A mindennapok egyhangúságában lassan poroszkál az idő. Végtelenül hosszúra nyúlik a nappal, az éjszaka, a nyár, a tél. Ha nem történik semmi változás, az ember hajlandó úgy érezni, hogy örök időkig tart majd az élet. Idővel az eseménytelen napok, hónapok, évek elmosódnak, az ember tudata átugorja ezeket, és csak a fontos történéseket őrzi. Az emlékezetben aztán a lényeges események hosszúra nyúlnak, jóllehet egy objektív időmérővel mérve csak néhány pillanatig tartottak.
Zsuzsóék esküvőjére hamar sor került. Igaz, nem a Nagytemplomban, csak egy egyszerű, polgári házasságkötő-teremben, de a hófehér menyasszonyi ruha, a hosszú fátyol elkészült a sokgyerekes Erzsike jóvoltából. Hiszen sógornők lesznek! Zsuzsó belátta, hogy minden álma nem teljesülhet. Egy egyházi esküvő azokban az időkben rossz fényt vetett volna Gyulára, akit a párt „kiemelt”, és középvezetői beosztásba „helyezett”.
Egyik nap azzal állított haza nagy boldogan:
– Lakást kapunk! Szoba-konyha-spájz. A Csapó utcában. Egy kuláknak nyilvánított parasztgazda nagy házát osztották fel, három lakás lett belőle.
Zsuzska asszony rosszat sejtett. Csak nem a Gazdaghék háza az?
– De az, mama! Honnan tetszik tudni?
– Kísért a sors, fiam.
Gazdagh felesége még a háború előtt meghalt. A férfi aztán összeállt egy fiatal napszámos lánnyal, kislányuk született, Éva. Az új asszonynak nem volt szüksége az öreg Irmára, aki mint egy világon felejtett kis, fekete madár, meghúzódott a hátsó udvarban lévő házban, amit egykor Zsuzskáék béreltek. Hogy él-e, hal-e, csak onnan lehetett tudni, hogy esténként, rövid időre ugyan, de égett nála a villany.
Zsuzsóékon kívül még egy öreg házaspárt telepítettek be Gazdaghék egykori házába, Fehéréket. Az öregúr valami tudós ember volt, tanárféle. A felesége meg egy halk szavú, kedves, ősz hajú teremtés. Gyerekük nem volt, csak egy papagájuk. Emmuska néni jobb híján ezt a madarat becézgette.
Gazdagh nem sokat volt otthon, az asszonya viszont állandóan éreztette az új lakókkal, hogy a lakás, amiben laknak, nem is az övéké. A hatalom lopta el és adta nekik egy időre.
– Majd eljön még az igazság órája! – mondogatta. Napszámosként ugyan még ő is máshonnan várta az igazság óráját. De hát, ahogy írtam is már, változnak az idők.
Aztán, hogy Zsuzsó gyereket várt, nem ricsított többé rájuk. Még a kapualjat meg a járdát is fölsepregette az elnehezedett Zsuzsó helyett.
Gyulát közben „áthelyezték” Szolnokra. Csak hétvégenként tudott hazautazni Debrecenbe. Zsuzsónak nehéz volt, de nem panaszkodott. A terhessége utolsó heteiben Lajkó öccse aludt nála, hogy ne legyen egyedül.
A fiú egy keddi napon iskola után azzal állított haza az anyjához, hogy
– Zsuzsót meg hajnalban bevitte a mentő a kórházba.
Zsuzska kezéből majdnem kiesett a pohár.
– Te kölyök! És ezt csak most mondod?
Úgy ahogy összekapta magát, rohant a lányához. A kicsi már megszületett.
– Ugye Zsuzsika a neve?
– Nem, anyukám. Zsuzsannából van már elég a családban. Katalin. Kiskató – mondta a boldog-sápadt fiatalasszony.
9 hozzászólás
Kedves Kati!
Megtaláltam magam is a folytatást, pedig nem is kerestem. Tehát az idősebb fiúhoz
ment feleségül. Novelládban azonban van egy olyan szó, amit nem ismerek, ime:
"nem ricsított többé rájuk."
Ennek is lesz folytatása? Akkor majd azt is olvasom. íén ilyen vagyok, minden érdekel.
Szeretettel olvasom.
Kata
Kedves Kata!
A ricsít szó is nyelvjárási, valaki magas hangon, hangosan veszekszik valakivel, vagy szid valakit.
Még 2-3 folytatást tervezek.
Irigylésre méltó az energiád, hogy ennyi mindent elolvasol.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Régen hamar férjhez mentek a lányok, aztán hamar jöttek a gyerekek, pont így, ahogyan írod. A megszületett kisbaba akkor Te vagy! 🙂
Hiszen Zsuzskát a nagymamádról mintáztad.
Judit
Kedves Judit!
Igen, én vagyok. Egyébként az édesanyám is Katalin volt, nem Zsuzsó.
Üdv: Kati
Ismerős történetet írsz, sokkolót…
túlparti
Honnan ismerős a történet?
Üdv: Kati
Gyors léptekkel halad a történet, mégsem érzem sietősnek, éppen jó a tempója. Remek olvasmány.
Most volt egy újabb E/1 kiszólás. ("… ahogy írtam is már…") Ha lesz még egy, esküszöm, megszokom. 😊
(Akkor hát megszülettél. 😄😄😄)
Laca
Igen. Megszülettem.
Kati
Gratulálok!
Ica