Életút

Gumikesztyűs kezek nyúltak érte, néhány pillanatig nem lélegzett, azután felsírt. Anyja mellén szopás közben elaludt, majd szépen helyére rakta a játékokat az óvodai polcon. Boldogan mosolygott, mert a tanítónéni azt mondta neki, szépen gömbölyíti az "a" betűt, és amikor a helyére ment a szóbeli érettségin, tudta, hogy a profnak igaza volt abban a vitában a diplomaosztás előtt. A lányt megcsókolta a kapuban, azután felvágta az esküvői tortát, és életében először felpofozta kamaszodó fiát. Az igazgatói irodában elolvasta a napi postát, rápillantott a titkárnő, Marcsi kerek fenekére, és a válóperes-ügyvédnek átutalta a tiszteletdíjat. Mikor unokájával hazaért a sétából, szorítást érzett a szíve tájékán, a kórházból hazafelé-jövet bement a székházba. Elbocsájtott húsz embert a cégtől, fátyolos szemmel pillantotta meg a zöld falakat a harmadik infarktus után, majd az íróasztalfiókból egy tízezrest nyújtott kamaszodó unokájának. Végigsimította kopasz homlokát a tükör előtt, a konferencia záróelőadása végén fejhajtással nyugtázta a tapsot, és érdektelenül pillantott Marcsi szottyadt fenekére az ágyban. A hivatali liftben elsötétült előtte a világ, gumikesztyűs kezek nyúltak érte, ámen, mondta a pap, és a tömeg lassan oszlani kezdett.