A dzsungel szívében, a csendes Amazonas egy elhagyatott szakaszán békésen hűsölt az Engedelmes Elefánt. A Lusta Lajhár, hírnevéhez híven, lustán lógott egy faágon. Élvezvén megérdemelt pihenését. A nap már delelőn járt, mikor a két barát nagy hahotázásra lett figyelmes. A víz tetején Vicces Vidra jókedvűen kacarászva sodródott az árral.
– Hogy ennek milyen jó kedve van! –súgta oda az Engedelmes Elefántnak
– Egy új barát! Köszönjünk neki. – kiáltott fel az Engedelmes Elefánt.
A Vicces Vidra meglátta a két barátot, és kiúszott a partra. Ám még ekkor sem hagyta abba a kacarászást.
– Min nevetsz ilyen jó ízűen? – kérdezte az Engedelmes Elefánt.
– Képzeljétek, – nevette el magát a Vicces Vidra. – elhitettem a píranyákkal, hogy a tengeri alga finomabb, mint a vidra hús. És a lököttek még meg is kóstolták.
– És mi ezzel a probléma? – kérdezte a Lusta Lajhár értetlenül. – Hiszen, mi is növényevők vagyunk.
– Többet ésszel, mint erővel! – mondta a Vicces Vidra, és tovább sodródott az árral.
Egy perces állatmese
By Goowyka