Élet Vize I

A poros védelmi fal mellet nem állt csak két furcsa alak. Egy idősebb, szemmel láthatóan tapasztalt személy. Vállától a derekáig teljesen tele érmékkel, kitüntetésekkel, sok már kopott és rozsdás volt. Látszott a ruháján, hogy nem volt otthon már három-négy éve, de mégis tekintete most ragyogott, öröm látszott rajta. A másik egy görnyedt középkorú férfi. Fáradt volt, már nem akarta ezt a beszélgetést.
– Ugyan Horas! Merülj bele érezd leheletét! – mondta a parancsnok
– Nekem ez nem megy Uram! Azt kéri tőlem, hogy higgyek olyanban, ami nem létezik? Hisz ez nevetséges!
– Horas, Horas. Attól, hogy nem látod nem biztos, hogy nem létezik! Ezért hívják hitnek! Különben is! Mit veszíthetsz? Maximum tíz percet! Csak próbáld meg!
– Nem!- mondta félelem teljes hangon- Mivan ha, beleéget a lelkembe?
– Hidd el! Elsőre nincs akkora szerencséd! Nézd én is, iszom belőle!
Hirtelen a parancsnok arcán láthatólag minden ránc kisimult. Hirtelen mintha friss szellő lett volna, előbb ejtett könnyei felszáradtak és arca érezhetően tisztább, elszántabb és fiatalabb lett.
– Nos, Horas kipróbálod?
– Uram én teszek egy próbát, de ha belehalok akkor…
– Akkor a legjobb katonámat veszítem el. Tudom.
Horas remegő kezei között furcsa módon a víz nem folyt szét, sőt mintha több is lett volna miután a szájához emelte. Kitikkadt ajkai úgy reagáltak a vízre, mint a száraz sivatag az esőre. Lenyelte a vizet. Hirtelen szemei fátyolossá váltak és könnyek csordultak az öreg Veterán szeméből. A könnycseppek végig gördültek megkeményedett bőrén, és lággyá tették azt. Még mielőtt elérte volna a földet Horas kezei ismét a Víz felé nyúltak.
– De hát Horas!- Gondolta a parancsnok, de rájött, hogy min megy keresztül legjobb barátja, ezért nem szólt közbe.
Amit Horas érzett mélységesen mély szomorúság, és elkeseredettség volt, de a Víz ami ezt okozta, mégis vonzotta, mert legbelül tudta, hogy csak ez gyógyítja ezt be.
Újra merített és ez a korty már megkönnyebbülést és örömöt hozott neki. Soha életében nem érezte magát így. Már nem érzett semmi fájdalmat, sem, a hazája sem Erdély miatt.
– Miez Uram? Csodaszer? Fontosabb dolgokat tudtam, meg mint egész életemben!
– Igen Horas. Valami olyasmi. Ez az élet Vize. Egy aprócska fiúcskától kaptam. Még amikor baka voltam, de soha nem nyitottam ki a szelencét. Felfedi a bűneidet, és megmutatja, hogy miről is szólt a Kereszt. Hitet kapsz, akkorát, amivel elmozdíthatsz egy hegyet is.
– Akár azt is?- mondta Horas és a távolba mutatott.
– Akár azt is, de nem most, most irány a bázis. Ez a háború értelmetlenség, egyszerű mészárlás. Leszerelünk…