Érintések

Jó a közelében lenni, kicsit még maradok, bár kezd rám melegedni a kabát. Még valamiről beszélnem kéne, még húzni az időt…
Kabát, sál rajra menni készül.. remélem egy kicsit még húzza az időt… kitalál még valamit, hogy maradhasson…
Jó lenne megérinteni, megsimogatni valahogy ártatlanul, hogy csak ő értse…s más neszét se vegye…
Vajon mit talál ki, hogy hozzám érhessen…mostanában nem megy úgy el, hogy ne próbálná meg….
Ideguggolok mellé, ahogy szoktam, hátam a falnak vetve, hogy le nézhessen rám, hogy lenézzen rám….. szeret itt, így lenézni rám…úgy érzem mintha faggatna, titkomat keresné… pedig lassan nem lesz egy sem….
Úgy látom marad még egy kicsit, ideguggol mellém, tudja, hogy szeretem, de ő is szeret így idetelepedni mellém….talán szilveszterkor volt így először….
Úgy teszek, mintha elzsibbadt volna a lábam – ennyi idő alatt nem szokott -, belekapaszkodok a székébe, mintha nem tudnék felállni segítség nélkül …..
Miért áll fel már is, csak nem menni akar… maradjon még….
Támaszkodok még egy kicsit még a székén, karja hozzám ér, melegét érzem, átáramlik, belém hatol…..
Hozzáérek, jól eső, finom érzés.. de nem szabad…. elárulom magam…. de… de…. még egy kicsit….
Arrébb húzódik, talán megijesztettem, vagy nem esik jól az érintés, de nem, visszatér még egy „na jó még egy kicsit „-re…
Vajon véletlen ez az egész…és én meg lépre megyek…. vagy tényleg csalogat.. közelebb… közelebb…