(Első fejezet részlete)
Szokás szerint a tanító házaspárt minden esküvőre meghívták, hiszen a község fiatalságát ők tanították, nevelték. Nagy eseményszámba ment egy esküvői ünnepségsorozat a csendes, dolgos napok után. Édesanyám minden párnak óriási méretű „tornyos-tortát” sütött. Csodálták érte, hiszen ők csupán néhány egyszerű süteményfélét, – kenyérsütéskor túrós-lepényt, „herőcét” (fánkot), többféle „pitét” (tejes- vagy vizes-piskóta), meg „bodag”-ot (pogácsa), görhét (kukoricalepény) sütöttek.
Lakodalmakra, bálokra cigányzenészeket a szomszéd faluból fogadtak, mivel a faluban nem éltek cigánycsaládok, csupán nyaranta tévedt arra, karján gombával teli kosárral egy-egy cigányasszony, hogy eladja szerzeményét.
Lakodalom idején, a ház udvarán, az időjárástól függően, sátrat állítottak, vagy a hatalmas, félig nyitott „fészert”, pajtát rendezték be a mulatságra. A rokonság asszonyai már a nagy napot hetekkel megelőzően készülődtek: csirkét, kacsát-libát tisztogattak, télen disznótort rendeztek, sütöttek-főztek. Amit lehetett, előre elkészítettek.
Ezen az esküvőn, Terka néni (aki mosni-vasalni, háztartási munkákban segíteni járt hozzánk) lánya, Malvinka, a menyasszony, egy szép, fekete hajú, feketerigó-szemű, rendkívül csinos parasztlány azok közé tartozott, akik az elsők között kezdték meg az új iskolában tanulmányaikat.
A falu apraja-nagyja hivatalos az ilyen rendezvényre, – csak a betegek, járóképtelenek maradhatnak távol az eseményekről.
Esküvőt megelőző héten mindig vőfélyek járják a vendégeket hívogatni, összecsődíteni a falubelieket és más községekben lakó rokonokat, ismerősöket. A versbe szedett a mondókát felváltva skandálják.
Erre az alkalomra szép fekete ruhát öltöttek, falusi divatnak megfelelőt, zakó alatt mellényt, fehér házilag szőtt és keresztszemmel hímzett inget. Kezükben fokos, amolyan hosszúnyelű alkalmatosság, amellyel sétabotként lehet járkálni, felül a fogantyúja baltaszerű, acélból finoman és tetszetősen megmunkált. A fokost színes pántlikákkal (szalag) díszítik fel a lányok. Indulnak a vőfélyek vendégeket hívogatni végig a faluban, majd a szomszédos településekre is, ha a családnak rokonsága akad a közelben. Az egész falu lázban ég, aki teheti, ablakból vagy a kapu előtt figyeli az eseményeket.
Így hangzik a vőfélyek meghívása:
Szerencsés jó napot adjon az ég Ura,
szálljon a hajlékba az ő szent áldása.
Alázatosassággal engedelmet kérünk,
hogy ily bátorsággal a hajlékba léptünk;
de e hajlékba, mint követek jöttünk,
hogy illő tisztelettel meghívást tegyünk.
Mink vagyunk a menyasszony-család vőfélyei,
kik a tisztelt urakat-asszonyokat általunk felkéri,
hogy a lakodalmában, tessék megjelenni
szombaton délután 3 órára a Szent Lőrinc templomba
Szent Hitnek felvételére, utána tisztes vacsorára
szívesen fogja várni az egész családot.
A család tagjai tapssal és hangos VIVÁT-tal köszönik meg a vőfélyek meghívását, megkínálják őket egy-egy pohár borral vagy pálinkával.
Bár előzőleg már kiválasztották – általában a rokonság ifjú leányai közül – a koszorúslányokat, a vőfélyek mégis, illendőségből ünnepélyes keretek között mennek hívogatni a lányos házakhoz.
Szerencsés jó napot kívánunk,
szépséges menyasszony házából jövünk küldöttségbe.
Engedjék meg, felkérjük kedves Ilonka lányukat,
szépséges menyasszony: Malvinka koszorúslányának,
hogy a ránk következő szombaton három órára
jöjjön násznépünkkel az Isten házába.
Gondunk alá vesszük, mert mi is ott leszünk,
addig is az Isten maradjon mivelünk.
Itt is tapssal és VIVÁT-tal köszönik a meghívást és megígérik, hogy ott lesznek idejében. Természetesen itt sem mulasztják el, hogy megkínálják a legényeket itallal.
És a vőfélyek folytatják útjukat végig a falun, kis település lévén, senki sem maradhat ki a meghívásból, hiszen vagy a menyasszony, vagy a vőlegény családja részéről érintettek.
Közben a vőlegény családjának vőfélyei is elindulnak a menyasszony házához:
Dicsérjük a Jézust, édes megváltónkat,
küldjön e hajlékba békét, s nyugodalmat.
Alázatossággal engedelmet kérünk,
hogy ily bátorsággal e hajlékba léptünk.
De e hajlékba, mint követek jöttünk,
hogy illő tisztelettel meghívást tegyünk.
Mi vagyunk a vőlegény-családnak küldött vőfélyei,
ki a szép menyasszonyát általunk felkéri,
hogy a ránk következő szombaton,
– amint a katolikus szűztől várván,
méltán a hajdani szokás erkölcséhez
– járuljon buzgón az Oltáriszentséghez.
Midőn ezt elmondtuk illő tisztelettel,
addig is kívánom, éljenek békével!
Hangos VIVÁT-tal fogadják, megköszönik a vőfélyek verses meghívását és jókívánságát, ülőhellyel kínálják a fiatalembereket, megkínálják őket süteménnyel, itallal, kicsit beszélgetnek, majd elbúcsúznak egymástól.
Utána elindulnak a faluba és a környék falvaiba rokonok és ismerős családok meghívására:
Engedelmet kérek, hogy bebátorkodtam
ebbe a tisztességes hajlékba.
Jó atyja után hívják a vőlegényt Sánta Gáspárnak,
kinek felbátorította Isten a szívét a szent házasságra.
Általam hívogatja családját öröme napjára,
vasárnap estére, egy kis mulatságra.
Kegyes hívásomat meg ne vessék, sőt, inkább szeressék,
a lakodalomba eljönni tessék,
hogy a vőlegény szíve örömmel beteljék.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Illendő köszönés után továbbindulnak a következő család meghívására. Mindez az esküvő előtti héten történik.
Az esküvői szertartásokat a násznagy vezeti, általában a családhoz tartozó nagybácsi vagy keresztapa töltötte be ezt a tisztséget. Szépen összeállított program szerint folynak az események. Esküvő előtti este az egész falu izgalommal figyeli a menyasszonyi ágy kikérését, majd sokan elkísérik a menetet. A vőlegénynél, a násznagy mondja el a versét:
Gondolom, tudják azt kegyelmetek, becses vőlegényünk,
amint mostan kíván, illő tisztelettel, általam kéreti,
hogy mátkája ágyát adják által neki.
Mely szívességükért nagy lesz köszönetünk,
vagy, ha úgy akarják, hát meg is fizetünk.
Ha meg tudunk alkudni majd a portékán,
gondolom, hogy nem lesz száz forint az ára.
De hogyha nem tudunk megalkudni könnyen,
a vőlegény majd elviszi ingyen.
De mi nem akarjuk a kegyelmetek kárát,
megadjuk a tűnek és cérnának az árát.
Alku után több legény körbefogja az ágyat, úgy indul el a menet. A falu apraja-nagyja figyeli, vagy csatlakozik hozzájuk, amíg az egyik házból a másikba érnek, közben kajánul énekelnek:
Este viszik a menyasszony ágyát,
elvesztették a nyoszolya lábát,
vigyázz Gazsi, nem fekszel az ágyba,
míg elé nem lesz a nyoszolya négy lába.
Esküvő előtti napon, vagy reggelén, a vőlegény családja „kikéri” a menyasszonyt. Szép verseket mondanak, majd ekképpen is válaszolnak. Megható végighallgatni, mindenki megkönnyezi a megható verseket és búcsúztatókat.
(A vőlegény házánál.)
Tisztelt gyülekezet!
Isten szent nevében induljunk el innen,
csendes békességben.
Vőlegény urunknak keressük fel párját,
az ő drága kincsét, édes menyasszonyát.
Szerezzünk neki örömet, boldogságot,
hozzunk a keblére egy szép gyöngyvirágot.
Tisztelt gyülekezet! Isten szent nevében
gyerünk a menyasszonyért a legnagyobb rendben.
Az egész család, a vendégekkel együtt indul a menyasszony házához, és ott hangzik el a menyasszony kikérése:
Szerencsés jó napot adjon az Úristen!
Hála, hogy e napra fölriadtunk.
Éppen eljött már az óra, melyben magzatjoknak
oltárhoz kell lépni, mint menyasszonynak.
E járatban jöttünk tehát e hajlékba,
Hogy elvezessük őt Isten házába.
Kérjük azért szépen a kedves szülőket,
eresszék az útra kedves szülöttjüket.
Bevezetik a menyasszonyt.
Tisztelt vőlegényünk! Mi történt most éppen
amint a konyhából a szobába léptem:
azt hittem, angyal a mennyországból jött el,
hogy a lakodalomba ő is részt vegyen.
Koszorú a fején, virág a kezében,
gyönyörű napsugár csillog a szemében.
Gyönyörűségesen fel van öltöztetve,
nem is hiszem, hogy nem angyal öltöztette.
Az bizony! Mégpedig Gábriel arkangyal,
ki szövetségben van a szűz lányokkal.
Szivárványdarabból vagyon a ruhája,
a hajnal kertjéből van a koszorúja.
A kincses szekéren szépen megérkezett;
tessék vőlegény úr, fogjon vele kezet!
Taps és ujjongás követi az elhangzottakat.
A fehérruhába öltözött, fátyollal ékesített, mirtuszkoszorús menyasszonyt és a vőlegényt (akinek fekete ünnepi ruhája zsebét mirtuszcsokor díszíti), a násznéppel együtt lovas fogat szállította abban az időben a szomszéd falu templomába. Lovakon, kocsikon röpködnek a díszek, színes szalagok. Jókedvűen, dalolva, cigányzene kísérettel teszik meg az utat.
Előírt sorrendben, csendben érkeznek a templom elé, hogy Isten színe előtt örökre összekössék életüket. Akkor ez a szertartás komolyan köttetett, valóban „holtomiglan-holtodiglan” egyezséget jelentett. Hívő, vallásos nép lakta a kis falut, akik nem szegték meg a parancsokat. Élték nehéz életüket békességben, talán nem mindenki boldogságban, de hűséggel, mint Malvinka is.
A szertartás után a pántlikákkal, virággal földíszített lovas-kocsik sorakoznak a templom közelében, a vendégsereg elhelyezkedik, majd indul a násznép, utánuk a vendégsereg. Jó kedéllyel, dalolva teszik meg a két község közötti utat. A templomból visszaérve, a násznagy mondja a köszöntőt:
Legyen az Istennek dicsőség az égben,
szerencsével jártuk, nagy dolgot hajtottunk végre.
Legyen az Úristen vezérünk mindenben,
ami még hátra van, érjen véget szépen.
Legyen az új párnak a mai esküvése
lelkeinek örök javára, üdvére.
Az Isten áldása szálljon le fejükre,
valamint az őket nemző jó szülőkre.
Hangos éljenzés követi mondókáját. A vendégek elfoglalják helyüket a helyiségben – a falak-kifeszített ponyvák mentén – hosszan megterített asztalok mellett, a háziak és a násznagy segítségével. Amikor mindenki megtalálja a maga helyét, elhelyezkedik, a gazdasszonyok pedig házilag főzött gyümölcs-pálinkát, hordanak körbe, és megkezdik az étel kihordását, a násznagy pedig folytatja köszöntőjét.
Dicsérettel legyen ez a hajlék tele,
csendességben legyünk, beszédem hallják,
szomorúság-bánat mitőlünk távozzék.
Aki nem tud semmit, most tőlem hallja:
Uraim az asztal meg vagyon terítve!
Jönnek majd az étkek is mindjárt sorra,
ez a sok legénység nem áll itt hiába.
Nehogy az asztalon az étel meghűljön,
s fölmelegítése dologba kerüljön.
Tessék uraim helyre telepedni,
a muzsikusoknak is meg kell melegedni.
Méltó hát, hogy itten az öröm terjedjen,
ételben-italban testünk részt vehessen.
De ne féljen senki, hogy csömört fog kapni,
gyomrát minálunk nem rontja el senki.
Vőfélyek érkeztek messzi Ázsiából,
a magyarok régi, híres hazájából.
Ügyességben nincsen párjuk a világban,
panasz tehát nem lesz a felszolgálásban.
Én mindent, ami tőlem telik, elkövetek,
jó gondolattal legyenek kegyelmetek.
Taps és éljenzés követi az elhangzottakat, közben mindenki megfogja poharát, majd koccintás után kiürítik. Kezdődhet a lakoma, miközben többször újabb köszöntések hangzanak el. A poharakat mindig újratöltik, és a hangulat egyre emelkedik. Beszélgetnek, poharak emelgetésével köszöntgetik a távolabb ülőket.
Abban az időben étkezéseknél sajáttermésű, akkor még otelló és noa- szőlőből készült borral kínálták a vendégeket. Később apám tanácsára már nemes szőlőtőkéket telepítenek, így a rossz, emberi szervezetre káros direkt-termő szőlő termesztését szinte teljesen megszüntették.
A vendéglátás sokáig tart. Ott is az a szokás járta, hogy a násznagy, majd a szülők-rokonok (csak férfiak) pohárral a kezükben köszöntik a fiatal párt, jókívánságokat mondanak.
Fiatal vőfély jelenik meg, és szól a vendégekhez.
Most jövök, érkezek ama tartományból,
francia királynak híres udvarából,
melynek kerítése vagyon rozmaring szálból.
Hogy eléjük adjam jövetelem okát,
hallgassák meg minden utas szándékát.
E járatba jöttem a hajlékba,
hogy a kérészség keljen fel százára
és kísérjen el engem e szép mulatságba.
A következő belépő mondókája:
Szerencsés jó estét násznagy uraméknak,
végére jutottunk, ím hosszú utunknak.
Alázattal kérjük a jelenvalókat,
hogyha meghallgatnák egy némely szavunkat.
A mi kis seregünk odakinn vagyon,
a hosszú út alatt elfáradt nagyon.
Fogadják be őket vidám hajlékukba,
szeszeltessék őket szép mulatságukba.
Vidáman folyik a lakoma. A vacsora finom, egész tyúkokból főzött leves, amibe akkori szokás szerint kenyeret aprítottak. Azt töltött káposzta követte, frissen vágott sertéshúsból főzve. Ezt sült baromfihús követte köretekkel, majd disznótoros sült hurka-kolbász. Csak bírja a vendégsereg gyomra a sok finom falatot!
Következnek a vőfélyek versengései:
Uraim halljunk szót, szólok igazságot,
nem mondok én tréfát, hanem valóságot.
Adjanak hát nekem egy kis valóságot,
amíg elbeszélem a szent házasságot.
Ádámot az Isten mikor teremtette,
a szent házasságot még akkor szerette.
Ádámnak egy oldala csontját kivette,
melyből Éva asszonyt mellé készítette.
Maga volt a vőfély az Egek királya,
amint a Mózes szent históriája
híven elénk tárja, bár ki-ki vizsgálja,
s minden értelem ezt bámulva csodálja.
E szent rendelése az egek Urának
tetszett minden Ádám oly maradékának,
mint evangélistáknak, pátriárkáknak,
páratlan életet kevesen tartának.
Boldognak is lehet bizony azt mondani,
kit az Úr jó társsal szeret megáldani.
Sokféle példát lehetne felsorolni,
mivel be lehetne ezt bizonyítani.
Boldog, kinek van háza és jó felesége,
mert a jó feleség a ház ékessége.
Boldog, kit úgy megáld Isten őfelsége,
ezt ki-ki elhiggye, – itt versemnek vége.
Megjelenik a kis vőfély, kicsit megböki társát, és elkezdi mondókáját:
Állj félre barátom, majd én is beszélek,
még ilyen legénytől, mint te, sose félek.
Magányos életet veled nem cserélek,
élj te csak párosan, én egyedül élek.
Nem valla színt Pálnak sose felesége,
Krisztus keresztje volt a gyönyörűsége.
Agyam is lőn az ő öröksége,
és mégis adatott mennyben dicsősége.
Soknak a házasság nagyon nagy kárára
nem mindenki talál egy kedves párjára,
sem szent Erzsébetre, s Mária anyára,
sőt, sok ember talál hazug Delillára!
Amaz erős Sámson, hogy társa szavának hitt
a hazug beszédű rossz Delillájának,
halálos szerelmet okozott magának,
mely által vége lett élete napjának.
Jobb pajtás, te is meg nem házasodol,
majd úgy a konyháról te sem gondoskodol.
Majd hidd meg, mikorra majd megpárosodol,
mint mit egyetek, ketten azon sopánkodol.
Kell a gazdasszonynak rosta, szita, kanál,
akarná, hogy rögtön 100 ökröt hajtanál.
Majd ott is vakarod, ahol nem is viszket,
hogyha feleséged ily dolgokra késztet.
Az első vőfély erre így felel:
Hallod, barátom? Állj meg még egy szóra!
Nem hívlak ám most vacsorára, borra,
hanem megfelelek az előbbi szóra,
hogy a megbomlott eszed fordíthassam jóra.
Igaz, hogy szent Pálnak nem volt felesége,
de nem azért lett ám mennyben öröksége,
hanem mivel példás volt az ő szentsége;
azért lett csak neki mennyben öröksége.
Lám, hiszen Júdás is nőtlen legény volt,
De, hogy méterétől hirtelen elpártolt,
felakasztá magát, a pokolba jutott,
hogy álnokságáért keservesen lakolt.
Rossz Delillája volt az igaz Sámsonnak,
de – hogy így járt, oka ő maga annak,
nem kell kibeszélni mindent az asszonynak,
mivel hogy ők titkot tartani nem tudnak.
Barátom, nagy kincs a jó asszony a háznál,
ha ők nem volnának, most sem járnál,
ki tudja, mily ország szélén kuruttyolnál.
Azért hát jobb volna, ha te nem is szólnál,
igaz az asszonyok olyat is kívánnak,
miket a férfiak nekik nem adhatnak.
De meg kell engedni barátom azoknak,
kik a férfiak bordáikból vannak.
Sok példát hozhatnék fel históriámból,
mind a régi, mind az utóbbi világból:
Mennyi jó származik a szent házasságból!
Látod, ez atyafi nem vesz ki sodromból.
A vidám társaság ekképpen szól a kínálgatásra:
Reszket már a kezem a pohár fogásába,
nem akar gurulni bor a torkocskámba!
Lassan mindenki eltelik a sok finom étellel, majd a süteményekkel, a násznagy idejét látja az új pár kikérésének.
Csendességet kérek, hallják kegyelmetek,
elbeszélek egy furcsa történetet,
amely a házigazdánk kamrájában esett,
mindjárt el is mondom, várjanak keveset.
De hazudni nem tudok, annyit mondok,
csak, mikor a számat beszédre indítom:
Tegnap egy kis kölest töltöttünk a zsákba,
s valami száz helyen ki van körül vágva.
Föl kéne szedni a sok kölest, mindjárt,
e végre kikérem én az új házaspárt.
Még mi itt mulatunk, addig ők felszedik,
úgyis túlságosan nagyok a körmeik.
Mindig éjfélkor kezdik a menyasszonytáncot. A násznagy felkéri menyasszonyt, közben elmondja versét.
Íme, itt áll előttünk az ékes menyasszony,
hogy hajdonfővel utolsót mulasson,
és minden vendégnek egy nótát juttasson,
az ajándékokból majd új cipőt varrasson.
Táncoljon hát vele mindenki egy kurtát,
de le ne tiporják a cipője sarkát,
gondoljanak arra, hogy drága pénzért varrták.
Az asztal közepén egy üres tányér,
a táncot én kezdem, a többi még ráér.
Menjenek el tehát, tízesért, százasért,
te meg cigány, húzd rá, játssz az új házaspárért.
Okulás kedvéért, feltűnően a legnagyobb értékű bankjegyet dob a vesszőből font kosárba. Ezután szokásos sorrendben kérik fel a menyasszonyt, mindenki egy fordulóra, és követik a násznagyot. Az összegyűlt pénzből a fiatal pár majd megvásárolja azt, amire leginkább szükségük lesz házaséletük indulásához. Esetünkben a menyasszony egy üsző árát táncolta össze.
A tánc befejeztével ifjú menyecskék elkísérik a menyasszonyt egy külön szobába, ahol átöltöztetik szép népviseleti menyecskeruhába. Abban az időben, a faluban még mindenki kizárólag népviseleti ruhát hordott. Az ifiasszony hosszú fekete haját középen elválasztották, majd elölről indulva, mindkét oldalon négyes fonatot fontak belőle, majd a fülei fölött, azokat kissé takarva, hátul pedig kontyba fogták az egészet. Az első alkalommal piros-rózsamintás delén kendőből érdekes kis fészket kötnek az ifjúasszony fejére. Az egész fejdíszt, a kendőt hátul érdekes módon csomóba kötik össze, s ezt a műveletet úgy fejezik ki, hogy „kikötik” az új menyecske fejét.
A lányok akkoriban „hajdonfőn” (fejfedő nélkül) jártak, hátul a hajuk hármas fonatba fonva, a fonat végefelé a pántlikát (szalag) masnira kötve, csak hideg-időben kötnek kendőt a fejükre, álluk alatt összecsomózva.
Ezután a menyecske kivezetése következik, amit még mindig a násznagy mond el.
Tisztelt vendégeim!
Most egy új hírt mondok,
amit én maguknak tudtukra adok.
A lányok serege eggyel fogyatkozott,
az asszonyoké pedig eggyel gyarapodott.
Kit az előbb láttak hajdonfővel,
most itt áll asszonyfővel!
A mulatság általában hajnalig tart, cigányzene mellett, – magyar-nótákat énekelve, táncolva, közben bort, süteményeket fogyasztva. De akadnak olyanok is a társaságban, akik nem tudják befejezni a mulatozást, még másnap is esznek-isznak, folytatják a dínom-dánomot. Némelyikük a túlzott szeszesitaltól elálmosodik, és valahol meghúzva magát, elalszik, másnap mit sem tudva arról, mi történt vele.
Hajnalban (vagy reggel), a menyasszonyi házban a násznagy feladata a menyasszony búcsúztatása.
Tisztelt násznép!
Halljunk egy pár búcsúszavakat,
mielőtt itthagynánk ez érdemes házatokat.
Mert illő, hogy mikor ily nagy útra indulna,
Isten s ember előtt híven leszámolja,
kedves menyasszonyunk e módon szólna,
ha szív érzelmétől szavakhoz jutna;
elmondom tehát nevében, amit elméje gondola.
Ilyenformán volna, látom a búcsúszót:
Örömmel virradt fel reám e szent reggel.
Örömmel üdvözlöm, mert
ártatlan nagy bánat fogja őt el,
mert a házasélet útjára lép fel.
Hosszú az én utam, amire indulok,
ezért óh, Istenem tehozzád fordulok.
Kérlek, óh el ne hagyj nehéz sorsomban,
Szent Fiaddal együtt állj mellettem nyomban,
mert ma változik meg az életem útja,
vagy sírig örömre, vagy örökös búra.
Add, hogy boldog legyen az én páros életem,
édes Jézus, kérlek, maradj holtig velem.
Dicsőség legyen a nagy magasságban,
éltessen az Isten, fénylő boldogságban.
Aki nekem rendel egy igaz társat,
kivel elnyerem a mennyek országát.
Reszketnek ajkaim a belső félelemtől,
de még jobban remeg szívem a szeretettől.
Engedd meg óh Atyám, ha megbántottalak,
hogy én téged sokszor szomorítottalak.
Kérlek az Istenre, bocsássd meg vétkem,
hogy el ne veszítsem én szegény lelkem.
Az Isten áldjon meg ezekért téged,
és szent országába vigye fel a lelked.
Majd kiesik lelkem megbágyadt helyéről,
könnyeim, mint a patak úgy folynak szememből.
Midőn hozzád nyújtom ezen búcsúzásom,
kedves édesatyám, tőletek el kell válnom.
Oh szerelmes anyám, látom, miként indulsz,
ájulástól talán többé meg se vidulsz.
Ismerem te gyenge anyai szívedet,
asszonyi erőtlenségedet.
Sajnálni fogod, engem, mint neveltél,
emlőiddel tápláltál, a széltől őriztél.
Óh, édes jó anyám, ne epeszd magadat,
bocsáss el engem, kedves leányodat.
Ha megbántottalak, Krisztus sebeire kérlek,
bocsásd meg az ő szent nevére.
Fizesse meg Isten sok fáradságodat,
énmellettem tett sok dajkálásodat.
Vegyen fel ezekért téged a mennybe,
vigadjál szüntelen örök dicsőségbe’.
Kedves testvére(i)m, hozzátok is szólok,
Mielőtt ezúttal tőletek elválok.
Az Isten áldása szálljon a fejetekre,
oly bőven, miként harmat száll a földre.
Végtéren vigyen fel benneteket a mennybe,
hogy részetek legyen az örök életbe’.
Kedves lánypajtásim, hozzátok fordulok,
ha rátok nézek, szinte megvidulok.
De seregetekből már útra indulok,
éppen ezért mostan egy kissé búsulok.
Nem lesz már többé köztetek maradásom,
mert férjem házánál leszen én lakásom;
hogy férjem akarja, úgy leszen járásom.
Haj – de hamar elmúlt az én leányságom.
Az Úristen adjon nektek egy hű párt,
és szívből szeretett szerelmes hites társat.
És társaitok soha el ne hagyjon,
végül az egekbe magához fogadjon.
Kedves alsó, felső jószívű szomszédim,
és kik jelen vagytok, rokonaim, barátaim,
az Isten áldjon meg titeket fejenként,
hogy ne érezzetek földön fájdalmat,
s ki az itt maradóknak kívánok jókedvet,
nekünk utasoknak boldog megérkeztet.
A megható búcsúzó szavakra sokan meghatódva, szemüket törölgetik, majd ezután a közelebbi rokonság elkíséri az ifjú menyecskét a vőlegény házához.
Szózat a vőlegény szüleihez:
Alázatossággal léptünk be hozzátok,
Tisztelt házigazda, és mindnyájan: tudjátok,
hogy egy új tagot hoztunk e hajlékba,
akinek szószólója én vagyok.
Kérem tisztelt uraim, nem mint idegen
jött ő ide, kedves szülői drága köribe.
Hazajött ő, bár mégse egészen,
lakása ezen túl itt lészen.
Szeretettel kéri mindnyájatokat,
fogadjátok őt be, mint leányotokat.
A vőlegény háznál megvendégelték az új rokonságot, akik elhozták a menyecskét, rövid ideig még beszélgettek, aztán lassan-lassan szétszéledt a népség, mindenki, aki tehette, hazament kipihenni a hosszúra nyúlt vígasságot.
Abban az időben még nem volt divatban egyszerű falusi emberek körében a nászút. A fiatalok elvonultak, általában a menyecske költözött a férfi házába.
A fiatal pár kapta a „tisztaszobát”, amit szépen feldíszített, hímzett terítőkkel takart, hatalmas pehely- és tollpárnákkal, dunyhákkal feldúcolt, faragott nyoszolya (ágy) uralt. A szoba másik sarkában, háromszögben sötét színű, faragott lóca foglalta el a helyet, előtte hatalmas, nehéz asztallal. A berendezést képezte még néhány karosszék, egy festett tulipános láda, almárium, tetején kis állótükör, gyertyák, apró tárgyak, csecse-becsék, fényképek, általában a szülők esküvői fényképe, az apa vagy fiútestvér katonaképe. A falon feszület, néhány szentkép – Jézusszíve, Mária Kisjézussal.
A „szarval” mázolt padlót házilag szőtt, színes rongyszőnyeg borította. (Elnézést kérek a kifejezésért, de így hívták azt az anyagot, amelyet a temető mellől hordott agyagos, „apoka” agyag-földhöz kötőanyagként tehéntrágyát kevertek.) Ezzel mázolták a ház előtti „padot” (döngölt folyosót), a konyhát, kamrát, néhol még a szobát is. Később a gazdagabb családok a tisztaszobát már fapadlóval borították, de ők is házilag, rongycsíkokból szőtt pokrócokkal borították be. A lakás berendezése szerény, a legtöbb ház alacsony, kicsi ablakokkal.
A fiatal házaspárnak két gyermeke született, egy leány, egy fiú. A kislány szakasztott anyja, mire ő felserdül, ugyanaz a fekete haj, feketerigó-szem, szépen ívelt orr, sudár termet. Sok színésznő megirigyelheti termetét-szépségét. Amikor sok-sok év után apám temetésén megláttam, előbb azt hittem, az anyjával állok szemben, csak hát közben eltelt vagy húsz esztendő…
10 hozzászólás
Olvaslak,élvezettel falom a sorokat.Ez a lakodalmi hangulat ez az óriási terjedelem, amit felteszel ide nekünk, fergeteges.Minden tekintetben.Színes, olvasmányos írásodhoz nagy tisztelettel gratulálok.Marietta
Marietta Kedves!
Gratulálok Neked, hogy ilyen hamar elolvastad a valóban hosszúra nyúlt részletet. Nem akartam kettétörni ezt, mivel akkor nehezebb az olvasónak az elejéhez visszaemlékezni.
A megyjegyzésben mindig jelzem, hány karakter, hogy ne lepjen meg senkit a terjedelem.
Öülök, ha ez is tetszett. Köszönöm.
Szeretettel: Kata
Nem zavart a terjedelem, nem is vettem észre olvasás közben. Régebben is olvastam róla hogy zajlottak az esküvők, de egész más a visszaemlékezéseidet olvasni: személyesebb, élményszerűbb, élvezhetőbb.
Ez a rész valóban hosszabb, de nem akartam kihagyni, mivel a kötetem része. Köszönöm az érdelődésedet.
Kata
Katám!
Szörnyű ez a technika,írtam egy részletes h.szólást és nincs sehol.Most csak annyit,hogy köszönöm az élményt.
szeretettel ölellek:Vali
Kedves Valika!
Én is játam már úgy, nem is egyszer, s mások is, mert a Fórum-nál gyakori megjegyzést találni erre. Köszönöm az édeklődésedet, és az értékelést is. Mindig szívesen látlak, tudod!Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon élveztem a hangulatot, a lakodalmi rigmusokat és
ahogy ezt megéltem az valami fantasztikus!
Gratulálok!
Ölellek: Lyza
Kedves Lyz!
Bizony, nagyon érdekesek voltak azok a régi falusi lakodalmak. Néhányat én is végigélveztem.
Köszönöm az érdeklődésedet.
Ölellek: Kata
Kedves Kata!
A regény ezen fejezete is nagyon tetszett, és nagyon értékes.
Ahogyan leírod a lakodalmat, az felér egy néprajzi tanulmánnyal, jó hogy megmarad az utókornak.
Szeretettel gratulálok: Zagyvapart.
Örülök, hogy olvasod a történetet, mert amit én ebben a regényemben leírok, az mind valódi, megtörtént eseményt takar, ill. most már inkább felelevenít. Nagyon érdekes, ahogyan a falvakban – legalább is ott, ahol én születtem – olyan szertartásosan játszották-élték végig az ilyen eseményeket. Hamar elkerültem onnan, de az ott átéltek örökre belém ivódtak, s nagyon jó rájuk visszaemlékezni.
Szeretettel üdvözöllek: Kata