Egyesek és kettesek

Naponta rovom a bolthoz vezető utat. Ennyi mozgás kell. Nem vásárolok sokat, azt is hátitáskába teszem, így könnyebb, mintha lehúzná a karom.
Zsókával már régóta nem futottam össze, most azonban észreveszem amint kiszáll a meggypiros kocsijából.
– Szia. Régen láttalak. Hogy vagy?
– Én gyakran látlak, persze az autóból könnyebb észrevenni valakit.
– Nem jöttél el az osztálytalálkozóra, hiányoltalak.
– Bocsi, ezt fel kell vennem.
– Semmi gond, kicsit arrébb megyek, nem tartozik rám a beszélgetésük.
– Várok. Egyik lábamról a másikra állok, majd fel-alá sétálok. Időnként odanézek, de még mindig fogja a telót. Mit csináljak? Ha elköszönés nélkül otthagyom, talán megsértődik. Mindegy. Mielőtt bárhogy is döntenék, visszateszi a retiküljébe. Közelebb megyek hozzá. Szóval?
– Az a helyzet, hogy … – ismét dúdol a telefon. Ránéz, majd kinyomja.
– Nyugodtan beleszólhattál volna, legalább annyit, hogy visszahívod, nem szeretném, ha miattam haragítanál magadra valakit.
– Á, nem számít, csak Hilda volt. Majd hív, ha akar. Hol is tartottunk?
– Azt kérdeztem, hogy miért nem jöttél el az osztálytalálkozóra? Dóra is hiányolt.
– Nem mondod? Miért nem ezzel kezdted? Ha tudom, hogy Dóra ott van, akkor mindenképpen elmegyek.
– Mi már nem is számítunk? – veszem kissé poénosra a kérdést.
– Jaj, ne érts félre, de kivel és miről tudnék beszélgetni? Mari hozza a fényképeket az unokákról, Kati arról értekezik, hogy milyen kevés a nyugdíja és mióta szegény Józsi meghalt, azóta még a gyerekek se néznek rá. Aztán ott van Hilda, aki írónak vagy költőnek képzeli magát. Mindig kinyomtat egy-egy verset, vagy prózát és azt adja úgymond „emlékbe” nekünk. Őszintén szólva még sohasem olvastam el, mindig a szemétkosárban köt ki. Ne haragudj, de annyira unalmas az egész, nem vagyok kíváncsi senkire se.
– Értem, viszont az előbb azt mondtad, hogy ha tudod, hogy Dóra is ott lesz, akkor eljöttél volna.
– Dóra az más. Ő bejárta a világot, ismert ember, rengeteg összeköttetése van, csupa híres emberek, színészek, művészek, sztárügyvédek, plasztikai sebészek. Fogalmad sincs arról, milyen érték egy ilyen befolyásos emberrel kapcsolatban lenni. Elég, ha arra hivatkozom, hogy osztálytársak voltunk és máris számtalan ajtó nyílik meg előttem. Egyébként nem is értem, hogyhogy elment az osztálytalálkozóra?
– Azért jött el, mert felfigyelt Hildára és a saját pénzéből szponzorálja a műveinek kiadását, mivel azokat nagyra tartja. Könyvbemutatót is szervez neki, többen is jelentkeztek, hogy részt vesznek azon.
– Tudod Hilda elérhetőségét?
– De hiszen az előbb hívott.
– Kitöröltem, de hogy Dóra lát benne valamit, szeretnék gratulálni neki és biztosítani arról, hogy az én jelenlétemre is számíthat a könyvbemutatón. Sohasem lehet tudni, hogy mikor jöhet jól a barátsága.