Fanni elveszett

A kis Fanni lerakta a babát és körbe nézett. Barátságos de ismeretlen arcok vették körül.
Hol lehet Nagypapi gondolta. Meg kell, hogy keressem.
Ezzel felkelt és tétova léptekkel elindult a kijárati pult felé. Mivel a pultnál senkit nem látott lehúzta fejecskéjét, és könnyedén átbujt a felhajtható pultlap alatt.
Körbenézett a széles folyosón, ahol rengeteg ember jött ment. A Nagypapit most se látta, pedig már milyen régen elment.
Nekem meg kell keresni, gondolta, és lassan apró lépteivel elindult. Tekintetével Nagypapit kutatva és a csillogó kirakatokat egyszerre figyelve.
A keresést egy csillogó kirakat akasztotta meg, telis tele szebbnél szebb és izgalmasabbnál izgalmasabb játékokkal.
Arcocskáját az üveghez dugta és bámulta a rengeteg játékot. Teljesen megfeledkezett, hogy tulajdon képen Nagypapit kell megkeresnie.
A csillogó játék csodák annyira lekötötték a figyelmét, hogy csak akkor csöppent vissza a valóságba, amikor egy férfi kissé meglökte.
Hirtelen ráeszmélt, hogy Nagypapit keresi és ismét nekiindult a bevásárló központ zajos forgatagának.
Most először érzett valami nyugtalanságot belülről, és apró léptei bizonytalanná váltak. Hiába ment bármerre, mindenhol csak, mint ismeretlen óriásokra nézet fel a tovasuhanó emberek forgatagára.

Nagypapi azonosította magát, bemondta nevet és közben az unokáját, kereste tekintetével.
A gondozónő másodszor járta körbe a gyermekmegőrzőt, de Fannit nem találta. Érthetetlen volt számára hova lett a kislány. Ilyen még nem fordult elő a két év alatt amióta itt van, hogy egy gyerek eltűnjön. De ez most már egészen biztos, hogy a kis Fanni eltűnt.
Tűvé tették az egész gyermekmegőrzőt az összes helységbe, irodába öltözőbe benéztek de sehol nem volt. A gondozónő érezte, hogy feje megfájdul és a gyomra görcsbe, szorul. A vezetőnő telefonon értesítette a biztonsági szolgálatot, és két gondozót elküldött, hogy nézzenek körül. Tudta, ha a kislány nem kerül elő nagyon gyorsan, akkor nagy botrány lesz belőle.
Nagypapi nagyon ideges lett. Érezte, hogy megfájdult, és a vér lüktet a fejében.
A lánya először engedte el vele az unokát, és rögtön ez történik. Nem értette, hogy lehetséges ez, és miért éppen vele?
Közben idegesen hívta a lányát mobilon. Először azt gondolta megvárja, amíg elő kerül a kislány, de amikor már negyed óra is eltelt és a kicsi sehol se volt, szükségét érezte, hogy felhívja a lányát.

A férfinak tűnt fel a tanácstalanul kószáló kislány. A felesége is egyetértett abban, hogy a kislány elveszett. Ezt a riadt pillantás és a kétségbeesett keresgélő tekintett is megerősíttette.
– Mit csinálsz itt? – Kérdezte az asszony.
– A nagypapit keresem, de nincs sehol. – Felelte Fanni sírásra görbülő szájjal.
– Gyere, keressük meg együtt. – Mondta az asszony, és Fanni már is megnyugodott egy kicsit.
Kezecskéjét automatikusan nyújtotta, de csak az ujját fogta meg az asszonynak, önkéntelenül is jelezve, hogy egy kicsit tartózkodó az idegen nénivel szemben.
A házaspárnak hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Fanni nem tudja, merre kell menni. Ezért megszólítottak egy biztonsági embert, tőle kérve segítséget.
A biztonsági őr mikor megtudta, hogy miről is van szó, közölte a házaspárral, hogy Fanni a gyerekmegőrzőből tűnt el, és már több mint egy órája keresik. A biztonsági ember rádió-adón beszólt a központba, hogy megvan az elveszett gyerek, és most már négyesben megindultak a gyermekmegőrző felé.
Amikor odaértek a folyosóhoz, amelynek végén a gyermekmegőrző volt, Fanni meglátta anyját és örömében felkiáltott. Anya mellett apa és mögöttük a bátyja is ott állt. Fanni nem értette, hogy kerültek ide, mikor nem is jöttek el vásárolni.
A fiatal nő a kislányhoz szaladt, felkapta és magához ölelte. Közben odaért az apja és testvére is, és már hárman ölelték át a kislányt.

– Fannikám hol voltál? – Kérdezte az anyja, miközben a könnyei folytak a szeméből.
– Hogy tűnhettél el?
– De anya! Én végig megvoltam. – Felelte Fanni csodálkozva. A nagypapi veszett el. Nem találtam sehol.