Ketten voltak, Én és Ő. Furcsa kapcsolat volt kettőjük közt, de mindenképp összetartoztak.
Csodás telihold mosolygott rájuk azon az éjszakán.
A hosszú nap elteltével (egész nap pillangóra vadásztak) Én azt mondta, hogy fáradt.
Ő válaszolt:
-Semmi probléma, kicsit még menjünk, aztán majd megállunk pihenni valahol.
Így hát tovább mentek. Csodás tisztásra ékeztek, melynek jobb szélén – a messzi távolban-
keskeny erdősáv húzódott. Tanakodni kezdtek, bemenjenek-e az erdőbe, és kis tábortűz mellett nyugodjanak le, avagy maradjanak-e itt, és a mezei tücskök dalára merüljenek álomba? Nehéz a döntés két eltérő vélemény esetén, de végül Ő úgy határozott, töltsék a rengetegben az éjszakát.
Ő mindig erőszakosabb volt, és ki is harcolta maga igazát, ha kellett.
Bár Én szívesebben hallgatta volna az andalító tücsökzenét ( a harmatos rét közepén), elindultak hát mindketten a fák sűrű homálya felé. Végül is Ő így akarta!
Alig másfél órányira elérték az erdő szélét. Mindeddig egyetlen szó nélkül tették meg az utat. Én (kicsit dohogva) előhozakodott buta megjegyzésével:
-Talán itt már megállhatnánk!
De Ő nem így gondolta:
-Még egy kicsit beljebb…
Énben már forrt a düh. Szeme pillái egyre nehezebben emelkedtek fel, s egyre könnyebben ereszkedtek alá. Ő, látván a helyzetet odanyújtotta kulacsát Énnek.
-Igyál!
Én erre kifakadt és toporzékolva kiabálta, hogy nem hajlandó tovább menni.
-Mindjárt megállunk! -csitította Ő.
Én dühében roppant nagyot húzott a kulaccsal Ő fejére, mire Ő megtántorodott, elesett; és meghalt.
Én ezt elégedetten nézte végig, ivott egy kortyot a flaskából, majd elindult.
Egyedül, kifelé az erdőből…
Elérte a harmatos tisztást, ahol bolondulásig zengték a tücskök Beethoven Örömódáját.
Én ernyedten lehanyatlott a nedves fűszálakra és elaludt.
Én és Ő
By Cyankalla
4 hozzászólás
Kedves C!
Abszurd is morbid is. De jó is lenne magunkból kiirtani az agressziót! De erőszakkal?
Jaj! Ezen a kérdésen hosszasan el lehetne filozofálgatni. Mert ha magunkból kell kiirtani, lehet jó megoldás a hirtelen halál, lehet – de nem biztos, hogy nincsen feltámadás. Úgy ám blokk – "erőszak erőszakot szül", bizonyára ismered a mondást. Erőszak meggyilkolása után édes a pihenés? Még fejtegethetném, de hát abszurdum, hogy egy abszurd helyzetet kivesézzek.
Szűrje le mindenki magának az olvasás után a tanulságot, mert tanulságos a közlendőd – az TÉNY.
Szeretettel gratulálok: Noémi
Kedves Noémi!
Hát, vagy 20 éve írtam ezt, így elsők közt. Jól megértetted a lényegét. Én kb. ugyanígy látom most is, fonák dolog kissé a bennünk lévő érzéseket egyensúlyba hozni. Hol ez, hol az erősebb. Nem feltétlen az erőszak a jó megoldás, de a szeretet vajon képes-e legyőzni lelkünk rosszabbik felét? Igazad van, bármikor feltámadhat, mert bennünk van valahol mélyen.. Lehet még elnyomni, ringatni, dajkálni is.. 🙂
Ebben az esetben a pillanatnyi jól végzett munka után édes volt a pihenés. Na, de holnap?
Szóval igen, lehet ezen rágódni, és lehet próbálni így-vagy úgy.. Lehet nincs is tökéletes megoldás!
Köszönöm, hogy olvastad, és jól esett a hozzáfűzött kommented is!
Legyen szép napod, szia: C.
Kedves Cyankalla
Ebben a történetben én úgy érzem, hogy én, Én vagyok. Eddig még nem gondoltam Ő meggyilkolására, megpróbáltam meggyőzni. Azt vallom, hogy ha Én a sarkára áll, megelőzhette volna a tragédiát. Lehet, hogy én, Én-nél nyuszibb vagyok?
Tetszett, és sokat lehet rajta gondolkodni.
Üdv: FJ.
Ez az írás normálisnak látszik. Kár, hogy nem sorban kezdtem olvasni.
Az egész elfogadható, csak a vége furcsa, amint azt már előttem szólók is jelezték, az Ő és Én használata.
Ilyen normális mondatokba kellett volna és kellene Neked a verseket is megfogalmazni, egészen jók lehetnének – akkor!
Szeretettel olvastam: Kata