Ma találtam meg a beérkező leveleim között az új hírt, arról jutott eszembe:
Jött az új hír, tanácsolták, hogy nem szabad tojást enni, talán annyit engedtek, hogy hetente esetleg lehet elfogyasztani. Sosem hittem, hogy ez igaz, mivel a tojásban nagyon sok egészséges táplálék van.
Sokan elhitték, majd visszatáncoltak, hogy egészséges a tojás, nyugodtan lehet enni, természetes erre, és mint mindenre ráillik, hogy mértékletesen.
Aztán jött a következő, amikor tanácsolták, hogy csak nagyon kevés sót szabad a szervezetünknek engedélyezni. Ebben sem hittem, megéreztem, hogy nem lehet igaz. Már kezdték észrevenni, hogy a sóhiány bizonyos esetekben halált is okozhat.
Ezért aztán mindenhol ízetlen vacak ételeket kezdtek készíteni és talán elhiszik, hogy az jó. Én is olyat kapok minden nap ebédre: Se íze, se bűze, akarom mondani: illata! És igaz: nem féltem, mert mielőtt megmelegítettem volna, kóstolás nélkül is tettem hozzá egy csipetnyi sót a levesekbe, mert hiányzott belőle, s ettől semmi bajom nem lett. Sajnos, minden ételt só nélkül készítenek, pl. a rántott-húst előzőleg nem sózzák, minden finom étel ízetlen, ráadásul nem zsírban sütik ki, ezért száraz. A levesbe való tésztákba, egy csepp tojást sem tesznek, talán nem is sózzák, ezért annak az adaléka: liszt és víz! (Követik az előírásokat, hogy mik ártanak, pedig az ételek is a fűszerektől lesznek jók és ehetők!)
Ma reggel benéztem a levelezéseim közé, hogy mik érkeztek.
Örömmel olvastam, első levél címe: Sózz, s a levelet melléklettel egy kedves ismerősöm küldte. Arra gondoltam, bár nem szokásom a különféle anyagok továbbítása, s ez nem az én művem, de érzem, jót teszek azzal, ha ezt mindenkivel ismertetem.
Ezért olvassátok szeretettel, s nyugodtan sózzátok meg a paradicsomot és zsíros-kenyeret, nem fog megártani, mert nem árt, hanem egészségetekre szolgál!
A következő részt készen kaptam:
**-**-**
„MAGYAROK ÉBRESZTŐ!
Tárgy: Sózz!
EZT ÉRDEMES VÉGIG OLVASNI MINDENKINEK!
FOLYTON VÁLTOZNAK AZ OKOS TANÁCSOK!?
Hát így állunk! Sózz!!!
A PÉNZ az ÚR!?
Gátlástalanul becsapnak bennünket!”
„Dr. Papp Lajos szívsebész professzor ezt mondja az előadásaiban már évek óta:
TALÁLJUK MEG MINDIG AZ EGÉSZSÉGES KÖZÉPUTAT!
A tojás után a só is…
1. Úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a sót. A magyar meséknek mindig komoly tanulsága van!
2. A kecske imádja és nyalogatja a sót, ha teheti, megkeresi!
3. A marhák egészségéhez "marhasót" adnak a jó gazdák a takarmányhoz!
(Korabeli emberek okosabbak voltak, mint a mostaniak?)
Ugye nem gondoljuk, hogyha az állatoknak szükségük van a sóra, akkor az ember képes nélküle egészségesen élni?
4. A királyok régen ügyeltek rá, hogy az országban, ha csak lehet, legyen egy sóbánya.
Ha nem volt, akkor az országnak ügyesen kellett lavíroznia, hogy mindig meg legyen a szükséges mennyiség, hiszen: A SÓ AZ ÉLET!
Nagyon nehéz több évtizednyi agresszív agymosást helyretenni.
Nem mennék bele összeesküvés elméletekbe, de sok mindent megmagyaráz, ha a dolgok mögé látunk és nem csak a felszínt nézegetjük.
A krónikus sóhiány először a vesét teszi tönkre szépen csendben, fájdalommentesen.
Utána jön a szív és érrendszer, majd a többi szerv, leggyakrabban a II. cukor-betegség.
A szervezet igyekszik tolerálni egy ideig, ha mi rosszul bánunk vele.
Ide sorolom a sok műételt a rengeteg adalékanyaggal, kivont, liofilizált, módosított stb. alkotóelemmel, amivel szervezetünk év-tízezredek alatt sem találkozott, így idegenként, ellenségként, feldolgozhatatlanként kezeli.
De a só elengedhetetlen az egészséges élethez, és nem adjuk meg neki kellő mennyiségben.
A legfrissebb kutatások bizonyítják, hogy nem lehet annyira sok sót enni, hogy ez okozzon problémát, pl. a magas-vérnyomást. Ez egy téveszme!
Sajnos nagyon sok orvos sem néz utána a kutatásoknak, csak elfogadja, amit beléjük sulykolnak.
Ha elő vennék az egyetemi tankönyveiket megtalálnák benne, hogy ideális esetben a szervezetben a NaCL (sónak) és a KCL (káliumnak) aránya 30:1-hez kell lenni. Intelligens szervezetünk a végsőkig védi az életet, ezért szinte a halál pillanatáig igyekszik a vérben fenntartani ezt az arány. Nem véletlen, hogy a Ringer oldat is ezt tartalmazza, illetve – ha jók az értesüléseim – a legutóbbi időkig, mert 1-2 éve megváltoztatták az arányt benne, akárcsak a laborleleteknél a tól-ig referencia értéket, ami sajnos igen rossz irányba viszi el a dolgot.
Ideális esetben, a szervezetben 142 mol/l (a NaCl), azaz a nátrium-klorid (só) mennyiség szükséges.
A legtöbb magyar ember ezzel sajnos nem "büszkélkedhet". "Áldásos" következménye a hibás reklámnak. Pedig ha egy egészséges embert, főként kisgyereket megfigyelsz, akit engednek a szülei úgy étkezni, ahogy ő kívánja, még a paradicsomot is megsózza. Miért is? Ja, hogy a paradicsomban magas a kálium szint és így helyreáll az egyensúly? Ki gondol közülünk erre?
Nagyszüleink egyszerűen tudták, hogy ezt vagy azt így kell enni, pl. a paradicsomot sózni kell, a görögdinnyét zsíros kenyérrel kell enni (a vitaminok egy része zsírban oldódik), a szalonnát hagymával kell enni (a hagyma rendben tartja a koleszterin szintet) stb.
Nem tudták ők ennek tudományos magyarázatát, csak megszokták gyermekkorban, hogy mit mivel helyes együtt enni. Éltek is 90 feletti életkort és legtöbbször "ágyban párnák közt" végelgyengülésben haltak meg (hacsak nem volt pl. háború)
Hol vagyunk mi ettől, az én korosztályommal (59) tele vannak a rendelők. Alig vonszolják magukat, súlyos rendszerbetegségekkel küzdenek. Ki gondol rá, hogy hol rontották el, hol az alap hiba. S ma már így adjuk tovább, beteggé téve szeretett gyermekeinket, unokáinkat.
Egy magyar kórboncnok orvostól nemrégiben azt olvastam, hogy "amikor kezdtem a pályámat, alig találtam olyan embert, akinek a veséje beteg lett volna, manapság alig találok egészségeset…" Ő már csak tudja, ő a legjobb diagnoszta.
Ez teljesen egybevág azzal, hogy a 60-70-es években kezdték el a hadjáratot a só ellen. Manapság tiszta sóhoz is nehéz hozzájutni. Szinte mindegyikben van "-", ami valamilyen káliumszármazékot jelent. S ez gyakran elképesztő mennyiséget tesz ki, pl. a Horváth Rozi féle só 30 %-a kálium. Tessék visszanézni, mit írtam, mi a helyes arány a szervezetben? 30:1 az NaCl és a KCl.
Így aztán nem csoda, hogy ennyire beteg a magyar ember.
Persze még sok oka van, de fizikai szinten bizony a só hiánynak előkelő a szerepe. (Összetett kérdés ez, belemehetnénk egyéni és csoport karmába is.., a helyes útról való letérésre, mely lelki betegségeket okoz és fizikailag is jelez, de most nem ez a téma.)
Egy saját tapasztalat: Két éve hideg huzattól lebénult a fél arcom. Több mint 10 éve nem voltam orvosnál, de mivel ezzel nem boldogultam az alternatív módszereimmel, kénytelen voltam elmenni. Úgy megörült nekem, hogy azonnal teljes kivizsgálásra küldött. A kardiológussal karöltve kiderítették, hogy magas a vérnyomásom. 150-155 szisztolés értéket mértek, 65-80 közötti diasztolést és 45-56 közötti pulzust. Az utóbbi kettővel egyáltalán nem foglalkoztak, csak és kizárólag a szisztolés értékkel. A legfrissebb amerikai kutatások szerint akkor lehet magas vérnyomásról beszélni, ha a diasztolés érték tartósan 90 fölött van. Nálam szó sem volt ilyenről. Azonnal kaptam három gyógyszert, melyet "sajnos életem végéig szednem kell".
Mondanom sem kell, hogy mai napig bontatlanul ott van mindhárom a polcon.
Az orvosi kommunikáció hatása alatt szinte zombiként én is kiváltottam. * * *
Jó tapasztalat volt ez arra, hogy sokan miért képtelenek jól működő alternatív módszert végigvinni…
Tehát végiggondoltam, hogy mit tudok, mit csinálok rosszul, mi a lelki ok, min kell változtatnom. Régóta halogattam, hogy jobban odafigyeljek a vízivásra és a sózásra.
(Ötven évig éltem sószegény diétán, gyerekkori orvosi tanácsra, azt hiszem csak a gondolkodásomnak és az egyéb életmódomnak köszönhettem, hogy nem ültem én is a rendelői folyosón naphosszat.)
A lényeg: Beosztottam a napi 2,5 liter vizet, és figyeltem rá, hogy amikor idő van, megigyam.
Elhagytam a reggeli édes tésztát (túrós batyu, kakaós csiga, briós stb.), és áttértem a vajas, tejfölös vagy gabonakrémes rozskenyérre, melyet alaposan megsóztam és zöldséggel vagy rántottával ettem, mivel lakto-vega étrendet követek.
A vérnyomásom négy hónap alatt tartósan beállt 120-130 per 70-80 közé.
A mostani kánikulában is tartom ezt, bár ma már ritkán mérem.
Ebben a hőségben minden negyedik pohár vízbe teszek egy nagy-csipetnyi sót és arra gondolok, hogy levest iszom, így lecsúszik. Muszáj pótolni a kiizzadt sót!
A nyomelemek pótlására pedig a megfelelő zöldség – gyümölcs étrendet javaslom, amit lehet, ebben a nagy melegben nyersen.
Egy angol orvos utána eredt a hirtelen szívhaláloknak, melyek elsősorban sportolók között voltak gyakoriak, ill. ennek volt nyoma.
Azt találta, hogy ismétlem minden esetben a felborult a szervezetben a NaCl: KCl arány. Ezek a sportolók (fiatal felnőttek és gyerekek) zömében vega-étrendet követtek, sok szóját (a szójában baromi magas a kálium aránya, mi itt a Kárpát-medencében nem is ettünk szóját, de még az állatainknak sem adtunk). Ettek, ittak, nagyon keveset sóztak és egy meccs vagy edzés után szomjukat nem sózott vízzel, hanem kólával oltották. Emlékezetes az a fiatal magyar focista esete, aki a feleségével és kicsi gyermekével élt kinn Görögországban, és egy meccs után lenyomott egy flakon kólát, összeesett és meghalt.
Diagnózis: szívmegállás. Nem megyek bele a részletekbe…
Szóval: valahogy így van!”
Eddig a hír!
**.*.**
Én annyit teszek hozzá: Egész életemben és a családunk normál-mennyiségben sózott, egészségesek voltunk. Én már mindnyájatokhoz képest idős korban élek, én se féltem soha a sótól, és szerencsémre nem hittem annak, hogy az árthat! A tojással is így voltam. Nem hittem, hogy árt az emberi szervezetnek.
Apám jelszavát követtem: mindig, mindenben megtartani az egyensúlyt, tehát: semmit sem szabad túlzásba vinni.
Tehát egy tányér levesbe, sem a zsíros-kenyérre nem kell egy egész kanál sót tenni, de minden odaillő ételhez megfelelő mennyiséget ne sajnáljuk használni, mert egészségünkre válik!
Mindnyájatoknak jó egészséget kívánok!
13 hozzászólás
Kedves Kata! Nagy érdeklődéssel olvastam, ez egy mindenkit érdeklő/érintő téma. Napjaink egyik frázisa az "egészséges életmód" E címszó alatt sokszor minden hülyeséget eladnak a fogyasztói társadalom jeles polgárainak, vagyis nekünk! Egyetértek a cikk írójával és Veled is: a mértékkel végzett sózás nem lehet káros az egészségre, szerintem sem. Ellenben az egyoldalú táplálkozás igen! Ha valaki pl. valami divathóbortot követve nem eszik húst, annak szervezete nem jut hozzá az esszenciális aminosavakhoz, stb. Csatlakozom: merjetek enni mindent, ami finom, és merjetek inni is, mértékkel és tartózkodással! (Mérték a vödör, tartózkodás az asztal alatt…) Szeretettel: én
Kedves Laci!
Ha sokan olvassák és tudatossá válik, hogy nem árt, hanem inkább használ a szervezetünknek a só, amitől már majdnem eltiltottak. Én is azt tartom helyesnek, hogy mindenből, de mértékletesen. Jó, hogy kitértél az italokról is, mert a finom ital is, mértékletesen nem árt, hanem egészséges, pl. a vörösborok szinte gyógyírként használatosak lehetnek. Abban biztos vagyok, hogy dr. Ppp Lajos szívsebész professzor mindezt nem csak kitalálta, hanem amit leír, az a kutatásának eredménye, és hinni kell benne. Lám, a sót micsoda ellenségnek nézték, s testünk karbantartásához mennyire fontos.
Az sem mellékes, hogy a sóhiány a szervezetünkben milyen károkat okozhat.
Én nagyon örültem, amikor elolvastam, mert nem hittem, hogy mellőzni kell a sót, ezért én nem is hagytam ki az ételekből.
Köszönöm, hogy olvastad és elmondtad a gondolatokat.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Igazad van, amikor azt írod, hogy folyton riogatnak bennünket: ezt ne egyél, azt ne egyél!
Nem szabad felülni az ilyesminek, mert az egyoldalú táplálkozáshoz vezet, és az már bizony okozhat egészségügyi problémát. Arra kell ügyelnünk, hogy változatosan táplálkozzunk, és mértékletesen, az nem okozhat bajt.
Persze, mindig akadnak olyanok akik lobbiznak valami mellett, valamiért… 🙂
Jó, hogy írtál róla.
Szeretettel
Ida
Úgy van, azt hiszem, nem vagyunk egyedül drága Ida, és nem bízunk abban, hogy valamitől el akarnak tiltani. Szerintem is az fontos, hogy változatos legyen az étrend, és mértékletesen kell elfogyasztani. De sajnos, ahogy leírták, az orvosainkat is erre állították át, és akik az ételeket hozatják, azok járnak rosszul, mivel előírják, hogy se sót, se egyéb jó fűszert ne használjanak, de semmiféle zsiradékot sem használnak, úgy, hogy az a pokoli rossz tészta, amiben csak liszt és víz van, undorító, én nem bírom megenni, ráadásul amikor azt leszűrik, nem kerül rá semmi, egy cseppnyi zsiradék sem, csak olyan csupasz marad, meg a rizst is csak megfőzik vízben, s így kerül a fűszerezetlen húsfélék mellé is.
Mióta nem tudok főzni, nagyon hiányzik nekem a házi étel. Ezért bár milyen nehéz, hétvégeken mindig valami nagyon finomat készítek.
Kösz., hogy itt voltál, szeretettel: Kata
Kedves Kata!
A politika mindig lelkes, ha látványos intézkedésekkel tehet a "nép" egészségéért.
A sómítosz nagy népszerűségnek örvend politikai körökben, mert csuda jól hangzik, hogy napi 2-3 gramm sófogyasztás csökkenés 10-20%-kal csökkenti az agyvérzéses és infarktusos halálozást. Ez persze nem igaz, de a mítoszok igazolását a mítoszok fenntartói végzik, és ha valaki nagyon akar hinni valamiben, akkor igazolni is fogja. De innentől nem is tudomány a tudomány.
A sócsökkentés, és ezen keresztül az "emberi életek megmentése" jól megfogalmazható cél. És ha van "cél", akkor van miért "küzdeni", és ha van "küzdelem", akkor be lehet a fejleményekről és eredményekről számolni. Akik pedig a nemes "célt" képviselik, azok jól meg is élnek belőle, kutatásaikra, programjaikra mindig lesz pénz, mert a "fontos dolgokra" mindig kell legyen.
Nálunk is a közétkeztetésre vonatkozó szabályokkal érték el, hogy a gyerekek nem eszik meg az iskolában az ebédet. /folyt./
/folyt./ és Te is ízetlen, szinte ehetetlen ételt kapsz az étkeztetéstől.
Az élet a sós őstengerekben keletkezett, ezért minden élőlény testnedvei sósak. Egy átlagos testsúlyú ember kb. 250 gramm sót tartalmaz. Az ember ősidők óta kincsként kezeli a sót és gyorsan megtanulta, hogyan lehet sót bányászni, ill. a tengervíz lepárlásával sót előállítani.
Miközben a sócsökkentésből nagy népegészségügyi programot csináltak, óriási propagandával és szinte vallásos megszállottsággal hirdetik, eközben minden ellentmondó tényt és vizsgálatot elhallgatnak, és háttérbe szorítanak, arra hivatkozva, hogy ne zavarjuk össze a közvéleményt.
Jó hogy írtál a só mítoszról.
Judit
Kedves Judit!
Mondhatom, hogy Te alaposan ismered a só-témát. Úgy van valahogy, hogy ha valaki kitalál valamit, akkor azt közreadja, s lehet, hogy nem is igaz, amit terjesztenek. Én azt vallom, s biztos vagyok benne, hogy igaz, hogy mindent, a sót is, édességet is, a zsírféleséget, s nem sorolom… mértékkel kell fogyasztani, és a saláták, zöldségek és a gyümölcsök mindig jók.
Köszönöm, hogy részletesen kifejtetted a véleményed.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a legújabb kutatási eredményről származó hírt. Sejtettem én is, hogy nem szabad sótlanul enni. Szervezetünk nagyon okos, szerintem, és megkívánja, ha valami hiányzik neki. Osztom én is azt a véleményt, mindent mértékkel lehet fogyasztani. Ettől csak az ételallergiásoknak kell eltérniük, akiknek egyes ételek fogyasztása tilos, diétázniuk kell, sajnos egyre többen vannak. Gondolok a laktóz-, glutén-, tojás- és egyéb érzékeny emberekre. Jó egészséget kívánok én is, és egyél annyi sót, amennyit a szervezeted megkíván!:)
Sok szeretettel: Matild
Kedves Matild!
Köszönet érte, hogy te is elmondtad a véleményedet. Az természetesen igaz, hogy vannak emberek, akik bizonyos dolgokra: étel, tisztálkodási szer, stb., amelyekre többen allergiások. Én például sok-sok gyógyszerre, ráadásul azokra, amelyekre nagyon is nagy szükségem volna. Tehát a só ügye is azokra vonatkozik, akik nem allergiások rá, (de még olyanról nem hallottam).
Szeretettel: Kata
Szia,
Só nélkül, nincsen szerelem se….Ugyebár, aki elsózza az ételt az szerelmes, tartja a mondás.
Nekem a túl sok só kiütést okoz az arcomon például. Mindenből lehet enni, és inni, de mértékkel. A vízhiány pedig néha odáig vezet, hogy ízületi gyulladásokat kreál, de idővel a veséd is jelzi azt.
Azért némelyik dokit nyugdíjazhatnának, mert olyan hülyeségeket hordanak össze, hogy néha csak pislogok… Én például a háziorvosomat, úgy lecseréltem, mikor elmentem hozzá, és segítséget kértem tőle, mert kivettek a jobb mellemből egy cisztát, egy magán nőgyógyász. Szédültem, fájt a jobb oldalamon a mellkasom, a pulzusom 100 felett volt. Erre az volt a válasza, hogy menjek haza, majd egy hét múlva elmúlik….hormonális elváltozásom van…. Ezt így.
A reakcióm az volt, hogy lecseréltem, a másik élből elküldött laborba mindenre, felírt gyógyszert stb… A végén kiderült, hogy nem pihentem ki magam és pihennem kell, valamint vizet innom. 2 hét múltán már jobban éreztem magam. 🙂
Kedves Eddi!
Jó, hogy jöttél és olvastad. Úgy van máshol is, ahogy írok, ilyesmik történtnek.
Biztos, hogy a gyógyszerek kevesebbet javítanak, többet ártanak nekünk. Talán a VÍZ olyan, ha tiszta, hogy nincs mellékhatása!
Te fiatal vagy, amint leírtad az első orvosi műhibát. Életem során családomban, nálam több mint négy műhiba miatt szenvedhetünk, amiért még bocsánatot se kértek. S most jut eszembe írásod olvasva jutott eszembe: még egyet el is felejtettem idők során…
Én sose látom a háziorvost. Amikor megbeszéltem vele, hogy jöjjön el minden hónapban legalább egyszer, legalább lásson, mert nekem sok a 85 lépcsőt megjárni, mert lift az nincs! Eljött egyszer, kifizettem, eljött a következő hónapban, akkor megköszöntem és mondtam: nincs itthon pénzem itthon, el fogom küldeni. Elküldtem a pénzt, amikor a gyógyszereket mással kiírattam, de őt attól fogva (vagy négy éve) nem is láttam… Ez van, de ezt nem kell szeretni!
Köszönöm, hogy itt voltál: Kata
Oszinten? Akit lecsereltem, azt a batyam is nyugdijazta. Ugyanezt csinalta vele, sot testverem meg be is szolt neki, o csak azert ul ott meg nyugdijas letere, hogy kitoltse a mindennapjait… Sajnos igaza volt. Anyukamat is felre kezelte, nem is volt cukorbeteg…
En ezt elmondtam a foorvosnak, kozolte nem en vagyok az egyetlen, aki levaltja… Lesz egy-ket szava hozza. Csak annyit mondtam jobb lenne ha nem praktizalna tobbe, baromsagokat beszel. 🙁
Ki tudja meg kit kezelt es kezel felre az oreg… Az egyik keze mar bena. Nem tudja mozgatni se, de azert bemegy dolgozni.
Eddie, tudod, az úgy van, aki szeret dolgozni, nem tudja abbahagyni. De abban igazad van, hogy már jobb lenne, ha valami mással foglalkozna otthon jó meleg szobában. De ehhez az kellene, hogy egy kis ész még megmaradjon odafent, és másoknak bajt ne okozna többé.
Azonban érthetetlen, hogy ha ilyeneket csinál, miért engedik praktizálni, ez bizony nagy baj!
Szia: Kata