Hogyan mondjam el, sok évtized után, a félelem haragjába zárt emlékem.
A nagy ház zárt kapuja kinyílt, előtte sok pulya, csendőr, kakastoll. Alig múltam öt éves. Lelkemben ma sincs bocsánat, pedig nem én vétkeztem, a kíváncsiságom. Belém ivódott a kép, mint krisztusi lepelbe az arc, az a sötétkék bársonyruha, hímzett gallérral, az a karba szorított baba. Irigyen bámultam, toporogtam, és mentem velük. Egyre csak kívántam, bárcsak enyém lenne az a bársonyruha, s az a hajas baba. Koszos kis ruha rajtam – tekeredett – irigység, óhaj, s fájdalom. Tudtam már mi a halál, elvesztettem akkor már apám, s anyám. Akkor még nem tudtam, hogy ők is arra menetelnek. Magasodott egy kéz, ami felett kakastoll lengett, alig láttam, olyan magasan. Fájt a szorítás, de kitaszított a sorból. Én még mindig mentem volna, de elestem, nem volt erőm felállni. Fájt a karom és irigy kis lelkem.
Ma már tudom, mindenki félt, csak én nem, szabad kis lényemben csupán még szaladgált az értelem.
19 hozzászólás
Drága Ica !
Hirtelen nem is tudom mit írjak, őszintén annyira megfogott az írásod…
Huhh…később visszajövök még…
Ölellek: Zsu
Köszönöm Zsuzsám, hogy olvastad rövidre szabott írásom.
Mindig emlékeznünk kell, hogy ne feledjük az akkori kegyetlenséget, azok sem akik nem élték át.
Ölellek szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Akárcsak a verseid, rövid, de velős az írásod… sok-sok gondolatot ébreszt, érzelmet kelt.
Gondolatban felemeltem és szorosan magamhoz öleltem azt az akkori, ötéves kislányt…
Csak ennyit tudok most én is írni…
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Írhattam volna hosszabban is, de az az öt éves kislány mindig zokog ott legbelül.
Sok mindent átélt, amit szeretnék megosztani még.
Köszönöm együtt érző soraidat.
Szeretettel: Ica
Tényleg csak egy szilánk – egy olyan, amely megsebez… Tragikus történet nagyon érzékletesen megírva!
Szeretettel: Klári
Köszönöm Klári a kedves soraidat.
Szeretettel láttalak" : Ica
Bizonyára mindenkinek vannak ehhez hasonló rejtett „szilánkjai”, csak nem mindenki tudja így elővarázsolni őket. Szeretettel: István
Köszönöm kedves soraidat István, megtiszteltél vele.
Szeretettel " láttalak"
Üdv: Ica
Kedves Ica!
Szívig hatolnak soraid, pedig már olvastam, ismerem életednek ezt a kis epizódját.
Az ilyesmit nem lehet elfelejteni, mély sebet ejtenek, s egész életre nyomot hagynak a lélekbe. Nagyon szépen, érzékletesen írtad meg.
Ölellek!
Ida
Kedves Idám!
Köszönöm soraidat. Úgy gondoltam elhozom ide, más címmel az emlékeimet.
Az utolsót még mindig nem sikerült megírnom, annyira felkavarnak.
Ölellek szeretettel: Ica
Igazi "egyperces", olyan, mint egy fotó a múltból. Egy felvillanó kép, drámai pillanat. Néhány sor csak, mégis magam előtt látom! Tetszett!!! Üdvözlettel: én
Kedves Laci!
Nagyon örülök, hogy értékelted pár soros írásomat.
Megtiszteltetés, köszönöm szépen.
Üdvözöllek: Ica
Nehéz szívvel olvastam, és láttalak. Kedves Ica, nem is találom a szavakat. Átérzem.
szeretettel-panka
Mindenki érzi, Te talán még jobban, hogy milyen nehéz a sors aki gyerekként kényszerül felnőtté válni.
Szeretettel: ica
Kedves Ica!
Ez nagyon szép, és nagyon fájdalmas vallomás! Az élet tudja a legnagyobb drámákat produkálni. Az alkotásodban a kis dráma árnyékában egy óriási dráma van, és Te olyan jól érzékeltetted mind a kettőt, hogy szinte letaglózza az első pillanatban az olvasót.
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm a soraidat, ami nekem nagyon jólesik.
Szeretettel: Ica
Gyönyörűen ábrázoltál egy nagyon szomorú, fájdalmas eseményt.
Köszönet érte:
Pecás
Kedves Pecás!
Lassan már nagyon kevesen leszünk akik így vagy úgy átélték a borzalom eme korszakát.
Oda kell figyelni, hogy ne lehessen átírni, letagadni a tényeket.
Köszönöm, hogy elolvastad: Ica
Óh, drága Ica! Én is átéltem a háborút, nem ötévesen, már annál több évet éltem. A soraid nagyon megráztak, pedig sok mindent láttam, hallottam, velem később történtek rémségek. Nagyon jól tudod ábrázolni a keserves tényeket, ne tarts meg semmit, mindent tedd közzé, ismerjék meg a korabeli borzalmakat.
Szeretettel olvastam: Kata