Meleg nyári nap volt mikor Szilvi a tánctáborba összepakolta az összes holmiját és elindult a vonat felé. Kicsi kora óta rajongott a táncért, pláne a hip-hop-ért. Ezen a reggelen vidámmal indult el, hogy többi társával együtt elmenjenek a táborba. Ekkor még nem sejtette, hogy ez a „kis kirándulás” megváltoztathatja az élete egy részét. Szilvi pontban 10kor érkezett meg a megbeszélt találkozóhelyre, ekkor már jó pár barátja ott volt, de a táborba idegenek is mentek akikkel még sose találkozott. Épp a táncos barátnőivel beszélgetett mikor a távolban feltűnt egy fiú, ő is a táborba igyekezett. Mikor Szilvi meglátta, elállt a lélegzete, számára megszűnt a külvilág egyetlen perc alatt elveszett a tekintete a fiú tengerkék szemeinek világában. Talán erre mondják , hogy szerelem első látásra. Attól a perctől kezdve Szilvi csak a fiút figyelte, edzés közben, edzés után és egész nap. Egyetlen percre se tudta levenni a tekintetét róla, szinte megbabonázta őt. Az egészben a legszebb az volt, hogy a fiú is hasonlóképpen viselkedett. Bár két napon keresztül nem szóltak egymáshoz csak a szemeikkel árulták el érzéseiket, egyszer mégis eljött az a perc, hogy elkezdtek beszélgetni. Mindketten boldogan meséltek a másiknak mindenféle történetet, aztán egyre közelebb kerültek egymáshoz és végül a holdfényes éjszakán a csillagok alatt a fiú megcsókolta a lányt. Szilvinek ezen az éjjelen az álma vált valóra, a fiú akire az első perctől kezdve vágyott és álmodott hirtelen kéz a kézben sétált vele a csillagok alatt. Egy igazi mese vált valóra. Miután a tábor véget ért a két fiatal még sokat találkozott, voltak együtt sétálni, dvd-zni, és még nyaralni is. Szilvi számára mindennap felejthetetlen volt és csodálatos, tudta hogy az álma vált valóra. De egy nap a fiú közölte a lánnyal, hogy ő már nem szeretné folytatni ezt a kapcsolatot tovább, mert nem érzi azt amit kéne és otthagyta a lányt aki órákig zokogott még miután a fiú elment. Egy álom dőlt össze benne, elveszítette azt aki számára csak 1 hónap volt az életben, de ez az 1hónap többet ért mindennél. Mérhetetlen fájdalom és szenvedés volt az amit a szívében érzett és a gyötrő hiány majd megölte a lányt. De el kellett fogadnia, hogy ez történt. Lelkileg összetörten bár, de próbálta élni az életet. Hetek teltek el avval, hogy csak otthon ült és zokogott, de egy nap csoda történt….
Miután Szilvivel szakított a barátja, bánatát legtöbbször egy fiúnak sírta el aki ismerte az ő volt barátját. Ez a fiú akinek kiöntötte a lelkét, kezdte megkedvelni Szilvit. A lány mély fájdalma egyre közelebb hozta őket egymáshoz. Míg végül a fiú elhívta bulizni a lányt, hogy kicsit jobban legyen. A buliban elcsattant az első csók közöttük. Ettől a naptól kezdve Szilvi úgy gondolta, hogy ez a fiú mint valamiféle csoda tért az ő életébe, a legnagyobb bánatból rángatta ki őt, mint valamiféle angyal úgy jött az életébe. Ezután összejöttek és nagyon boldogok voltak együtt, nagyon sok szép emléket éltek át együtt, és ami a legfontosabb mindkettőjük szemében égett az a tűz amit szerelemnek hívnak. Szilvi egész kilábalt az előző kapcsolatából és újra boldog volt az új barátja mellett. De a tündérmese hirtelen rémálommá vált. A fiú egyik napról a másikra hirtelen úgy döntött, hogy nem akarja tovább a kapcsolatot, magyarázata eléggé furcsa és érthetetlen volt, Szilvi nem tudta elfogadni , hogy megint szakitottak vele, ráadásul megint 1hónap után. A fájdalmat azóta is a szívében őrzi, az emlékek és az együtt töltött percek nem mennek ki a fejéből. Mérhetetlen fájdalommal járt hogy először szertefoszlott az ő valóra vált álma, ezután az ő csodája is elhagyta őt. Szilvi a mai napig nem törödött bele ebbe és a mai napig hisz benne , hogy vannak még csodák és ha egyszer váratlanul az életébe tudott topanni egy mentőangyalként egy csoda akkor az megtörténhet másodszor is!! Már nem sír, már nem szenved….CSAK HISZ A CSODÁBAN!!
5 hozzászólás
Szia!
Aranyos és már pár sor útán tudtam,hogy kiről szól!:-D Hát igen a csodákban hinni kell!
Most még nehezen megy nekem is de hiszem, hgy vannak!
Üdv Stevee
Szia!
Szörnyű lehet, ha valakit kétszer is otthagynak, és milyen jó, hogy a főhős még ezek után is hinni tud a csodában.
Rozália
Nagyon szép, és megható amit irtál!!!de jó hogy hisz a csodákban….mert a csdák igen is léteznek!!!
Hinni is kell mindig valamiben, különben nem sok értelme van az életnek. Ebben a történetben magamra ismertem, de kellett több, mint 10 év, hogy rájöjjek, mit jelent a boldogság. Azt kívánom, találja meg minden ember azt, aki becsülni, tisztelni és szeretni tudja… Szeretettel: Andika
Ez most nem lett a legjobb. A történet nem banális, de másképp kellett volna hozzáfogni, mert szerintem így sokkal kevesebbet hoztál ki belőle mint lehetett volna. A prózának is sok műfaja van, próbálj ki néhányat!:)