Ellentétek

A rózsa azért rózsa, mert van mellette szegfű is…

A Földön, mindent a vele ellenkező megnyilvánulás kelt életre.
Ahhoz pedig, hogy valamiről véleményt mondhass, ismerned kell, és ehhez viszonyítási alapra is szükséged van…
Hiszen próbáld csak meg szavakba önteni a cukor lágyságát addig, amíg nem élted a só marását. Számtalan lehetőséged van a megfogalmazásra, például azt mondod:
– Olyan finoman bizsergeti nyelvem az édes massza, mint bőrömet a nyáresti fuvallat.
Tehát hasonlítanod kellett valamihez, amit ismersz. Azonban a nyári szellő is azért lehet olyan simogatóan finom, mert annak előtte a vihar köpenyébe rejtve a sugarakat, felkorbácsolta a házak feletti légtengert, hogy vérével táplálja az életet. Ha pedig egyszerűen annyit mondasz válaszként:
– Édes.
Én azt kérdem, honnan tudod milyen az édes? És adom a választ. – Hát onnan, hogy érezted a keserűt…
Amikor csak egyfajta hatást ismersz, nem tarthatod azt sem jónak, sem kevésnek. Meg kell érezd mindennek az ellenkező megnyilvánulását is ahhoz, hogy értékelni tudd őt magát…
E törvény minden téren igaz, keress rá ellenpéldát, soha nem fogsz találni!
A szép lány csak azok révén ragyoghat kik nem a testi adottság, hanem egyéb, általuk teremtett érték eszközlésével tündökölnek. A gyorsfutó atléta csak a lassú emberhez képest szélsebes, a gazdag ember csak a szegény mellett lehet valaki, a fekete pedig a fehér révén fekete. Csukd be a szemed, és mondd el mit látsz! Feketét? Nem… Te a semmit látod, de mivel ismered a fehéret, így hozzá képest viszonyítod a csukott szem alatti sötétséget a fekete jelzővel. Kérdezz meg egy világtalan embert, hogy milyen érzés csak a feketét látni, de ő azt fogja felelni:
– Mi az a fekete? Hiszen ahhoz ismernem kellene a fehéret, de én nem látok semmit.

Te azonban érzékelsz mindent, kizárólag rajtad áll, minek adsz létjogosultságot.
A szépnek, vagy ellenpontjának, a fájdalomnak…