A következő rövid történetekben szereplő Mester nem egyetlen személy, bárki lehet, nemtől, vallástól vagy hovatartozástól függetlenül. Az általa elmondottak célja nem meggyőzés, vagy az általános nézetekkel szembeni föllépés. Azzal a szándékkal jelennek meg, hogy az Olvasót elgondolkoztassák, fölébresszék, hogy megtanuljon a látszólagos jelentés mögé látni. A történetek külföldi mintára íródtak, azonban teljesen egyediek.
♥♥♥♥♥♥♥
Valahol a Földön állt egy magányos kolostor, amit a Mester alapított, hogy aztán a csendes szemlélődésben élje boldogan az életét. Gyönyörű füves tisztások, erdőségek, hegyek, tavak, vízesések tarkították a tájat ki tudja meddig, és a kolostor el volt zárva a világ többi részétől. A Mesternek mégis mindig rengeteg tanítványa volt, és folyvást újabbak is érkeztek, hogy tanuljanak tőle valamit, ugyanis mindenkit meglepett az ő egyszerű boldogsága. Egy alkalommal a Mester kint állt a kapu előtt, amikor két ifjú ember közelített felé.
– Fáradjatok beljebb. – szólt az minden egyéb nélkül.
– Én ugyan nem. – válaszolta az egyik érkezett – Csupán elkísértem a társamat, aki meg akart győzni, hogy jó helyem lesz itt nekem is, mert eltanulok egyet-mást.
– Csak a hajlandó tanul. Valamennyi hajlandóság mégis van benned, ha idejöttél.
– Na és mégis mit tanulhatnék magától? Még csak nem is új dolgokról beszél, ahogy hallom. Csupa közhelyek és maszlagok, és ezek újraírása. Mitől lenne ez más, mint a többi?
– Nem tudom. Mi teszi másabbá, vonzóbbá, értékesebbé az egyik utat a másiktól? Talán be kéne jönnöd, hogy megtudhasd…
♥♥♥♥♥♥♥
Semmit sem értek abból, amit a mester mond. – panaszolta az újonnan érkezett tanítvány.
– Azért – válaszolt egy másik mosolyogva – mert megpróbálod szó szerint felfogni a szavait.
– Máskülönben hogy tudnám megérteni?
– Tedd félre a gondolataidat, és figyelj a szíveddel. Ne arra koncentrálj, amit mond, hanem próbáld meglátni azt, ami mögötte húzódik. Ha a szavak látszólagos jelentésére figyelsz, semmit sem fogsz megérteni, de ha felismered az igazságot, minden a helyére kerül.
♥♥♥♥♥♥♥
Egyszer, amikor egy hittérítő érkezett a kolostorba, minden követ megpróbált megmozgatni, hogy meggyőzze a Mester tanítványait annak helytelen és félreértelmezett tanításairól, és bebizonyítsa a saját hitének igazát. A hosszas prédikációk közepette többször is vitázott a hallgatókkal, mígnem az egyikük közbeszólt:
- Úgy látom, sajátos meggyőződésből beszélsz arról, amiben hiszel. De vajon tapasztalat is áll mögötte, vagy csak elfogadtad, amit mások igaznak állítottak be előtted? Honnan tudod, hogy amit mondasz, valójában úgy van, és Isten pontosan úgy gondolkozik, ahogyan állítod?
– A hit által feltételezzük, hogy igaz, és amiket mondok, azok pontosan meg vannak írva. A Mester még csak egyetlenegy irányzatnak sem tagja, miért hisztek neki?
– Azért, mert amiről beszélsz, az csak felszínes megközelítése a valóságnak. A szavak talán hihetők, mégis ürességet hagynak az emberben ott, ahol a legnagyobb kérdések tátongnak.
– A Mester szavai nem?
– Nem. Ugyanis amíg te a válasznélküliséget próbálod elkendőzni, addig a Mester szavai mögött olyan bölcsesség húzódik, amelyben minden értelmet nyer a maga egyszerű harmóniájában.
– De hiszen lehetetlen dolgokat mond.
– Bárki lehetetlen dolgokat mondana, ha arról próbálna beszélni, amit nem lehet szavakba önteni.
♥♥♥♥♥♥♥
Egyik délután, teázás közben a Mester egyik tanítványa elpanaszolta bánatát a mellette ülőnek, ami azóta aggasztotta, hogy a kolostorba érkezett.
- Már több mint egy hete vagyok itt, és mégsem tanultam semmit a Mestertől. Miért van ez?- Azért, mert még mindig azt keresed, hogy mit tudnál tanulni tőle.
- Mégis mi mást kereshetnék?
– Ki mondta neked, hogy bármit is keresned kell?
Később, amikor ugyanerről a Mestert kérdezte, mivel még mindig nem volt világos számára, amire a tanítvány utalt, ezt a választ kapta:
– Azért nem kell keresned semmit, mert már most megvan mindened ebben a pillanatban is. Mindaz, amit keresel, egy olyan nyilvánvaló helyen van és volt mindig, amit te úgy hívsz: "Önmagam".
♥♥♥♥♥♥♥
– Miért nem látom az Igazságot?
– Mert elhomályosítod a gondolataiddal. – válaszolt a Mester.
– És mit kéne tennem, hogy ez ne így legyen?
– Nyisd ki a szemed, és lásd úgy a dolgokat, ahogy valójában vannak.
♥♥♥♥♥♥♥
– Túlságosan félek a csalódástól. – szólt az egyik tanítvány.
- Ez azért van, mert még nem értetted meg, hogy a félelmed egy illúzió, ami akadályoz téged. – válaszolt a Mester.
– De hiszen a félelem hasznos. Megóv attól, hogy ismét csalódjak. Így nem történik velem semmi rossz.
– De semmi jó sem…
Később még hozzátette:
– A tudatosság az, ami megóv. A félelmed pedig meggátol abban, hogy tudatos legyél.
♥♥♥♥♥♥♥
– Azt mondtad, a megbocsátás nagyon fontos. – szólt egyszer az egyik tanítvány, aki a szülei rossz bánásmódja miatt menekült a kolostorba. – Ezt értem, mégis, hiába tudom, hogy cserébe elnyerjük a békét, én vagy nem tudok, vagy nagyon rosszul érzem magam, ha megbocsátok egy szörnyű tettet.
– Azért, mert alapjában rosszul értelmezed a megbocsátás lényegét. – válaszolt a Mester. – A cél nem az, hogy figyelmen kívül hagyd a tettet, hanem hogy elengedd.
– Mi a különbség?
– Ha megbánt Téged valaki, a dühöt, a sértettséget vagy szomorúságot te fogod érezni, és te leszel az, aki a történtek miatti gondolatoktól szenved. A másik fél ebből semmit nem érez, tehát csupán saját magad, majd pedig az illetővel való kapcsolatodat mérgezed. Ha képes vagy negatív gondolataid, nézeteid, érzelmeid elengedni, és az EMBERNEK bocsátasz meg a tett helyett, akkor elnyered a nyugalmat és a békét. Senki sem bűnös a hibái miatt, hiszen mi másból tanulna, ha nem belőlük? … és vajon megbánthat-e téged valaki, ha te nem vagy hajlandó megbántódni?
7 hozzászólás
Nekem itt abszurdul gondolkodva se ugrik be semmi, talán a továbbiakban! Üdv. István.
Kedves István!
Kezdetnek nem rossz. Valami hasonlót én is írtam.Csak nem töltöttem fel.
Válogatott ökörségek gyűjteményét.Olcsó játékok.Biztosan eszedbe jut majd valami.
Szeretettel:Ági
Kedves István, Ágnes!
Köszönöm, hogy megtiszteltetek a figyelmetekkel!
Nos, az egyik probléma az, hogy ezt a "mesteres" sztorit én már olvastam. Nem állítom azt, hogy az itt közzétett epizódokkal egy az egyben egyezik (akkor plágium lenne ugye) de maga az alapsztori egyezik. Majd előkeresem, itt van valahol a könyvespolcomon. Különben a "mást" nem lehet fokozni, tehát a "más, másabb, legmásabb" akkor se jó, ha a TV-ben a kedvenc riporterünk, műsorvezetőnk is ezt mondogatja!
Szia, megtaláltam ezt a kis könyvecskét. Anthony De Mello írta, a címe: Abszurd egypercesek. Idézek belőle: „Ez az ember képtelenségeket mond –mondta egy látogató a Mester egyik beszéde után. Az egyik tanítvány erre így válaszolt: -Te is képtelenségeket mondanál, ha a Kifejezhetetlenről próbálnál beszélni. Amikor a látogató magának a Mesternek is megmondta a véleményét, ezt a feleletet kapta tőle: -Senki sem mentes attól, hogy butaságokat mondjon. Ám nagy baj, ha mindezt ünnepélyesen tesszük.” …és így tovább, és így tovább…
Kedves Bödön!
Látom, nagyon rám szálltál. 🙂 A figyelmedbe ajánlom a következő sort: "A történetek külföldi mintára íródtak…" bár az ugyan tényleg nincs kikötve, hogy pontosan milyenre. Elnézést.
Egyébként a "másabb" is valóban egy hiba a részemről, köszönöm az észrevételt.
Ki a kedvenc riportered? 🙂
Üdv.
Tamás
Szia Tamás! Azért szálltam rád, mert tetszik, ahogy írsz. Ha nem így lenne észre se vettelek volna. "kedvenc" riporterem nevét itt nem említeném, többen is vannak és nem csak riporterek. Már politikustól is hallottam a "sokkal másabb" kifejezést. Miért nerm tanítják meg ezeket az embereket beszélni, mielőtt képernyőre engedik őket? Üdv. én