mint vadak élesen csattanó fogai közt harsogva hasadó halott húsok, úgy érzem magam és minden pillanat, mely nehezedve hullik rám, egyre tehetetlenebbé tesz; úgy bújok árnyékom suta csendjébe, mint halott mag, mit a földben felejtett a tékozló idő, csak lapulok, szorosan simulva a fagyos földhöz, hátha eggyé válhatok vele; testem után lelkem tompult tükre is bolyongó, lassuló táncba kezd, ködös párákat oldva fel belőlem s keserű könnyek zaklatott bölcsőit ringatva vadul; csak fekszem, révült pillanatokba feledkezve bele a zsibbadt lágysággá olvadt fényben s szemem már csak egy keskeny résnyi Világot tud befogadni ebből a közömbös őrjöngésből, ami körül próbálja ölelni távozni kész testem vonagló tömegét; nem érzek már semmit, csak az utolsó, kínban világra jött, szűkölő könnycsepp harmatosan megbocsátó, útnak indító, rémült vonalát, kővé dermedt arcom zokogó csendjén
Egy mondat …. csak egy mondat
By Hanga
7 hozzászólás
Csak egy mondat, de milyen mondat!!!! Varázslatos!!!!!!
Szeretettel: Rozália
Hú Hanga! Ezt aztán jól leírtad, egy mondat és mennyi mennyi minden benne van, és nem akárhogyan megírva. Azt hiszem hűen tükrözi az érzésvilágodat. Néha én is érzek így, de nem tudom ennyire jól megfogalmazni. Gartulálok.
Barátsággal Panka!
Rozália kedves, köszönöm neked!
Panka drága, neked is köszönöm az olvasást és a véleményedet!
Szeretettel: Hanga.
Hanga, őszintén kívánom Neked, hogy egyszer (ha lehet minél hamarabb) tudj írni " egy, csak egy mondatot" az őszinte, szívből jövő nevetésről!!!!
Gyömbér
U.I: A mondatod amúgy művészi!
Gyömbér, nagyon kedves vagy, hogy ilyen szeretettel gondolsz rám, köszönöm neked!
Hanga
Szia művésznő!
Mintha mentális kövekkel dobálnák képzeletbeli késekkel szaggatott lelkem.
nagyon kemény mondat.
Üdv.
Köszönöm Brúnó.
Hanga