a rideg acélú vész ellen.

A csata első áldozata Gula volt, ki kard helyet kolbásszal s pajzs helyet egy oldalassal harcolt. Csatában nevetséges volt midőn hurkái lógtak régi büszke vértjéből s olykor nagyot harapott saját kardjából. Örömmel nézte hogy omlik szét pajzs melyből jót lakomázott. Halálán is csak ennyit mondott „Oh csak még egy falatot”

Második ként Avaritia omlott földre. Kardja aranyból volt pajzsát drága kövek díszítették s nem volt kérdés mi is zörög vértje alatt. Vesztét okozta, hogy nem bírta el vagyonát. Csata közben földre omlott „Én ezt nem bírom már”. Angyal ki levágta látta, miként hullik ezer meg ezer aranypénz vértje mögül. Tisztán hallott mint motyogja „Kastélyommal temessetek” .

Luxuria lett a csata harmadik bukott, ki harcolni nem igazán tudott. Kardja nem volt csak egy vékony tőr, mi hajdanán ezer meg ezer selyemruhán vágott át. Vértje fémet régen látott, csupán buja lepel volt. Halála dicstelen volt, mert nem volt nagy harcos. Csak várta miként omlanak katonák karjába, de ehelyett ő omlott földre. Szava is csak egy halk sóhaj volt „Ezt a menetet én nem élveztem”

Invidia omlott negyedikként földre. Vesztét csak magának köszönte. Nem volt elég mi az övé, másáét birtokolta mi rá nem illet. Így vonult csatába egy batár kardal mi nagyobb volt mint önön maga. Vértje se volt saját, másé kellet, máséba hallt hát. Örült szemmel nézet hóhérjára „A kardod enyém add hát nekem”

Ira volt a következő kinek kardját rettegte már a fél világ. Oly erővel küzdőt mint senki más. Küzdött hát a végén porba omlott. Vesztét okozta saját indulata védelmét megbontva rontott előre egyenest egy angyal kardba. Üvöltve még ezt mondta „Bosszúm utolér majd”

Utoljára hullott el Superbia kinek vesztét hatalma hozta. Hajdanán büszke volt arra mit tett semmiért nem kért mást, csupán parancsolt. Nem látta be ő már kevés, egymaga maradt a végén egy sereg ellen. De itt is csak küzdött, mert hitt abba mit végső sóhajával is mondott „Ilyen senkik velem nem végeznek”

Csata végén számolnak az Angyalok. Sehogy sem értik miért csak hat a halott?
Egy bűn mi túlélte e csatát. Acedia ki ahelyett hogy csatába indult volna reggel otthon puha ágyba aludt. Háza lakatlannak látszik, mert dolgos kéz itt nem létezik.
Soha nem lelik meg az Angyalok de tudják jól aggódni kár, mert lusta az ahhoz hogy kardot emeljen.