Ahogy a munka végeztével, a mélygarázsból kiállva az utca végén állok a lámpánál egyik éjjel, látom, hogy egy fiatal lány billeg a járdaszélen bizonytalanul. Mióta megindult a suli, állandóan tele a környék fiatalokkal. Van arra valami középiskola, meg a SOTE elméleti tanszéke is.
A lámpa rendületlenül piros, a kishölgy végül rászánja magát és megindul felém, átvágva a keskeny úttesten. Gondoltam eltéved, vidékről jött fel szegény és most útmutatást kér, mert nem talál vissza a koleszba.
Lehajol az ablakhoz, s látom közelről is, tíz férfiből kilencnek életében nem akad dolga ilyen bájos lánnyal.
Halk, kedves, és külsejéhez illő szép hangon előadott kérdése rövid és lényegre törő: Szia szívem, szeretnél tőlem valamit? Nem bánnád meg…
Épp időben vált zöldre a lámpa, pont mikor rádöbbenek, kettőnk közül nem ő tévedt el.
2 hozzászólás
Csodálkozni, már az ember semmin nem tud, maximum meglepődni, az ilyen váratlan fordulattól. 🙂
Állítólag sok egyetemista lány ebből fedezi a tanulmányait, főleg ha nem tud vagy nem akar diákhitelt felvenni.