Most olvastam, hogy elmentél.
Ötvennégy kilométer távolságra éltünk egymástól, itt az Alpok alatt, mégsem találkoztunk soha. A nyolc hónap alatt, amíg itt voltál, kétszer írtam Neked. Tavaly június 04.-én a haikuid alá ennyit: „Az egyik jobb, mint a másik.”
Másodszor, július 7.-én pedig ezt írtam: „Nekem is tetszik a munkád.” Mindkétszer kevés szóval megköszönted. Ennyi volt… Mindössze kétszer.
Hányszor és hány embernek írtam hosszan, olyanoknak, akikkel nem egy nyelvet beszéltünk! Akik nem értettek. Vagy csak úgy tettek… Vagy nem is akartak megérteni.
Nézem a fotód. Mosolytalan arcod fehér szakáll fedi. Szád kissé lefelé görbül. Kéknek tűnő szemeidben mintha szomorúság vibrálna. Talán egy kis riadt visszahúzódást, lemondást, bánatot, csalódottságot is belemagyarázhatok.
a búcsúzó nap
a hegy fölött arcodra
bánatot szitál
A kezed, amit nem volt alkalmam megszorítani, nem látom. Akár hátrakötve is el tudom képzelni. Mintha állnál egy fal előtt és szavak nélkül mondanád: Nem futottam el soha semmi elől. Most sem teszem… Állva maradok, amíg tudok.
A költeményeiden „kívül” csak ritkán, s csak keveset szóltál. Így maradsz meg nekem Laci. Nézel komolyan, kicsit szomorúan, némán, számonkérés, zokszó és szemrehányás nélkül. Nem átkozódsz, nem vádolsz, nem omlasz össze.
Azon kívül, amit a verseidben, válaszaidban elárultál magadról, semmit nem tudok Rólad. Azt is csak most vettem észre, hogy volt erőd, szemérmes méltósággal elköszönni. Figyelmetlen voltam, nem vettem észre, ezért megkésve, kissé szégyenkezve most köszönök el Tőled:
Nyugodjál békében.
véget ért utad
kézfogás mi elmaradt
fölfáj s elbocsát
antonius
16 hozzászólás
Kedves Antonius!
Csak csendben írom szavaim, hisz nehéz egyáltalán megtalálni őket.
Igen, a kézfogás oly sok esetben elmarad. Nagyon szépen köszöntél el Lászlótól. Írásod számomra sokkal többet mond a búcsúzó szavaknál. Nem figyelünk egymásra eléggé, nincs időnk, nincs türelmünk. S csupán halványan dereng már a megértés is bennünk. Nem gondolom, hogy egyetlen szó is, amit másokra hagytál, felesleges lett volna csak mert, nem egy nyelvet beszéltek. Amíg van, aki tanul soraidból, addig nem hiába írod le azokat.
Kívánom, hogy László békés nyugalomra leljen.
Szeretettel Rita
Mint mindig, most is gyönyörködöm a mondataidban. Hibát követtél el, amit jóvá kell tenned. Neked írni kell!
Köszönöm kedves szavaid. a
Szívemből szóltál és írtál, kedves Antonius. Köszönöm.
Leld meg örök békédet, drága Laci!
Kedves Zsanett!
Köszönöm, hogy megtiszteltél.
Üdv. a
Gyönyörű búcsú az elmenőtől, kedves Antonius. Sajnos nem ismertem Lászlót, de ha ide is írt és lehetőség van megismerni az írásait megteszem. Üdv. jega Ibolya
Ibolya kedves!
A taglistában a G-betűs oldalon megtalálod Geisz László műveit. Érdemes beleolvasni a munkáiba.
Köszönöm, hogy olvastál, értékeltél. a
Kedves Antal!
Nem voltál egyedül, aki nélkülözte Őt. Emlékszem, egyetlen egyszer időztem a "Suttogó fakoronák" alatt, s akkor is, a csendjét hallgatva, a saját csendemre gondoltam. Persze, nem haragudott meg ezért sem.
Néha önzők vagyunk, és nem vesszük észre az értékeket, s ha mégis, akkor is megfeledkezünk róluk.
Emberségedet példázza, hogy beismerted (Te is, mint azt most sokuknak meg kell tennie)hogy elfelejetettünk szólni, … Szép amit alkotsz Laci!
Szégyenkezzünk most együtt, Ő pedig nyugodjon békében!
pipacs
Pipacska kedves!
Ő egy szerény csendes ember volt. Ahogy látom, ő nem nagyon keresett kapcsolatot senkivel. Tisztességgel válaszolt a hozzászólásokra, de ő, legalábbis, az utóbbi időben, láthatóan nem szólt másokhoz.
Mindenképen veszteség a távozása.
Köszönöm, hogy olvastál. a
Szia!
Haibunod méltó búcsú. Fáj és hiánya örökre megmarad, de a benyomás, amit műveivel a szívedbe varázsolt, él.
Szeretettel: Eszti
Eszti kedves!
Azt gondolom, hogy néhány sor megemlékezést megérdemel egy olyan eltávozott társunk, aki hosszú időn át megosztotta velünk a gondolatait, érzelmi világának rezdüléseit, vívódásait.
Bevallom, hogy a műfajról azt sem tudnám, hogy létezik, ha nem figyeltem volna egy dekoratív vasmegyei hölgyre, (akit nemrégiben egyetemistának néztem) aki megismertette velünk.
Köszönöm, hogy olvastál és szóltál hozzám. a
Kedves Antal!
Köszönöm, hogy megírtad.
Zagyvapart.
Köszönöm Testvér, hogy olvastál. (Készülök hozzád.)
Üdv. a
Méltó búcsú, emlékezés.
Mariettsa
Köszönöm szépen Selanne.
Üdv. a
Szép, bensőséges búcsúztatódat szomorúan olvastam.
Jókai Annával mondom:
"Szeretnénk néha visszajönni még. Ezer év múlva. Százezer év múlva. Mindegy. Csak nem megszűnni."
Talán ezért is alkotunk: a magunk örömére, másokkal megosztani a gondoltainkat /magunkat/, és valamit hagyni magunk után…
Nem egyszer elgondolkodom azon, hogy a műveid tetszenek jobban, vagy a hozzászólásaid. Nagyon becsülöm mindkettőt.
Köszönöm, hogy megtiszteltél. a