Szervusz Kedves … !
Nagyon régen írtam emilt, és nem nagyon tudom már hogyan is kellene hozzákezdeni, de azért mégiscsak megpróbálkozom vele. Nem tudom, fogod e olvasni ezt az üzenetet, ma délutánig, elég kicsi az esélye, de azért megírom.
Ma délután mindenképp szeretnék veled találkozni, akárhogy döntesz is majd egyszer, de mielőtt elmegyek, szeretnék mégegyszer mélyen a szemedbe nézni, és látni azt, ami még anno, egy évvel ezelőtt megbabonázott, és azóta is rabul ejt, szabadulást nem reméltetve.
Furcsa az élet. Nagyon furcsa. Birodalmak jönnek, birodalmak mennek, de az ember egyszerű vágyai ugyanazok maradnak- mindig csak a boldogságot keresi, de sokszor reménytelenül elveszti azt, amit már annyira a sajátjának érzett, és van, hogy nem kaphatja vissza többé, viszont annak is valóra kell válnia, mit a szív diktál, és nem hagyja nyugodni az embert.
Egy esős napon kezdődött. Ott álltál az esőben, és néztél az egyre távolodó sötétvörös jármű alakja után. Álltál, és hallgattad az egyre messzebbről visszaszűrődő zajt, melyet a motor keltett. Álltál az esőben, és vártál. Vártad a csodát, mely már régóta elkerült. Akkor még nem tudtad, hogy egyszer be fog teljesülni sorsod, melyet az Ő keze irányít.
Ma is egy esős nap van, és én várok rád. Várlak valahol messze, messze, ott ahol nem létezik más csak a minket összekötő, elválaszthatatlan isteni kapocs. Ott várlak én téged, és érezlek itt, belül a szívemben. Kérlek téged, sohase hagyj magamra, szükségem van rád minden napomban, percemben, órámban, pillanatomban. Szükségem van valakire, aki mindig mellettem áll a nehéz döntéseknél. Kérlek, légy a lelki támaszom háború idején, felmelegítőm vad télvíz hidegén. Ne hagyd, hogy a való világ eltörölje apró lelkemet az univerzum sűrűjéből.
Elmegyek. Holnap reggel. A 6:43-as vonattal mindenképp, de sajnos nem tudom neked megmondani, mikor nézek ismét vissza ez egyre kiesebbé, sötétebbé váló tájra, talán már vasárnap, de lehet hogy csak hétfőn, vagy valamikor a jövő hét folyamán sodor majd errefele a forgandó szerencse, ahogy jön, úgy fogadom el.
Addigis élj vidáman, nevess sokat, és érezd jól magad.
Üdvözlettel
…