Teljesen hülyére vett. Ült magában, mozdulatlanul, tette-vette magát, mintha észre sem venne, pedig nagyon jól tudtam, hogy figyel. Nagyon is figyeli minden mozdulatomat. Nem tudtam átvágni, megtéveszteni, mint ahogy ő sem engem. Egyre jobban bosszantott a jelenléte, forrt bennem a harag, az indulat.Dühös voltam, felháborodott.
Mi a fenét képzel ez magáról? – gondoltam magamban, ahogy néztem a sunyi tekintetét. Aztán egyszer csak megmozdult. Finnyásan, kelletlenül, de iszonyatosan céltudatosan rontott be a magánszférámba. Néhány pillanat múlva már ijesztő hangokat duruzsolt a fülembe, monoton egyhangúsággal valami hihetetlenül vérforraló muzsikát. Ekkor már dühöngtem, gyilkos indulatok szabadultak fel bennem. Csinálni akartam valamit. Megállítani, nyakon vágni, felnégyelni, kerékbe törni, csak szabaduljak végre a folyton fogva tartó tekintetétől, a hangjától, a jelenlététől.
Akkor történt. Amikor megállt egy pillanatra. Elnémult, mozdulatlanná merevedett, talán csak egy tized másodpercre, talán, hogy új erőt gyűjtsön. Nem tudom. Csak a szeme, az nézett még mindig azzal a buta, csontig látó nézésével. Akkor szakadt el a cérna, akkor lendült ütésre a kezem. Tudtam, hogy nem tévedhetek, még egy lehetőség nincs, pontosnak kell lennem. Kiszámítottam mindent, az ívet, a pályát rezzenéstelen arccal, mintha csak a képet nézném a falon, hogy észre ne vegye, mire készülök. Előre megfontolt szándék, igen, ezt így nevezik.
Iszonyatosan gyorsan történt minden. Karom lesújtott, vér fröccsent, és én halálosan jól éreztem magam.Hurrá! Végre megszabadultam tőle! Kerül, amibe kerül. Ujjongott bennem a megelégedettség.
A légy meg csak nézett, nézett tovább az asztal lapjáról, üveges tekintetében kaján kérdés. Megérte?
5 hozzászólás
Sejtettem hogy lesz valami csattanó a végén, de így is tetszett. A fröcskölt a vér nem túlzás?:)Meg a légynek nem szoktuk a tekintetét látni…esetleg lecsapott állapotban.:)
Hehe, jó ez a már-már emberi légy… először azt hittem, egy férfi lesz az illető… gondoltam, különben, hogy valaki kap egy jókorát…
A fröccsenő vért én is túlzásnak érzem egy légy esetében… 😛
HÚHa! A végén nagyon jót nevettem, pedig már féltem, hogy itt nagy bajok leszenek. de néha egy légy engem is úgy fel tud bosszantani, ahogy téged és bizony én is odavágokk neki. Gratulálok, engem is sikerült be(:csapni:)
barátsággal Panka!
Lányok, szerintem nem a légy vére fröccsent, hanem azé, aki lecsapott, nem rá, hanem mellé. Jó kis sztori. Szerintem ebben a humoros írásban nem kell feltétlenül tényszerűségeket keresni. A légy tekintete az ember gondolataiban létezett, ő érezte úgy, hogy szemtelenül bámulja. Én is voltam már így. Tetszett::))
A véletlenek dobták elém a sztoridat. Én meg szorgalmasan csak olvasom… olvasom… és várom, hogy végre megtudjam, mi bűvöl téged a merev szemeivel…
Nagyon jó a poén, örülök, hogy olvastam, mert nevethetnékem támadt.
Szia!