"Talán nem is valóság az élet. Mindenki csak álomban él. Valakinek az álma a mi életünk… Egy gyönyörű szép, furcsa álma ez a jó Istennek…"*
Elnyomott gondolat, melyet felszínre engedtem.
Elnyomott volt, mert előtte, azt éreztem, Nagyot veszíthetek.
(Téged! Mert mi marad? Csak az emléked, ha engedek neki!)
Kérdezem magamtól.
(Szabad-e szeretni?)
Szabad-e szeretnem Téged férfiként?
Nem bűn-e az, ha táplálom magamban ezt az érzést?
Mely lehet nem Istentől való,
mint ahogy én azt gondoltam, s gondolni szeretném.
(De létezik-e, a világon valami, ami nem Istentől való?)
Hisz mind a ketten kapcsolatban élünk.
S mindegy hogy milyenben.(?)
Akkor is hűséggel tartozunk,
mindegy mit kapunk,
s kapunk-e valamit cserébe.(? )
Míg köt a szavunk,
míg így maradunk,
hazugságban elsorvadunk.(?)
Élő halottak vagyunk.(?)
Szellemünk, szívünk, vágyunk, vérünk,
nem áramolhat szabadon.(?)
Két Úrnak nem szolgálhatunk.(?)
Két nőt, két férfit nem szerethetünk.(?)
Fedhetetlenek csak így lehetünk.(?)
Próbálom meggyőzni magamat,
ezért mormolom-e szavakat,
Rád gondolva késő éjjelen.
De reggel, íme, a pontok helyére,
jórészt kérdőjelet tettem,
majd, vissza a pontot is.
(S a kérdőjeleket pedig, zárójelbe.)
Vaj’hol lakik az Isten?
A szentlélek, az ihlet,
a szeretet, a szerelem,
bennem otthonra talál-e
– még a bús alkony előtt,
(az előkészített helyen)-,
hogy új pirkadat jöjjön el?
13 hozzászólás
Annyira beavatod az olvasót drága Ildikó.Már már magunknak érezhetjük kérdéseid.Vannak kiemelésre teremtett sorok is az alkotásodba.Talán nem is olyan elnyomottak ezek a gondolatok.
Köszönöm, drága Andi az észrevételeidet!
Szeretettel láttalak:
Ildikó
Drága Ildikó!
Mindig figyelemmel kísérem az írásaid, gondolataid! (akkor is, ha nem írok hozzá)
Elgondolkodtató kérdések, kijelentések.
Vajon ki tudja így levetkőztetni az énjét ilyen leplezetlenül?
Megbecsülendő és csak felnézni tudok rád! Elgondolkodtam, hogy én le tudok-e ennyire ményre ásni a lelkem legmélyére? Vagyok-e ennyire érett személyiség?
Szeretettel gratulálok: Ica
Drága Icám!
A hozzászólásodban feltett kérdésedre a válaszom, minden bizonnyal: IGEN!
Nálam ez valahogy kialakult, és bizony vannak jócskán hátul ütői.:-))
De azért, nagyon örülök a hozzászólásodnak, mint mindig!
Szeretettel láttalak:
Idikó
Drága Icám!
A hozzászólásodban feltett kérdésedre a válaszom, minden bizonnyal: IGEN!
Nálam ez valahogy kialakult, és bizony vannak jócskán hátulütői.:-))
De azért, nagyon örülök a hozzászólásodnak, mint mindig!
Szeretettel láttalak:
Idikó
Drága Ildikó !
Csak annyit szólhatok, hogy benned megtalálta helyét az ihlet, jó alanyt választott , mert hűen tudatod a kívánságát. Vigyázz rá nagyon,hogy ne hagyjon el sosem.
Szeretettel grat. Zsófi
Köszönöm szépen Zsófi, kedves szavaidat!
Szeretettel ölellek: Ildikó
Kedves Ildikó!
"Próbálom meggyőzni magamat,
ezért mormolom-e szavakat…" – az ember mindenben a feloldozást keresi. Miért nem lehet? Miért nem szabad? Mivel ártok magamnak? Mivel ártok másoknak?
Akiben egyáltalán fölmerülnek a kérdések, az már bizonyította, hogy érző lélek, hisz tekintettel próbál lenni önmagára, másokra, és az erkölcs íratlan szabályrendszerére. Hogy mindez mennyire lesz sikeres vállalkozás, az már gyarlóságunk mértékétől függ, s a körülményeinktől. De, a szikra, az érző – sőt érzékeny – lélek benned biztos, hogy erőnek erejével munkál, birokra kelt önmagával.
Ez már csak emlék (?), vajon mi maradt hátra a csatatéren?
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves, drága, jó, Laca barátom!
"Mert, akit gyermekként kényszerítenek a jóra,
az önként teszi meg a rosszat is, csöppnyi szeretetért, barátom."
– idézem magamtól.
Köszönöm hogy itt jártál és értékelted kérdésfeltevésemet, vívódásomat.
Sokat jelent nekem figyelmed!
Szeretettel:
Ildikó
Szia Ildikó! Most csak jelzem, olvastam, tetszett, de elment a hozzászólásom, holnap (ma már nincs erőm) megpróbálom újra megfogalmazni. Addig: szép napot és jó éjszakát! Üdvözlettel: én
Szia Bödön!
Sajnálom, én is jártam már így nem egyszer!
Nagyon rossz érzés utána!
Szeretettel kívánok neked én is jó éjt!
Üdvözlettel:
Ildikó
Szia Ildikó! Most tudtam újra visszajönni. Megerősítem: tetszett! Jó az a forma, amiben megjelenítetted gondolataidat, kétségeidet. Nem szokványos, az biztos, de az irodalomban messze nem igaz a "járt utat járatlanért el ne hagyj" közmondás. Hagyd csak el nyugodt lélekkel, ha az a belső parancs azt mondja. Ez az egyik nagy értéke az én véleményem szerint írásaidnak! Üdv: én
Szia, kedves Bödön!
Köszönöm szépen a megerősítést és hogy visszatértél!
Szeretettel és örömmel látlak mindig!
Üdvözlettel és hálával:
Ildikó