Mert valamit ebben az agyonéltetett,lelkesítő uniós
világban is enni kell,hát az ember ken egy szelet kenyeret.
Ha van.Kenyér.No,meg persze zsir.Mert a zsiroskenyérhez
azis kell ám.
No de lecsöppen a pirított kenyérről a zsir ,s a régen
felfedezett gravitációt kihasználva egyenesen a mellemen
landol ,s jól berágja magát a frissen mosott-vasalt ingbe.
Természetesen feleségem megrökönyödve üvőlt-elvegre
azért feleség-s a puliszkahabaró után kotorász.
A tányérban pedig egy szálára zsugorodott tepertyü
röhög.Ha ,már kinyomtam belőle a zsirt,hát e vihogás
bosszúnak számít a részéről.
Hát kést ragadok,s ujabb húscafatok darabolásába kezdek egy következő zsirkiolvasztás reményében.Mert,amig
kövér sűltre hízik ez az uniós tepertyű,addigmég sok zsír
lefolyik a reménytő habzsoló székely tokám alatt lapúló
nyakkendőmön.
1 hozzászólás
Még…még…még…