Könnyezve írok, könnyezve sírok.
Könnyezve ordítok a sötét éjszakába,
De senki sem hallja.
Belső ordítás ez ami fáj,
Belső ordítás ez ami elviselhetetlen már.
Belső ordítás ami fáj és éget
És ezt TE okoztad nekem.
Hitegettél és mégis becsaptál.
Hitegettél hogy veled minden más,
De nincs itt semmi változás,
Itt már csak a fájdalom van már.
Hányszor mondtuk hogy már vége,
De nem lett belőle semmi sem
De most már tényleg legyen vége.
A rossz időszak örökre aludjon és alszik el.
Az utolsó sorom üzenete:
A soha többe viszont nem látásra ég veled!
7 hozzászólás
Nagyon jól kífejezí a bánatot ami belülről szorít. nagyon jó Gratulálok.Ügyes vagy.
Köszönöm szépen!
Nagyon jó a vers elég érzelemdús de ez a szép benn. Nekem is volt ilyen időszakom de hála vége. Neked pedig kívánom hogy legyen erőd a megéléséhez.
Nagyon szép vers
Hát… a cím sajnos találó… (üdv.: Á.E.)
Köszönöm szépen a véleményeket.
Nagyon bánt,-bánthattak…
Szomorú, de szépen elmesélted, hidd el ez is számít, enyhít, kicsit hűsít, vagyis kezeli a bánatot.
Grati!
Köszönöm szépen!Igen sajnos nagyon fájt az amit velem tett egy ember.De már kezdek jobban lenni:)Köszike hogy elolvastad a versemet.Szia