Érzés 4.

Így a szeretetet csak apámtól, és a mamámtól kaptam meg. Szegény ha tudta volna, hogy milyen nővel jött össze, talán világgá megy, de ő csak tűrt és tűrt, majd a végén az alkoholba menekült. Persze nekem meg adott mindent amit csak szerettem volna. A külföldi utazásokat, a repülő utat Moszkvába, a világon mindent. De akkor nálam már valami tönkre ment, már az anyai szeretet hiánya annyira közömbössé tett, hogy kezdtem már a magam életét élni, és nem hallgattam senkire. Csak a bulik érdekeltek, elkezdtem fiúzni. Így ismeretem meg későbbi férjemet, Sándor volt a neve. Egy beat zenekarban játszott, gitározott. Nagyon jóképű férfi volt. Pestről költöztek le, igazi vagány "nyolckerületi" fenegyerek volt. Ezt persze sokkal később tudtam meg róla. Az elején nem dicsekedett el vele. De ha tudtam volna is róla, akkoriban még nekem nem mondott sokat. Ma már persze tudom, hogy mit jelent a "nyolcker" és annak is a legdurvább része. A zene mellett bokszolt is, ez nekem akkor nagyon imponált, de később ennek vettem a kárát leginkább. Akkor nagyon jól esett, hogy egy komoly férfi érdeklődik utánam. Egyre jobban megszerettem. Azt hittem, hogy az a szerelem, de azt csak később tudtam meg ,hogy milyen. Így mikor megkérte a kezem, nagyon boldog voltam. Nem úgy apám. Ő nagyon ellenezte, de ki hallgat a szüleire ha férjhez akar menni.
Nagyon nagy hibát követtem el.
Nem kellett volna férjhez mennem. Egyedül kellett volna maradnom egész életemben. Akkor mennyi kíntól, szenvedéstől, veréstől megmenekültem volna. De tizenévesen honnan is tudhattam volna, hogy döntéseimnek milyen súlya van. És ez volt életem első rossz döntése, ami a további életemen át elkísért. Az akkori döntés befolyásolta a további tetteim.
Mint egy hógolyó mit feldobnak egy hegygerincre és onnan legurulva, megállíthatatlanul gurul egyre lejjebb. Magával sodorva mindent mi útjába áll. És végül lavinaként fel őröl mindent. Úgy sodort el engem is döntéseim lavinája. Próbálkozások a megváltoztatására ami néha sikerült, de leginkább nem. Sose tudta kedvem szegni. Mindig újból és újból próbálkoztam.
De ilyen fiatalon még annyira reménykedik az ember, hogy szép és jó az élet. Itt kezdtem a harcom az Élettel, itt kezdtük a mindent elsöprő csatáinkat, hogy melyikünk az erősebb,melyikünk bírja tovább, ki adja fel előbb. ki hódol be a másiknak.