Egy életen át

– Az emberek azt mondják, hogy a szerelem egy idő után elmúlik. Tudod Barátom, én ebben nem hiszek. Nézd meg ezt az asszonyt! Most is ott sürög-forog a nyári konyhában. Hát nem csodálatos teremtés? Dehogynem az. És még mindig gyönyörű! 62 éve már, hogy igent mondott a lánykérésre. Azóta szinte éjjel és nappal folyamatosan egymás mellett vagyunk. Nem Barátom, a szerelem nem múlik el, és sületlenség az is, hogy szeretetté alakul! Nem Barátom, nem múlik el! Elmélyül! Letisztul! Ez az igazi szerelem Barátom! Amikor a rózsaszínű felhők elúsznak, akkor pillantod csak meg az igazi szerelmet, addig csak érzed, de nem látod. De akkor… Akkor minden egyes részlete kristálytisztán ott van előtted. Nézd meg ezt az asszonyt! Azokat a finom kis kezeket, a könnyed mozdulatokat. Látod, ahogyan a haját a füle mögé simítja? Bájos! Hogy csillog a szeme még most is! Látod a szeme körüli apró ráncokat? Tudod mitől vannak? Attól, hogy mindig mosolyog. Mosolyráncok azok. A legszebbek, mert neki van a legszebb mosolya. Éppen ezért a mosolyráncai is a legszebbek. Nem lehet velük betelni! De nem csak mosolyogni tud, hanem önfeledten kacagni. Ezért szeretem mindig megnevettetni. A tiszta, őszinte kacajért. A hangja rabul ejt. Elég, ha megszólal, és minden feszültség elpárolog belőlem. A legbensőbb nyugalmat érzem ilyenkor. Mintha teljesen egyek volnánk. Láttad már, ahogyan a futóbab felkúszik a drótkerítésre? Valahogy így vagyunk mi is egymással. Két futóbab, akik egymásba kapaszkodva nőnek és kúsznak az ég felé. Persze nem akármilyen babról van itt szó, hanem arról a mesebeli égigérő paszulyról, ami olyan hatalmas és erős, hogy elbírja az egész világot. Hát ilyen erősek vagyunk mi is. Két hatalmas égigérő paszuly egymásba fonódva. Csodapaszulyok, amelyek hatalmas virágokat növesztenek magukon. Van azon illatos rózsa, kék nefelejcs, bársonyos szirmú tulipán. Abból négy is. A nevük: Barnabás, Sára, Anna, Réka. Vannak kisebb orchideák, liliomok, százszorszépek, ibolyák és nárciszok is. Minden fajta színes, édes, mézillatú, meseszép virág! Nem Barátom, a szerelem nem múlik el! Elmélyül! Erősebb lesz! Szebb lesz! Letisztult lesz!
– Nagyapa! Nagyapa! – bújt elő kiáltozva három vidám kisgyermek a kerti sövény mögül.
– Ó, hát itt vannak a legapróbb tulipánok!
– Nagyapa, levihetjük Herkulest a patakhoz?
– Mit szólsz Barátom, van kedved lemenni a patakhoz fürdeni az apróságokkal?
Herkules örömteli farkcsóválásba kezdett, majd körülugrálta a gyerekeket.
– Hohó, megállj! – kiáltott egy rabul ejtő hang a nyári konyhából. – Éppen most szeltem fel a dinnyét. Először egyétek meg, aztán mehet a pancsolás!
Herkules először a hang irányába nézett, ahol egy mosolygós arcot pillantott meg, majd gazdájára fordította tekintetét.
– Nem lehet vele betelni! – mondta az öregúr. – Ugye mondtam Barátom, hogy nem lehet vele betelni!