Elröppent fejem fölött az est fekete angyala.
Az óra lassan elüti az éjfélt.
Lelassul a világ kereke,….mélyzöld mohaszőnyegen, tompán gurul tova az idő, mint ha nem is létezne , csak a tudatunk kusza világában.
Egy utolsó éber gondolat, egy emlék , s egy félmosoly.
A fekete angyalok helyét felváltják az aranyport hintő, rózsaszín faleveleket gyűjtögető fehér-édes angyalok.
Csodás éji tünemények!
Könnyű álmot hozzatok.
Éjfél
Szerző: Krampuszka
6 hozzászólás
Szép kép 🙂 "…mélyzöld mohaszőnyegen, tompán gurul tova az idő…" Ez gyönyörű!
Üdv.: Phoenix
Köszönöm kedves Phoenix! 🙂
Nos….látod… ez igazán szép. és nem is jó ez a jelző…
Inkább gyönyörű!!!
Nagyon-nagyon…
Őszitén köszönöm a soraidat Dinipapa! 🙂
Az éjszakának rendkívül szép és gazdag megfogalmazása ez a kis villám-novella? Aki eddig idegenkedett az éjtől, az soraid olvasása után akár szeretni is tudja majd.
Az éj csodaszép, mint az álom.
…persze, ha elalvás előtt nem nézünk horror filmet! 🙂
Köszönöm a véleményed, kedves "földim"!
Ildikó